Rétvári Bence
Napirend előtti felszólalások
RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Arra törekedtünk az elmúlt években, hogy azon polgártársaink, akik nehéz szociális helyzetbe kerülnek, az ő részükre fordítható költségvetési források nagyobb mértékben emelkedjenek, mint ahogy a nemzeti össztermékünk emelkedik. Így amikor elkezdtük a kormányzásunkat, akkor 325 milliárd forint állt rendelkezésre szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti célokra, és ez a 325 milliárd forint mára 1463 milliárd forintra emelkedett. Jól látható tehát, hogy jóval nagyobb mértékben bővítettük ezeket a forrásokat, mint ahogy egyébként a magyar GDP vagy a magyar gazdaság bővült, pontosan azért, hogy segítsük azokat, akik nehéz helyzetben vannak. Nyilván ezzel párhuzamosan a béremelés is fontos volt ezen a területen. Természetes, hogy ezt a bért is lehet tovább emelni. De honnan hova jutottunk? Először is, amikor átvettük a kormányzást, akkor előttünk az önök szövetségesei éppen egy bércsökkentésben voltak, hiszen az IMF és egyéb nemzetközi szakértők javaslatára úgy döntöttek, hogy csökkentik a szociális szférában dolgozók bérét, elvették a 13. havi bért, így 8 százalékkal csökkentették a bért a szociális szférában. Erről ön elfelejtett beszélni, hogy akiknek a logója az ön neve mellett volt a szavazócédulákon, bizony, ezek a pártok csökkentették a szociális szférában dolgozók bérét. Így jutottunk el oda, hogy 2010-ben átlagosan 137 ezer forint volt a bruttó bér a szociális ágazatban, most 435 ezer forint környékén van, egy 216 százalékos emelésről beszélhetünk. Tényleg szeretnénk ezt mi is tovább emelni, ebben elkötelezettek vagyunk a későbbiekben, de a 137 ezer forintról a 435-re eljutni azért egy jelentős emelkedés volt az elmúlt években. Mindemellett nagyon sok újfajta támogatást is bevezettünk. A legfontosabb talán a szociális területen is az volt, hogy ma egymillió emberrel több dolgozik, mint másfél évtizeddel ezelőtt, hiszen aki dolgozik, az kevésbé fog rászorulni szociális ellátásokra; akinek van munkája, akinek van munkabére, az kevésbé tud kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Ezért volt ez a legfontosabb szociálpolitikai lépés, de ezt már Ronald Reagan is elmondta több évtizeddel ezelőtt, hogy a legjobb szociálpolitika a munkahelyteremtés. Mi is ebbe az irányba mentünk, és mindemellett pedig emeltük a béreket. Ha ön is megnézi, hogy melyik évben mekkora léptékű béremelés volt, 2014-ben 12 milliárd forintból 8800 forinttal emeltük átlagosan 90 ezer embernek a bérét; 2015-ben 16 milliárd forintos bérkiegészítéssel az előző bérpótlékot még növeltük 66 ezer szociális dolgozónál átlagosan 16 ezer forinttal; 2017-ben egy összevont pótlékemelés volt, ez 35 ezer forintot jelentett 14 ezer dolgozónknak 9 milliárd forint többletből; 2020-ban 36 milliárd forintból egy átlagosan 30 ezer forintos emelés volt, ez 91 500 főt érintett. 2022-ben is volt egy hasonló, bár ennél nagyobb léptékű, 90 ezer embert érintő, 51 ezer forintos, 62 milliárd forintból megvalósuló emelés. Tehát folyamatosan, évről évre voltak emelkedések, szinte nem volt olyan esztendő, amikor a szociális ágazatban dolgozóknak a bére ne emelkedett volna, és ez így volt a legutóbbi időkben is, ezért jutottunk el erre a szintre. Mellette bevezettük a gyermekek otthongondozási díját, a gyodot, és megemeltük az ápolási díjnak a mértékét is. A speciális otthoni pótlék mértékét is érezhető mértékben, bruttó 10 ezer forintról 50 ezer forintra emeltük a legutóbb; a kormány döntése révén ’22-től a speciális, különleges otthoni pótlék mértéke az ötszörösére emelkedett. Tehát itt különböző további intézkedésekről is beszélhetek, képviselő úr, amely segített abban, hogy az itt dolgozókat igyekezzünk elismerni, és a szociális gondoskodásra szorulókat pedig igyekezzünk támogatni. Ha a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását nézem, az 18 százalékos szintről indult, most pedig 48 százalék környékén tart. Nem véletlenül jött ez, nemcsak a gazdasági növekedés hozta ezt, hanem a különböző kártyák és egyéb kedvezmények bevezetése, amely a munkáltatókat arra ösztönözte, hogy minél több megváltozott munkaképességűt foglalkoztassanak, így már ők sem voltak annyira kitéve a szegénység vagy nélkülözés kockázatának, hanem saját maguk tudták eltartani magukat. Itt mégiscsak érezhető léptékű emelkedés volt, 5547 főről 49 ezer főre, hogyha itt a speciális hozzájárulási adókedvezményt érvényesítő vállalkozásoknak a számát nézem. Igyekeztünk az „Érték vagy!” programmal, a fogyatékosok érdekképviseleti szervezeteinek támogatásával mind-mind segítséget nyújtani azoknak a szervezeteknek, akik ezeket az embereket képviselik. Arra fogunk törekedni, hogy ezt a béremelést a későbbiekben is folytassuk, amit ön is mondott, tisztelt képviselő úr. Egyszer meg majd őszintén, a Házon belül beszéljük meg, hogy miért léptek azokkal szövetségre, akik pont a szociális dolgozóknak a bérét csökkentették; akkor, amikor nagy pénzügyi központokból (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) azt mondták, hogy valakitől el kell venni, akkor miért pont azoktól vettek el, akik a legszegényebb sorsú embereket segítik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)