Hoppál Péter

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy mindannyiunknak szüksége van időről időre arra, hogy megálljunk egy olyan témakör mentén, amely valóban a nemzeti összetartozást szimbólumrendszerében, üzenetében és jövőformáló képességében ilyen mértékig támogatja, mint a ma tárgyalt előterjesztés. Engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy a Fidesz és KDNP képviselőinek támogatása mellett az ellenzék részéről - mint hallhattuk a felszólalásokból - mind a Mi Hazánk, mind a Jobbik, mind az MSZP, mind pedig a Demokratikus Koalíció jelen lévő képviselője támogatásáról biztosította az előterjesztést. Nyilván az már politikai vérmérséklettől függ, hogy ki-ki milyen hozzáfűzést tett az előterjesztéshez. Köszönöm, hogy ebben a sorban is önmérsékletet tanúsító felszólalásokat hallhattunk, egy kivétellel. Köszönöm azokat a jelzéseket, amelyek hazai jelenvaló kulturális életünkre vonatkozóan feladatokat mutattak fel, ennek felelősségével igyekszünk az új Kulturális és Innovációs Minisztériumban a kultúra felelősségével szembenézni az előttünk álló kihívásokkal. Így köszönöm meg, hogy a Mi Hazánk szónoka, Szabadi István, a Jobbik szónoka, Brenner Koloman és az MSZP szónoka, Hiller István, korábbi kulturális miniszter ezen felelősség jegyében jelölték ki az előttünk álló feladatokat. Köszönöm a Demokratikus Koalíció képviselőjének, Kálmán Olgának, hogy támogatásáról biztosította az előterjesztést, köszönöm, hogy közös tulajdonként jelölte meg a Himnusz örökségét. Azonban egy megjegyzést az elhangzottakhoz engedje meg, hogy hozzáfűzzek: a „szabadon beszélni” szóösszetétel, amellyel képviselő asszony élt, ennek az aktualitása eléggé szomorú ezen a héten. Ma szabadon beszélni lehet Magyarországon, politikai véleménykülönbségek jegyében is, azonban mivel éppen december 5-e hetében vagyunk, ezért sajnos fel kell hogy idézzük, hogy volt idő, amikor a szabadon beszélni 2004-ben és 2006-ban nem ilyen módon állt rendelkezésre Magyarországon, amikor az ön pártelnöke volt Magyarország miniszterelnöke. Ne menjünk el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy sajnos a december 5-ei, kettős állampolgárságról szóló népszavazás időszakában az akkori miniszterelnök és az őáltala irányított baloldal ilyen tartalmú röpiratokat terjesztett Magyarországon: „Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra! Ne fizessünk havi húszezer forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat, ne fizessünk állásunkkal az olcsó, határon túli munkavállalók miatt!” - és a többi, és 23 millió román munkavállaló beözönlésével riogatták a magyarokat. Azt hiszem, hogyha komolyan gondolkodunk nemzeti összetartozásról, akkor elsősorban ezen 18 éves bűn meghaladását és bocsánatkérését elvárja a nemzeti közösség. És még egy szomorú aktualitás: sajnos a tegnapi nap hunyt el a 2006-os, 50 éves ünnepségek alkalmával, október 26-án a szemkilövetések egyik áldozata, Nagy László. (Sic!) És a kormánypárti politizálással nem vádolható Schiffer András tegnapi bejegyzésében a következőt írta: „Nagy László tönkretett élete örök mementó a szemkilövetők és a szemkilövetések tagadói számára.” Azt hiszem, hogy a képviselő asszony által a felszólalása második részében elhangzott, ide nem tartozó témakörhöz ez adekvát válasz, ez a két idézet. Tisztelettel köszönöm meg tehát az Országgyűlés minden jelen lévő szónokának, hogy politikai közösségük támogatásáról biztosította az előterjesztést, azt hiszem, hogy mindannyian közösségben mondhatjuk a Himnusz szavaival zárásképpen, hogy amit mi nem tudunk politikai nézetkülönbségek miatt rendezni, a Himnusz reménysége mégis megadja mindannyiunk számára itt a XXI. században is, 200 év elteltével, hogy „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. Isten áldja meg Magyarországot és a magyar nemzetet! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)