Hörcsik Richárd

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy ma délelőtt az Országgyűlés egy változatos és tartalmas vitát folytatott a harmadik országok nevében végzett érdekképviselet átláthatóságára vonatkozó, a harmonizált belső piaci követelmények megállapításáról szóló irányelvtervezetről. Úgy hiszem, hogy számunkra ez a napirendi pont lehetőséget biztosított arra, hogy egy nagyon fontos európai kérdést, egy úgynevezett jogszabálytervezetet vegyünk górcső alá, és az arról kialakított elutasító véleményünket majd eljuttassuk az uniós intézményekhez, mint teszi ezt például az ír parlament vagy jó néhány európai uniós parlament. A vitában sokféle vélemény elhangzott a jelentéssel kapcsolatban. Külön köszönöm a támogató hozzászólásokat Halász Jánosnak, Nacsa Lőrincnek, Dúró Dórának. Köszönöm, hogy ők is megértették, hogy ebben az eljárásban a fő szempont mindig a tagállami hatáskör és a szuverenitás védelme, vagyis annak a vizsgálata, hogy az Unió fellépése szükségszerű-e, arányos-e. Tehát a szubszidiaritásvizsgálat nem az ördögtől való, hanem egy olyan lehetőség, amelyet a lisszaboni szerződés biztosított számunkra 2009 óta. Azóta a magyar Országgyűlés több mint hét alkalommal folytatott le ilyen eljárást. Nem az ördögtől való ez, hanem ez az európai demokráciának egyik működési jelzője, hogy igenis a nemzeti parlamentek, amelyek majd átemelik a saját joganyagukba azt a bizonyos jogszabálytervezetet, amely majd megszületik az Európai Unióban, vizsgálják azt, hogy az rendben legyen, ezért fontos. Szoktuk mondani, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ilyen helyzetben vagyunk mi is. Mi ezeket a szempontokat tekintjük zsinórmértéknek, és ezért ez a parlamenti eljárás nem tévesztendő össze a tanácsi munkacsoportokban például a 27 tagállami kormány képviselői által végzett aprólékos, sokszor bizony paragrafusonként történő elemző munkával. Az ellenzéki képviselőtársaimnak csak néhány megjegyzést szeretnék tenni. Barkóczi képviselőtársam említette, számonkérte, hogy mi ez a sürgősség, ez egyfajta pánik-e a kormánypártok, illetve a kormány részéről, hogy most behozzák a tisztelt Ház elé. Nos, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy itt nem pánikról van szó, hanem arról, hogy hogyan is működik az Európai Unió jogalkotási mechanizmusa. Ennek van ugyanis egy algoritmusa, történetesen, hogy az Európai Bizottság a parlamenttel együtt egy jogszabálytervezetet bocsát ki, a nemzeti parlamenteknek pedig, miután megkapják ezeket a dokumentumokat, lehetőségük van arra, hogy válaszoljanak. Sajnos ez egy szűk idő, és nagyon sokszor az Európai Unióban kérdés tárgya az, hogy elegendő-e ez a nyolc hét, vagy sem. Mindenesetre nyolc hét áll rendelkezésükre, hogy elvégezzék a szubszidiaritás vizsgálatát. Erre az eljárásra a határidő tehát március 21-én jár le, és a tagállami parlamenteknek ezzel a lehetőséggel élve, amelyet egyébként az Unióban korai figyelmeztetőrendszernek hívunk, az uniós döntéshozatal korai szakaszában van lehetőségük kifogást tenni, vagyis sárga lapot mutatni. A másik dolog, amit Barkóczi képviselőtársam említett, hogy szerinte a Bizottság rendelettervezetének megvan a jogalapja. Ebben szerintem téved, képviselőtársam, ugyanis éppen ez a legfontosabb kifogása például az ír parlamentnek és jó néhány uniós parlamentnek is, mint ahogy a magyar Országgyűlésnek is, hogy nincs megfelelő jogalapja. (12.10) Tudniillik, ugye, itt sokat emlegettük az európai szerződés 114. cikkelyét, ami a hivatkozott uniós jogalap - amit szerintem tévesen használ az Európai Bizottság -, amivel elsődlegesen az áruk, szolgáltatások belső piacának létrehozását szabályozták. Nos, az Európa Bíróság ítéletben rögzítette, hogy az Európai Unió működéséről szóló ezen említett cikk nem ruház általános hatáskört az uniós jogalkotóra a belső piac szabályozására, így e cikk alkalmazhatóságának bizony súlyos korlátai vannak. Tehát ezért nem megfelelő ennek a rendelettervezetnek a jogalapja. Ezt kimondja az Országgyűlés előttünk lévő határozati javaslata is, hogy a választott jogalapja nem megfelelő, mivel nem igazolt egyértelműen és kellően a belső piachoz való kapcsolódás mértéke. Aztán: túlterjeszkedik a belső piaci szabályozási hatáskörön, amire hivatkozva az Európai Bizottság a szabályozást éppen javasolja. És: nem biztosítja a szubszidiaritás elvének megfelelő tagállami döntéshozatali hatáskört, mivel maximum harmonizációt irányoz elő a harmadik országok nevében végzett érdekképviseleti tevékenységek tekintetében; nem rendelkezik igazolható hozzáadott értékkel a nemzeti fellépéshez képest. És végül: összességében azért szükségtelen, mivel tagállami hatáskört vonna el olyan területen, ahol a meglévő tagállami szabályozás elegendő és megfelelő. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ez is egy fontos érve a nemzeti szuverenitásnak, hogy Brüsszel lépésről lépésre hatásköröket vesz el a nemzeti parlamentektől úgy, hogy megkerüli a lisszaboni szerződést. Egyik alkalommal megkérdeztem az egyik európai biztost, hogy tessék mondani, az Európai Bizottság mikor fog már végre kötelezettségszegési eljárást indítani önmaga ellen; hogyan kéri tőlünk számon, hogy nem tartjuk be az uniós jogot, a nemzeti parlament vagy egyes nemzeti kormány, amikor önmaguk nem tartják be a mi bibliánk által előírt szabályokat. Ez a lisszaboni szerződés, ez az alapja, ahogyan működnie kellene az Európai Uniónak. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy hiszem, hogy az Országgyűlésnek érdemes élnie a lisszaboni szerződés második jegyzőkönyve által biztosított jogosítvánnyal. Igenis merjünk bátran kezdeményezni ilyen vizsgálatokat, hallassuk a szavunkat, mert megillet bennünket, ahogyan a rómaiak mondták, a ius murmurandi és a ius resistendi, vagyis az ellenállás joga. Egy fecske talán nem csinál nyarat, de a közös fellépés igenis erősítheti az álláspontokat. A nemzeti parlamentek álláspontjait nem lehet csak úgy lesöpörni, és az Európai Bizottság nem igényelhet több jogot, mint amennyit a szerződések ráruháztak. Mi e szempontokat tettük az első helyre, és ezek mentén folytattuk le a bizottságban a vizsgálatot. És itt szeretném megköszönni államtitkár úrnak is, miniszter úrnak azt a segítséget, amit korábban a bizottság és a bizottság munkatársai kaptak ebben a témában. Én köszönöm szépen még egyszer képviselőtársaimnak a tartalmas vitát, azt hiszem, hogy megérte részt venni mindannyiunknak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)