Varga Zoltán

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Államtitkár Úr! Látszólag a közművekről, az ellátásbiztonságról, illetve a szolgáltatásról szól az előttük fekvő javaslat. Látszólag. De valójában nem erről van szó. Valójában az életünkről szól ez a dolog, hiszen a víz az élet, ezt tudjuk nagyon jól. De azt is tudjuk, hogy a mai világban akinek a kezében van a vízszolgáltatás, a közművek, annak a kezében van a hatalom. Ez az előterjesztés a hatalomról szól. Tudják, én debreceni vagyok, és nyakas cívisként, debreceniként hosszasan tudnám sorolni, mit is jelent a kormánynak, az önök kormányának az árulása. El tudnám mondani, hogy egy olyan városban élek, amelyet önök gyakorlatilag pusztulásra ítéltek. Pusztulásra ítéltek a kínai haverok, a kínai kommunista rezsimnek történő orbáni hajbókolás miatt. S hogy az árulás mit is jelent számomra? Az árulás az, amikor valaki a vizünket tönkreteszi, eladja, megmérgezi. Ez már önmaga is árulás. Mi egy nagyon csúnya árulásnak vagyunk most a tanúi. Ahogy az előbb mondtam, én debreceni vagyok, tehát én tudom, hogy mit is jelent a vízhiánytól való félelem. De nemcsak én tudom, hanem 180 ezer debreceni is tudja, hogy mit jelent ez. Mi tudjuk, hogy csak azt a vizet lehet vezetékekbe szivattyúzni, sajtolni, felhasználni, tisztítani, újratisztítani, meginni, mosni vele, ami létezik. Ami nem létezik, azt egyszerűen nem lehet közművekbe beletenni. Az az érdekes, hogy valójában ezt az önök politikusai, sőt a kormánytagok is tudták még egypár évvel ezelőtt. 2001-ben Fónagy János, akkori vízügyért is felelős miniszter - persze tudom, önök most azt mondják, hogy ez régen volt; én is azt mondom, hogy ez régen volt, s hozzá kell tennem, hogy azóta sokkal-sokkal rosszabb lett minden -, tehát Fónagy János akkori miniszter azt mondta: Debrecenben a felszín alatti vízkészletek felhasználása korlátozott, mert a túlzott vízkitermelés tartós réteg- és talajvízszint-süllyedést okoz. És hozzá kell tegyem, hogy 2001-ben Debrecen környékén hat hatalmas tó volt. Akkor Debrecenben a Nagyerdő tölgyesei nem pusztultak még. Azóta valóban eltelt két évtized, ez régen volt, a tavak eltűntek, a debreceni erdőspuszták pedig gyakorlatilag gazzal felvert prérikké váltak, és hozzá kell tegyem, hogy sajnos pusztulnak a híres Nagyerdő kocsányos tölgyesei is, mert a talajvízszint mélyen a 2001-es szint alatt majdnem négy métert süllyedt azóta. (15.00) De akkor nézzünk egy közelebbi példát, hiszen Debrecen város polgármestere nyilatkozott, és ez nem olyan régen volt, 2022 márciusában. Mit gondolnak, mit mondott? Kapaszkodjanak meg, akkor még ő is azt mondta, hogy - és most pontosan idézek - „Debrecen 34 százaléka erdő, melynek fenntartása egy víz nélküli városban nagyon nehéz.” Aztán eltelt 3-4-5 hónap és Papp László, Debrecen város szerintem Debrecen-ellenes polgármestere hirtelen megvilágosodott, és rájött arra, hogy Debrecenben mégiscsak hatalmas vízkészletek lehetnek, amiket nyugodtan lehet használni, és nyugodtan lehet Debrecenben hatalmas kínai akkumulátorgyárakat telepíteni. Valójában itt tartunk most, és ma már ott terpeszkedik szeretett városom szélén, közvetlenül a házak mellett kilométer hosszan a kínai akkugyár óriási betontömbje, amely majd Debrecen maradék vizét is elveszi, tönkreteszi. Nos, ha valami árulás, akkor ez árulás. Ez a kormány és a kormánypárt árulása, és nemcsak Debrecennel, Debrecen lakóival szemben, hanem egész Magyarországgal szemben. Hiszen itt a parlamentben is számtalanszor elhangzott és a kormányfő is számtalanszor elmondta, hogy sokkal több víz megy ki az országból, mint ami bejön. Azonban nem látnánk annak nyomát, hogy ezt a vizet bármilyen módon is, felelős módon gazdálkodva kezelni, rendezni, megtartani akarnák. Persze jöhetnének most azzal - hogy megint a debreceni példánál maradjak -, hogy nincs itt semmi baj, mert most épül Debrecenben, elkészült már az első üteme a Civaqua-programnak, ami a Keleti-főcsatorna vizét szállítja be