Szatmáry Kristóf

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak nagyon röviden. (Nevetve:) Nem szeretem megvédeni Kósa képviselő urat, de azt kell mondanom, hogy mi nemcsak értjük, de szeretjük is a viccet. Kérném, hogy ezt ebben az összefüggésben értelmezze. (Kósa Lajos: Irónia! Vidámság!) Igen. Én képviselő úr felvetéseinek… (Dr. Apáti István: Lehetett érezni a hangon! - Az elnök csenget.) ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Illetve csak Uraim! Ez nem a párbeszéd. Majd a normális és törvény adta feltételeknek megfelelően lehet párbeszéd. Úgyhogy Kósa képviselő úr is mérsékli magát - majd akkor szóljon, amikor fogok adni lehetőséget. Szatmáry Kristóf képviselő úr! SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Megpróbálok beleférni a maradék időmbe. ELNÖK: Majd igyekszem én azt kikerekíteni. SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm. Képviselő úrnak mondanám, hogy természetesen mi is abszolút jó szándékkal hallgatjuk, amit képviselő úr mondott. Én egy dologra hívnám fel a figyelmet. Még azt is elismerve, hogy vannak olyan veszélyek, amelyekről ön beszél, de itt például felhívnám arra a figyelmüket, nem tudom, hogy mennyire ismeri a Fülöp-szigeteknek mint kibocsátó országnak a belső szabályozását. Erről nem esett ma itt szó, de ha mélyebben akarjuk ezt látni, hogy milyen folyamatok is vannak: az egyik legnagyobb kibocsátó országról van szó, ez itt el is hangzott, nagyon-nagyon szigorú. Ott állami kontroll alatt van, hogy ki mehet ki dolgozni. Nagyon komoly letétet le kell tennie. És szinte nullaszázalékos - ez nem igaz, 1 százalék alatti a külföldön munkát vállaló Fülöp-szigeteki munkavállalóknak a nem visszamenetele a Fülöp-szigetekre. És ezért is - idézőjelben - kelendők. Tehát amikor arról beszélünk, hogy ki az, aki veszéllyel van vagy nem, az megint nagyon különböző. Csak a vicces a végére, már elég késő van. A másik nagy kibocsátó ország, elhangzott, Vietnám. Az én választókerületemben nagyon sok vietnámi él, és hogy a kultúrák találkozása milyen, én azt tudnám mondani a képviselő úrnak, én akkor nyugodtam meg egy kicsit, a fiam állami iskolába jár, de voltak vietnámi osztálytársai, és amikor az egyik házibulin az osztálytársa, aki már második generációs vietnámi - nem ezzel a törvénnyel jött be, még korábban valahogyan -, hajnali kettő órakor a fiam baráti társaságával együtt tökéletes magyarsággal énekelte a Nélküledet. Akkor azért megnyugodtam, hogy kultúrák közötti találkozásoknak vannak pozitív hozadékai. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)