Lukács László György

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem az vitán felül kell hogy álljon, hogy a fenyegetettségek korában élünk, hazánk fenyegetettsége egyrészről külső, másrészről belső fenyegetettségekből is ered. A külső olyan, akár a külső biztonságunkból eredő kihívások, mint a háborúk vagy a népvándorlások, a migráció, illetve más világpolitikai folyamatok, amelyek a biztonsági tényezők közül folyamatosan romló környezetet biztosítanak, és ezeknek a romlásával egy folyamatosan romló környezetbe helyezik hazánkat, de vannak ugyanilyen belső biztonsági kihívásaink. És nyilván ennek az egésznek a kapcsán Magyarország biztonságát úgy lehet garantálni, ha mindegyikre fel vagyunk készülve mind az elhárítására, mind a külső tényezők elhárítására, hogy a belső felületeinket és eszközrendszerünket olyanná tesszük, amely képes a fenyegetettségek korában helyes választ adni. Éppen ezért is fontos a kiberbiztonsággal is foglalkozni, hiszen jellemzően a fenyegetettségek korában az egyik legújabb eszközként, de most már lassan két évtizede velünk lévő eszközként egy folyamatosan fejlődő és egy folyamatosan erősödő tér az, amelyből a fenyegetettségek még erősebben áradnak ki. Vannak velünk szövetséges vagy velünk nem szövetséges államok, szervezetek, vagy velünk rossz viszonyban lévő vagy csak egyébként rossz szándékkal fellépő szervezetek, mind-mind ennek a vagyonnak a megszerzésére törekednek, vagy annak a befolyásolására, vagy valamilyen módon való módosítására, vagy saját előnyükre, illetve a mi hátrányunkra való felhasználására törekednek. Éppen ezért fontos - és ebben egyetértünk, hogy ez egy adatvagyon, egy erőforrásvagyon, amivel Magyarország rendelkezik -, hogy ezt a rendszert még biztonságosabbá tegyük. Életünknek gyakorlatilag megkerülhetetlen részévé vált az, hogy az információtechnológia fejlődésével az online térben, az adatok megadásával éljük életünket, egyrészt a szervek egymás közötti gyors kommunikációja, az állampolgárok egymás közötti vagy az állampolgárok és a különböző állami szervek közötti kommunikációnak a gyors megvalósítása érdekében, ezek kényelmes megoldások voltak. Ez egy kialakult rendszerünk, egy kialakult szokásunk, amelyen ha változtatni kellene, szerintem már egyébként majd kellene, arról is lehet vitázni, de hogy megvédjük, arról szerintem vitán felül áll minden félnek az álláspontja. Éppen ezért Magyarországnak elsődleges fontosságú, hogy a kiberbiztonságunk javuljon. Miért mondom, hogy javuljon? Nemrég - és Magyarország ebben korábban előkelő helyen állt - nemzetközi összehasonlításban is volt egy visszaesés, a kellemetlen fiaskók, amelyek a Külügyminisztériumot érintették, illetve a különböző adatszivárgások és adatvesztések okán Magyarország azért visszaesett a nemzetközi összehasonlításban. (12.40) Van erre egy nemzetközi index, egy kiberbiztonsági index, amelyen Magyarország a 6.-ról a 35. helyre esett vissza. Tehát korábban egy nagyon illusztris, jó helyen voltunk, úgy tűnik, hogy az adataink védelmét jól tudtuk megvalósítani állami szinten. Ehhez képest más, új típusú kihívásokkal állunk szemben. Egyébként ez nem önmagában áll, hanem összefüggésben van a környezetünkben megváltozott biztonsági szituációval. Mind a migráció, mind az orosz-ukrán háború valószínűleg abba az irányba nyomta hazánkat, hogy sokkal kitettebb lett, sokkal nagyobb érdeklődésre tartott számot a magyar adatvagyon, és talán megtalálták azokat a réseket, azokat a lehetőségeket, hogy ezen valamilyen módon lyukat üssenek. De az biztos, hogy az országunk elsődleges célja, Magyarország és a magyar emberek biztonságának elsődleges célja, hogy a kiberbiztonság Magyarországon százszázalékosan jól működjön, teljes bizonyossággal és biztonsággal garantálja az emberek, az állami szervek, a gazdasági szereplők és a magánemberek egymás közötti viszonylatában a védelmet. Éppen ezért fontos, hogy ezen a területen legyen egy egységes és erős szabályozás. Mi abban reménykedünk és abban bízunk, hogy az Európai Unió kívánalmainak megfelelve ez a mostani törvényjavaslat is ebbe az irányba fog lépni. De van egy másik felület, amiről szerintem beszélnünk kell a jövőt nézve, hiszen látjuk, hogy az előző évtizedek fejlődése nagyban az információtechnológia fejlődése és a világ felgyorsulásának időszaka volt. Azonban ez a felgyorsított és hirtelen megnőtt növekedés szerintem - ez az én határozott álláspontom - lassan egy menedzselhetetlen állásba, helyzetbe hozta a világ gazdagabb részét, és egyre több olyan nehéz kihívással állnak szemben, amelyen el kell gondolkozni, hogy milyen módon lehet elkerülni a fenyegetettségeket. Az