Debrecenbe, és minden meg lesz oldva. Holott nagyon jól tudjuk, hogy az idei nyár volt már a második olyan nyár, amikor a pusztító forróságban majd’ csak száraz lábbal lehetett átgázolni a Tiszán, és ez bizony azt jelenti, hogy a Tiszából már lassan a szolnokiak sem tudnak vizet kivenni, nemhogy azt Debrecenbe még elszállítani. Tudják, azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy a víz hatalom. Azt látjuk, hogy a hatalomért remegnek Orbán Viktor és klánja. Régi karcos lemez az, amelyet pörgetett az Orbán-kormány az elmúlt évtizedekben, és mondhatni azt is, hogy bejáratott gyakorlat, hogy mi mindent tesznek meg a hatalomért és a pénzért. Emlékeznek, a hazug rezsicsökkentés jelszava mögé bújtatva tönkretenni, kivéreztetni a kiszemelt zsákmányt - mindig ez volt a gyakorlat, legyen az iparág vagy bármi más -, azt csődközeli helyzetbe hozni, majd államosítani, majd arra hivatkozva, hogy az állam képtelen bizony ezt fenntartani és működtetni, odaadni a klán valamelyik kiszemelt strómanjának - számtalan példát látunk erre is -, vagy az uralkodócsalád egyik tagjának, persze bagóért. Láttuk és átéltük ezt már egyebek mellett a víziközművagyon esetében is, bár hozzá kell tegyem, hogy ez a folyamat még közel sem ért véget, még nagyjából a közepén tartunk. Várni kell még arra, hogy ez az ördögi Orbán-projekt a végére érjen. A tönkretétel és persze a kivéreztetés tökéletesen sikerült. Ennek különben az egyik példája pontosan az előttünk fekvő javaslat is. Túl jól sikerült, ugyanis a víziközmű-hálózat, köszönhetően az Orbán-kormánynak, a klánnak, teljesen tönkrement az elmúlt másfél évtizedben. Érdemes felidézni még, ha csak pontokban is, hogy mi is volt ez az ördögi terv, és ennek mik voltak a lépései. 2012-ben befagyasztották a vízdíjat, 2013-ban, a rezsiharc évében 10 százalékkal csökkentették azt, továbbá bevezették a közműadót, amelynek bevételét kizárólag az állami szolgáltatók - az akkori 40 szolgáltatóból 5 - kapták meg. Tehát nem pusztán nem követte az infláció mértékét az ivóvízért és csatornahasználatért szedhető díj, de egyszerre csökkentették a bevételeiket, és nőttek a terhei ezeknek a vízszolgáltatóknak, amelyek nagy része persze akkor még önkormányzati kezelésben volt, az elvonásokkal küszködő önkormányzatok pedig egyszerűen nem voltak képesek előteremteni, pótolni ezeket a kieső összegeket. Persze azt tudjuk nagyon jól, és tudják ezt az érintett önkormányzatok is, hogy a kormány a saját cégeinek tőkepótlását biztosította, ami abban az időszakban összesen meghaladta a 135 milliárd forintot. Az önkormányzati tulajdonú szolgáltatók és az önkormányzatok mint tulajdonosok pedig semmilyen állami támogatásban ekkor és azóta sem részesülnek. Mára a víziközmű-szolgáltatás területén, mint szinte bármiben, amire a kormány szemet vetett, mérhetetlenül kaotikus állapotok jellemzőek. Tisztelt Parlament! Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Nyilván ez volt a céljuk, és azt kell mondjam, felháborodva és dühösen, hogy jelentem önöknek: ez sikerült, jól sikerült. Van egy hatályos 2011-es törvény, melyet tavaly májusban módosított az Országgyűlés annak érdekében, hogy a kormány megszerezze az önkormányzatoktól a közművagyont. Emellett tavaly október 31-én megjelent a Magyar Közlönyben a víziközmű-szolgáltató társaságok működésének biztosításával kapcsolatban a veszélyhelyzet időszakában alkalmazandó egyes szabályokról szóló kormányrendelet, amely a törvény egyes rendelkezéseinek veszélyhelyzetre tekintettel történő eltérő alkalmazását rendeli el a közművagyon megszerzésének gyorsítása, ahogy önök mondták, egyszerűsítése érdekében. Mivel azonban tudjuk nagyon jól, hogy nem minden önkormányzat hódolt be, fogadta ezt el, és az önkormányzatok többsége vonakodott ingyen az államnak odaadni a közműveit - hozzá kell tegyem büszkén, hogy Debrecen is ezek között a városok között van -, ezért a kormány újabb módosítást nyújtott be, amelyben kimondták, hogy a közös ellátásért felelősséggel