Mihálffy Béla

MIHÁLFFY BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Duna-Tisza közi homokhátság hazánk aszályokkal és vízhiányokkal leginkább sújtott területe, melyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO már 2004-ben a félsivatagos övezetek közé sorolt. A klímaváltozás okozta problémák fokozottabban érintik a homokhátságot, mint az ország más részeit. A terület kiemelten veszélyeztetett az aszály, a csökkenő éves csapadékmennyiség, a ritka, de nagy mennyiségű nyári esők miatt is. A klímaváltozás hatásaival párhuzamosan az elmúlt évtizedek emberi beavatkozásainak következményeként még érzékenyebbé vált a térség vízegyensúlya. A homokhátság tehát abban az esetben tud fejlődni, ha a vízgazdálkodás javítására, a vízvisszatartási lehetőségek kiépítésére, a természeti állapotok megóvására, valamint a lakosság életminőségének javítására intézkedések történnek. A vízpótlás megvalósulásának elmaradása a vidékfejlesztés, a helyben maradás és a helyben gazdálkodás lehetőségét teljesen ellehetetlenítené. Az elsivatagosodás megállítását célzó beruházásoknak ezért is van kiemelkedő jelentősége. Ezek a kormány által támogatott beruházások több ütemben zajlottak az elmúlt években, és remélhetőleg a jövőben is folytatódni fognak. (18.00) A vízpótlás során a Tisza vizét felhasználva egyrészt a környezet hűtésével mérsékelni lehet a légköri és talajaszály következményeit, valamint csökkenteni lehet a felszín alatti vízkészlet használatát. Víz nélkül nincs élet, ezért mindent meg kell tenni a térség vízháztartásának javítására, a keletkező vizek helyben tartására. Mindezek alapján kérdezem a tisztelt államtitkár urat, lehet-e javítani a homokhátság vízháztartásán. Köszönöm megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)