Gy. Németh Erzsébet

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is a szemben ülő kormánypárti képviselőkhöz és kormánytagokhoz szeretnék fordulni. (Zsigó Róbert: Nem kell fordulni, itt vagyunk!) Tudják-e, hogy ma milyen nap van? (Rétvári Bence: Az idősek világnapja!) Segítek: október 1-je van. És azt tudják, hogy minek a világnapja? (Rétvári Bence: Az időseké!) Az időseké. Legalább államtitkár úr tudja, köszönöm szépen. Az ENSZ 1990-ben szavazta meg. Azt gondolom, hogy ez egy szimbolikus döntés is volt, pontosan a magyar rendszerváltás évében. Azt gondolhatnánk ebből kifolyólag, hogy az elmúlt 35 évben jobb helyzetbe kerültek idős honfitársaink. Volt erre törekvés a 2010 előtti kormányok esetében, elég csak a Horn-kormány 65 éven felüliek ingyenes közösségi közlekedésének bevezetésére, majd pedig a Gyurcsány Ferenc vezette kormányok özvegyinyugdíj-rendezési és nyugdíj-felzárkóztatási programjára gondolnunk. De nézzük, mi történt 2010 óta, amióta önök kormányoznak! Azt mondja nekem Rózsika néni egy baranyai kis faluban, hogy ha lenne gyógyszertár a szomszéd faluban és lenne busz, amivel átmehetne, akkor sem tudja kiváltani a gyógyszerét, mert inkább eszik. Vagy nézzük Jóska bácsit, aki 46 évet dolgozott le egy kisvárosban karbantartóként, de a százezer forint körüli nyugdíjából nem tudja rendesen kifűteni a kis házát! El kell döntenie: vagy fázik, vagy eszik. Értik ezt, fideszes képviselőtársaim? Én azt gondolom, hogy nem. Mert ha értenék, nem mondott volna olyat az önök miniszterelnöke nemrégiben a Kossuth rádióban az egyik beszélő mikrofonállványnak - és most idézet következik -: „Az ország most éppen nem engedheti magának, de azért egy félhavi nyugdíjat odaadok a nyugdíjasoknak.” Értik ezt a hangvételt? Orbán Viktor odaadja. (Zsigó Róbert: Nem elveszi!) Önök könyöradományként kezelik a nyugdíjakat, az életüket végiggürcölő idős emberek törvényes járandóságát. Az orbáni nyugdíjpolitika alapvetése ugyanis 14 éve változatlan: befagyasztották a nyugdíjasok életszínvonalát. A milliárdos elit kormánya úgy döntött, hogy a nyugdíjasok nem részesülhetnek többé a magyar gazdaság által megtermelt javakból. Minden költségvetési adat, minden statisztika azt bizonyítja, hogy az állam évek óta egyre kevesebbet költ a nyugdíjakra a magyarok közös pénzéből, de ez önöknek, a milliárdosaiknak tökéletesen megfelel. De nemcsak a megalázóan alacsony nyugdíj keseríti az idősek életét, hanem az orvosi ellátás hiánya, a műtétre várakozás fájdalommal teli napjai, a megfizethetetlen gyógyszerek. Lehetetlen minőségi életet élni az elsorvasztott kistelepüléseken, nincs bolt, nincs orvos, nincs posta, és autó nélkül lehetetlen eljutni a közeli városba bármilyen programra, akár egy színházba. Az előző napirend előtti felszólalásra adott válaszában Latorcai miniszterhelyettes úr azt mondta, hogy fejlesztik a vidéket, és megemlített három tájegységet Magyarországon, a Balatont, a Tokajt meg még valamit… Ja, a budapesti agglomerációt. (Dr. Latorcai Csaba: Még valamit!) Miniszterhelyettes úr, járt ön mostanában az Ormánságban vagy Borsodban vagy Dél-Békésben? (10.10) Na, ott, azokon a településeken az van, amit én mondtam. Sem orvos, sem bolt, sem posta, sem közlekedési lehetőség. Önök 14 éve csak rosszabb helyzetbe taszították az időseket. Ezzel szemben mi, szociáldemokraták azt valljuk, hogy az idős honfitársaink megbecsült, elismerésre méltó tagjai az országunknak, és egy tisztességes kormány ennek megfelelően gondoskodik és gondolkodik róluk. A nyugdíj nem adomány, hanem a ledolgozott évtizedek után minden idős embernek alanyi jogon járó jövedelem. Azért dolgozunk, adózunk, hogy elvárjuk az idős éveink tisztességes és biztonságos megélhetését. Ráadásul, ha önök egy kicsit előre gondolkodnának, azt is tudhatnák, hogy ha a fiatalok látják, hogy tisztességes, megbecsült időskor vár rájuk Magyarországon, akkor itt maradnának, dolgoznának, itt élnék le az életüket. Tisztelt Országgyűlés! Most már értik, hogy miért kérdeztem a beszédem elején, hogy milyen nap van? Mert az önök 14 éves kormányzása arról tanúskodik, hogy nem tudják. Ha tudnák, és érdekelné önöket az idős magyarok élete, mindennapjaik, tettek volna értük! Pénz, paripa, kétharmad, minden az önök kezében van! Csak elhatározás kérdése lett volna, hogy két és fél millió nyugdíjas honfitársunk jobban érezze magát, hogy a Rózsika nénik, Laci bácsik, Józsi bácsik ne nyomorogva, rettegve éljék életüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiban.)