Tállai András

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is, köszönöm szépen, hogy ön is emlékeztet bennünket erre a jeles napra, október 1-jére. Én is csatlakoznék szépkorú társaink köszöntéséhez. Igen, 1991. október 1-je óta - az ENSZ-nek köszönhetően - van ez az ünnepnap, amelyben fölhívjuk a figyelmet az idősekre, az idősek életére, és figyelmet szentelünk számukra. Azt gondolom, ezen a napon köszönet jár az idősebb, korosabb nyugdíjas embertársainknak. Köszönet elsősorban azért, amit megtettek a családjukért; megtettek a családjukért: gyermeket neveltek, tisztességes, magyar, becsületes gyermekeket neveltek és adtak a magyar nemzetnek. Köszönet jár azért, hogy évtizedeken keresztül törődtek azzal, hogy gyermeküket taníttassák, iskolába járassák, hogy hasznos tagjai legyenek családjuknak és természetesen a társadalomnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A köszönet sorát folytatjuk, folytatni kell azzal, amit idősebb embertársaink a munkában tettek: munkával töltötték az életüket, évtizedeken keresztül jártak dolgozni, mentek rendületlenül, nap mint nap. Abban a korban, abban az időben, mikor ők voltak fiatalok, nem létezett munkanélküliség, nem létezett az a gondolkodás, hogy munka nélkül is lehet élni nap mint nap. Ők ebben nőttek föl, és amit a sors szánt nekik a munkában, azt ők elvégezték: ki a földeken dolgozott, ki a hivatalokban, ki a postán, ki szolgálta a hazát, ki katona volt, ki pedagógus, kinek mit adott a Jóisten. Egy biztos, hogy szépkorú embertársaink tisztességgel és becsülettel dolgozták végig ezeket az évtizedeket, amit köszönünk nekik. És köszönetet kell mondjunk azért is, amit a családjuk és a munkájuk mellett a közösségekben végeztek, ki-ki hol: van, aki a szülőfalujában, van, aki a lakóhelyén, a városban vagy a fővárosban, de a kis civil közösségekben, a népdalkörökben, a nyugdíjaskörökben, a polgárőrségben, az egyházban, a sportban, a futballban végzett önzetlen tevékenységet. Hát, igen, itt is kinek mit hozott a sors, mit szeretett, mit csinált szívesen, ha maradt ideje és energiája. Nekik köszönhetjük, hogy sok-sok településen működnek nyugdíjaskörök, népdalkörök, felelevenítve a magyar népdalokat, az ünnep jelentőségét a magyar ember számára. Ezt is köszönjük szépkorú embertársainknak. És, persze, jön a megbecsülés: a megbecsülés, amit a kormány, azt gondolom, kifejezett az elmúlt 14 évben irányukba, egyrészt az erkölcsi megbecsülés a nyugdíjasaink számára. De ezt nemcsak a kormánytól várhatjuk el, hanem az önkormányzatoktól, a civil szervezetektől; mindenkinek tiszteletet és hálát kell adnia a nyugdíjasoknak, akik ilyen szép kort éltek meg, ilyen tartalmas élettel a hátuk mögött. S persze, a nyugdíj kérdése: azt gondolom, hogy először érezhetik azt a nyugdíjasok a Fidesz-KDNP-kormány idején, hogy nemcsak szavak vannak, hanem tettek is. Amikor a kormány azt mondja, hogy megőrizzük a nyugdíjak értékét - ahogy képviselő úr is elmondta -, azt valóban meg is tesszük, és nem hivatkozunk háborúra, nem hivatkozunk járványra, nem hivatkozunk erre vagy arra, a gazdaság rosszabb teljesítményére. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó - mondták az időseink, szüleink, nagyszüleink, és ezt teszi a kormány is. Kedves Nyugdíjasok! Kedves Szépkorúak! Kedves idős Embertársaink! Köszönjük önöknek, amit az elmúlt évtizedekben tettek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)