Dömötör Csaba

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Van, amiben egyetértünk, és van, amiben pedig - nem túl nagy meglepetés - nem értünk egyet. Kiindulási pontként fontosnak tartom elmondani, hogy a magyar nyilvánosság kellőképpen sokszínű, sokkal sokszínűbb, mint bármikor korábban, ezért mindenki elmondhatja a véleményét. Viták természetesen ettől függetlenül a magyar nyilvánossággal, a magyar médiaviszonyokkal kapcsolatban folyamatosan vannak, azt is mondhatnám, hogy ez az örök viták birodalma. Talán az ön felszólalásának is az az oka, hogy mindannyian érzékeljük, hogy a nyilvánosság alapvető módon megváltozik. Az információk jelentős részét az állampolgárok most már digitális eszközökön, közösségi médiafelületeken keresztül szerzik be, és ez a szabályozókat, a döntéshozókat is újfajta dilemmák, kihívások elé állítja. Azért is, mert a digitálistartalom-szolgáltatók, illetve a közösségi médiumok jelentős része hajlik arra, hogy monopóliumként viselkedjen, és azt is látjuk, hogy az ezzel kapcsolatos kihívásokat a törvényhozók a világ jelentős részén még nem mindenhol fedik le, miközben folyamatosan törekednek arra, hogy az újfajta jelenségekkel foglalkozzanak. Magyarország sem kivétel. (11.30) Adódnak kérdések, például az, hogy egy közösségi médium cenzúrázhat-e, megvan-e hozzá a joga. Nagyon sokszor… - szerintünk nem. De nagyon sokszor úgy viselkednek, mint hogyha magánterület lenne a közösségi média, és ha ott bárkinek felvetései vannak, mondjuk, a cenzúrával kapcsolatban, akkor szépen azt mondják, hogy el lehet innen menni, nem muszáj itt tagnak lenni. Szerintünk ezzel foglalkozni kell. Adódik az a kérdés, hogy befizetik-e az adókat, merthogy nagyon sok esetben felmerül a gyanúja annak, hogy nem fizetik be az adókat, adóelkerülő magatartásokat folytatnak, adóparadicsomba jegyzik be magukat, vagy legalábbis olyan európai országokba, ahol teljesen más az adóterhelés, tehát miközben a tevékenységüket itt folytatják, máshol adóznak sokkal kevesebbet, tehát sokkal kevesebb adó folyik be az államkasszába. Egyébként ez minden európai országban - kivéve az adóparadicsomnak minősülő országokat - elég nagy fejtörést okoz. Aztán adódik az a kérdés, hogy hogyan lehet gátat szabni a gyűlöletbeszédnek ezeken a közösségimédia-felületeken vagy éppen hogyan lehet gátat szabni az álhírek terjedésének. Hát, emlékszünk, a járvány alatt mekkora fejtörést okozott az, hogy álhírek mentek keresztül-kasul az internet világában a remény nélkül, hogy ezeket az álhíreket egyébként érdemben fülön lehetne csípni. Talán ebben is egyetértünk, hogy ez ellen a jelenség ellen küzdeni kell. Aztán ennek egy alkérdése, hogy hogyan lehet elejét venni annak, hogy gyűlöletbeszédre való hivatkozással megszüntessenek vagy elhallgattassanak bizonyos hangokat az interneten. Azt a jelenséget is látjuk, hogy nagyon sokszor csak hivatkoznak a gyűlöletbeszédre, miközben a valódi szándék az, hogy elhallgattassanak bizonyos hangokat, és alapos a gyanúnk arra, hogy sokkal nagyobb a szándék arra, hogy jobboldali, keresztény-konzervatív hangokat hallgattassanak el a közösségi médiumokban. Hogyha tehát ön azt a kérdést teszi fel, hogy a kormányt foglalkoztatja-e, hogy az újfajta médiumok, újfajta közösségi médiumok bizonyos hatásait, gyakorlatait szemügyre vegye, és amennyiben ezek korlátozzák a nyilvánosságot, akkor fellépjen, akkor a válasz az igen. A gond vagy a probléma az, a kihívás az, hogy Magyarország egymaga - mivel itt globális médiumokról van szó - aligha tud kellő hatékonysággal fellépni, ezért önmagában az a tény, hogy az Európai Unió foglalkozik ezzel a kérdéssel, szerintem előremutató. Csak a probléma az, hogy miközben azt állítják, hogy a nyilvánosságot próbálják erősíteni, nagyon sok olyan rendelkezést hoznak, amely valójában szűkíti a kormányok, a nemzetállamok mozgásterét, és valójában szűkíti a nyilvánosságot is. Hogyha tehát ön azt állítja, hogy a magyar kormány teljesen egyetért az Európai Unióban most tárgyalás alatt lévő, a médiát, a közösségi médiumokat érintő szabályozással, akkor az nem állja ki a valóság próbáját. Nekünk itt, ebben az ügyben még nagyon-nagyon sok vitánk lesz, és hogyha bárki szűkíteni próbálja a nyilvánosságot, hogyha bárki bármilyen hangot megpróbál elhallgattatni, akkor a magyar kormány fel fog ellene lépni. És hogyha egyébként a szuverenitásunk védelméről van szó, akkor minden lehetséges eszközzel fel fogunk lépni, ezért is állt fel, ezért is fogadott el az Országgyűlés egy olyan törvényt, amely alapján a Szuverenitásvédelmi Hatóság megkezdhette a munkáját. Tehát mindenben nem fogunk egyetérteni, de talán abban igen, hogy a szuverenitásunk védelme az elsődleges. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)