egyik mód, amiről az előbb beszéltünk, az, hogy a már meglévő rendszer biztonságát garantáljuk, a másik pedig az, hogy ezen a rendszeren kívül kezdünk el gondolkodni. Hogy tisztelt képviselőtársaim is értsék: nem biztos, hogy szerencsés abba az irányba terelni a mindennapi életünket, akár az állami szervek kapcsolattartását, akár az állampolgároknak az állami szervekkel való kapcsolattartását, hogy egy ilyen sérülékeny, hatalmas védelmi erőforrásigénnyel rendelkező rendszerbe terelünk minden interakciót, minden kapcsolatot, minden adatot, és minden vagyonunkat, adatvagyonunkat ebbe tesszük bele. El kell gondolkozni azon, hogy milyen más olyan módok vannak, amelyek leszakadnak ebből a térből, amelyet a valós életben való akár papíralapú ügyintézésre, akár papíralapú kapcsolattartásra vagy más, a kibervilágot elkerülő kapcsolattartásra építenek. Az adatunk egy része ezzel is védhető. Az világosan látszott az elmúlt időszakban, és szerintem egyértelmű volt, hogy ahogy ez a technológia fejlődött, a fenyegetettségek is nőttek. Ha ezen a technológián, az online információn kívül tudunk gondolkodni, ha a hálózatokat nem úgy alkotjuk meg, hogy azok egymással ilyen módon legyenek összekapcsolva, ha kilépünk a kibervilágból és visszalépünk a hús-vér világba, akkor talán lesz még egy olyan magja a magyar adatvagyonnak, a magyar biztonságnak, a magyar szuverenitásnak, amely sokkal könnyebben védhető, hiszen lényegében fizikálisan kell védeni és nem virtuális támadásoktól kell tartani. Ráadásul az én álláspontom szerint ez az emberek egy részének a véleményével is egyezik. Nagyon sokan vagy világnézeti okból, vagy a járatlanságuk miatt, vagy szimplán az ellenérzésük miatt nem kívánnak részt venni az ilyen mértékű digitalizációban, amely felé a világ most halad, és amelyet egyébként az erőforrások eltűnése fenyeget. Hiszen gondoljunk bele, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy ezeket a rendszereket működtessük, energiára van szükség, és ez az energia villamos energiából vagy más energiahordozókból állítható elő úgy, hogy villamos energiát állítunk elő. És ha a világban van valamilyen probléma és ezek eltűnnek, akkor ezek a rendszerek azonnal leállnak és eltűnnek alólunk, a kapcsolattartás ellehetetlenül, a vagyon elvész vagy teljesen védtelenül áll, illetve használhatatlan lesz. Tehát mindenképpen logikus lépés abba az irányba elgondolkozni, miután a meglévő adatállomány és a meglévő vagyonunk védelmét a kiberbiztonság helyes szervezésével megvédtük, hogy milyen más módjai vannak annak, hogy a magyar állami érdekeket, az emberek érdekeit megvédjük és más módon próbáljuk védelmezni. Tudom, hogy ez nehezen értelmezhető, de ezt a két külön világot, mind a kettőt erősíteni kell, és úgy kell kialakítani, különösen, hogy erőforráskrízis várható, további támadás, hiszen olyan korszakban élünk, ami tele van fenyegetettségekkel, szóval ezt úgy kell kialakítani, hogy mind a kettő védhető legyen. Másrészt tekintettel kell lennünk azokra az emberekre is, akik nem szeretnének részt venni ebben a kibervilágban, szeretnék az ügyeiket nem online formában intézni, nem digitális állampolgárok, hanem hús-vér állampolgárok szeretnének lenni, és szeretnének hús-vér ügyintézőkkel találkozni és nem csak online chatbotokkal beszélgetni, tanácsot kérni. Szerintem közös felelősségünk, hogy erre a cégeket, az állami szervezeteket felkészítsük, hiszen ők maguk is lusták ahhoz - ez talán a következő napirendi pontok vitája lesz -, hogy ezt az egyébként időigényes, emberigényes személyes kapcsolattartást, személyes adatmegőrzést és személyes adatfelhalmozást megvalósítsák. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem a jövőbe látó és előre gondolkodó képviselőknek az is feladata - a mai vitában erről is lehet vitázni -, hogy ne csak a mai meglévő adatvagyonunk és a saját kiberbiztonságunk garantálását lássuk, hanem megalakítsuk és meglássuk azokat a módokat is, hogy miként lehet más rendszerekben a meglévő adatainkat, a tudásunkat, az állományunkat, mindent, ami a magyar állam szuverenitása és az emberek szuverenitása szempontjából védendő, úgy elhelyezni, hogy az ne legyen online fenyegetettségnek kitéve, hanem a saját birtokunkban legyen, és bármikor fizikálisan megvédhető legyen. Tehát nekünk ez is fontos, túl azon, hogy ha Magyarország biztonságához hozzájárul egy ilyen törvényjavaslat, azt támogatni tudjuk, de javasoljuk, hogy arról is legyen vita, hogy miként lehet a digitális béklyókat levetni, átlépni a digitális korlátokon, vissza a valós életbe, hogy Magyarország biztonsága ezzel pluszban is ténylegesen garantálható legyen. Köszönöm szépen.