érintett víziközműrendszerek esetében az állam részére történő átruházáshoz elegendő az ellátásért felelős önkormányzatok egyszerű többségi döntése is. Értjük, ugye? A maffia pedig most csettintene - vagy lehet, hogy csettint is, ha ismeri ezt a gyakorlatot -, és kérné a kormánytól ennek a receptjét, hogyan is kell ezt igazán jól zsarolva elvégezni. Ezen módosítás ugyanis lehetőséget biztosított az állam részére történő átruházásra azoknak az önkormányzatoknak, amelyek élni kívánnak a lehetőséggel, azon önkormányzatok viszont, amelyek nem kívántak részt venni továbbra sem, ahogy az államtitkár úr is fogalmazott, az integrációs programban, megtarthatták a tulajdonrészüket. Itt egy hihetetlen helyzet alakult ki: létrejött egy nemszeretem vegyes rendszer, részben állami, részben önkormányzati tulajdonként, s az előbb vázolt mesterterv okán a víziközműcégek költsége magasabb, mint a bevétele. Ennek egyenes következménye a kialakult helyzet. Tudjuk nagyon jól, hogy mára irdatlan sok szakember hiányzik a szakmából, szinte mindenki otthagyta ezt a szakterületet, aki valaha is értett ehhez. Akik pedig még mindig ott dolgoznak, azoknak bizony-bizony megélhetési problémáik vannak, mivel az alkalmazottak mélyen az átlag alatt keresnek. A Vízügyi Szakszervezetek Országos Ágazati Szövetségének elnöke szerint egyre kilátástalanabb a helyzet, pedig többször is egyeztetéseket kezdeményeztek a kormánnyal, illetve az illetékes minisztériummal - tisztelt államtitkár úr -, az általuk megjelölt béremelés mértékéről azonban nem tudtak megállapodni a kormánnyal. Ezt nagyon jól tudjuk, szerintem ez is elhangzott már nagyon sokszor itt, a Ház falai között, óvatos becsléssel is mintegy 1000 milliárd forint hiányzik ebből a rendszerből, ezért jelenleg szinte semmilyen forrás nem jut a sokszor 100 éves vagy még annál is régebbi csőhálózat karbantartására vagy cseréjére. Maga a minisztérium is elismerte, hogy 40 ezer kilométernyi ivóvízvezeték érett meg a cserére vagy felújításra a jelenlegi hálózaton. A minisztérium évente legfeljebb 1200 kilométernyi ivóvízvezeték megújítását tervezi, vagyis ha ezt az ütemet nézzük, akkor minimum három évtizedig tartana majd, mire a 40 ezer kilométernyi elhasználódott vezetéket kicserélik mindenhol, mint arra korábban is figyelmeztettek már a szakemberek. Megdöbbentő, hogy maga a kormány is alig egy éve szembesült ezzel a dologgal. Akkor jött a felismerés, nem mástól, mint Gulyás Gergelytől, aki 2023 áprilisában nyilatkozta - és most megint idéznék -: mint ismert, a kormány korábban döntött arról, hogy átveszi a víziközműveket, ám azzal szembesült, hogy a vízveszteségek miatt a rendszer veszteséges. Egyes helyeken akár 60 százalékos is lehet a veszteség a vízvezetékrendszer hibái miatt, és az átlagos veszteség is - a miniszter úr szerint - meghaladja országosan a 20 százalékot. (15.10) És itt fel is hatalmazta Lantos Csaba energetikai minisztert arra, hogy a víziközmű-hálózat felújítására és a másik problémára, az árak összehangolására is megoldást találjon. Hát, jó reggelt kívánok! Köszönjük, Gergely, de ez kevés. Csekély vigasz, hogy mára ez, mármint a „kevés” fogalma, eljutott a Karmelita urának agyáig is, mármint az, hogy pokoli nagy a baj, hogy túl jól sikerült tönkretenni az ágazatot és vele a közműhálózatot is. Ezért az előttünk fekvő előterjesztés bevezeti a gördülő fejlesztési terv fogalmát, amely a megfogalmazás szerint hosszú távú felújítási és beruházási célkitűzésekből álló tervet jelent. Hát, ez szép! Mint kiderült, majdcsak 40 év lesz, mire a csöveket cserélik, jobb esetben, és ehhez gratulálok. De hát azért most senki ne gondolja azt, hogy az Orbán-klán nem akarja a javunkat, az ország javát. De, akarja, szemmel láthatóan nagyon is, ugyanis innovatív módon tovább erőlteti az Orbán-kormány a víziközművagyon lenyúlását, majd átjátszását a haveroknak, mellyel két éve már sikertelenül próbálkoznak. Gratulálok, és szégyelljék magukat! Köszönöm, hogy meghallgattak.