Apáti István

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedelmükkel szélesebb kitekintésben vizsgálnám a vízgazdálkodás kérdését, de mielőtt ehhez hozzáfogok, el kell mondanom, hogy egyetértek pártszínektől, ideológiáktól teljesen függetlenül az előttem szólókkal abban, hogy be kellene fejezni a pártpolitikai alapú gondolkodást, és nem kellene egyes önkormányzatokat adminisztratív, jogi, törvényhozási eszközökkel a víziközmű-szolgáltatás kapcsán, a vízgazdálkodás egésze kapcsán és más szakterületeken azért büntetni, mert az adott településen a választópolgárok éppen nem a jelenlegi kormánypártok érdekei vagy szája íze szerint szavaztak. Számos ilyen eszköz ismert, és gyakorlatilag a kétharmados hatalom birtokában szinte naponta kreálhatnak új megoldásokat. Ami azonban ettől is sokkal fontosabb, annak egy részéről már beszéltem egy korábbi napirendi pont kapcsán, ezt nem kívánom megismételni, nem akarom ezzel rabolni a drága idejüket. Egyik előttem felszólaló már, azt hiszem, említette az akkumulátorgyárak vízkivételét, ennek akár Debrecenre, akár Magyarország más területeire gyakorolt elképesztően káros hatását. Ezt le lehet tagadni ugyan nyelvtanilag, de tartalmilag nem lehet megcáfolni ennek a tényét. Őshonos fafajták kezdenek kiszáradni, őshonos erdők pusztulnak nemcsak Debrecenben a Nagyerdőben, hanem az ország más területein is, csak azért, mert akkumulátorgyár-nagyhatalommá válunk. Ezért nem személy szerint ön a felelős, államtitkár úr, ne értse félre, de a miniszterelnök igen, mert gyakorlatilag úgyis ő dönt el mindent egyszemélyben, kár ezt tagadni. Úgy döntött, hogy akkumulátorgyár-nagyhatalommá válunk ahelyett, és ez talán az ön szívéhez, szakterületéhez is közelebb áll, ahelyett, hogy mezőgazdasági vagy agrárnagyhatalommá válnánk. A Mi Hazánk álláspontja szerint mezőgazdasági feldolgozóipari üzemeket kellene építeni, akár önkormányzati, magán- vagy állami tulajdonokat akkumulátorgyárak helyett. De ha már itt tartunk, ezt felvezetésként azért mondtam, mert az elmúlt hetek is megmutatták, hogy egyszerre van jelen a vízgazdálkodás összefüggésében a hiány és a bőség, egyszerre van jelen a szűkösség, az ínség és az elképesztő pazarlás. (15.40) A történelmi mértékű aszályt, amely a 2022-eshez hasonló volt, néhány nap leforgása alatt, néhány nap múlva történelmi árvíz követte, és a Mi Hazánk szakértőinek számítása szerint legalább nyolcbalatonnyi vizet engedtünk át ahelyett, hogy ha 220 éves mulasztásban nem lenne a mindenkori magyar kormányzati politika, ennek jelentős részét tározókban elhelyezve fel tudtuk volna használni akár a szántóföldi kultúrákhoz, akár a zöldség-gyümölcs termesztéshez, akár az erdőgazdálkodáshoz egyébként. Hiszen ott tartunk - államtitkár úr ezzel bizonyára ön is tökéletesen tisztában van -, hogy manapság már az olyan szélsőségesen szárazságtűrő fafajok, mint az akácerdők is sínylődnek Magyarország-szerte, ami minden korábbinál nagyobb, erősebb és figyelmeztetőbb kórtünet. Ahelyett azonban, hogy önök a 14 éve meglévő totális hatalmukat egy nagyívű, nagy költségvetésű, árapasztó tározó építésére meg vízgazdálkodási létesítmények és gépészet elkészítésére használták volna, ebben csak a felszín kapargatásáig jutottak. Történt előrelépés, ez tagadhatatlan, de ez elenyésző töredéke a szükségleteknek. És amiben igazán gazdag Magyarország - vízkészletben, vízkincsben -, ennek nagy része ezen történelmi mulasztás miatt kárba vész. De ugye, csak egyik része a történetnek az - ha már vízgazdálkodásról meg vízfelhasználásról beszélünk -, hogy az akkumulátorgyárakra valahogy mindig jut a felszín alatti vagy éppen a felszíni vízkészletekből is. Hadd hozzak ide azonban egy másik fontos témát, amely szintén állatorvosi lova annak, amit itt, Magyarországon akár vízhasználattal kapcsolatos szolgáltatásnak vagy vízfelhasználásnak hívunk, ez pedig a mezőgazdasági célú öntözés. Nem akarok túl messzire menni, maradnék saját megyémnek, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyének a határain belül. Ugye, itt található a magyar gyümölcsültetvények jelentős része, több mint 40 százalék, az almaültetvények 75 százaléka található itt, körülbelül 4-5 ezer hektár dióültetvény van. És miért mondom ezt itt én el? Amíg az akkumulátorgyárak vízigényét önök mindig kielégítik, megoldják, addig azt látjuk, hogy a felszín alatti vízfelhasználásnak mindössze 1,6 százalékát kitevő mezőgazdasági célú öntözés esetében új, vízjogi létesítési engedélyt gyakorlatilag nem adnak ki, legalábbis Szabolcs-Szamár-Bereg vármegyében nem ad ki az erre feljogosított hatóság, hiszen a vízkvóta, vagyis a felszín alól kivehető víz mennyiségének adott mértéke olyan indokolatlanul alacsony mértékben van meghatározva, hogy gyakorlatilag vízpótlást szinte kihalásos alapon lehet szerezni, ha tehát valaki abbahagyja a termelést, felhagy a mezőgazdasági termeléssel - a közeljövőben sajnos várható több ilyen is -, akkor a megüresedő helyre lehet esély egy vízjogi létesítési engedélyhez szükséges kvóta elérésére. Semmi oka nincs erre a kormányzatnak, ha csak nem felső, globalista utasításokat hajt végre, és felsőbb, akár nemzetközi érdekeknek kíván megfelelni. Ha ez sem áll fenn, akkor mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy olyan esetekben, amikor semmi akadálya, semmilyen környezetvédelmi, vízgazdálkodási akadálya nem lenne annak, hogy ezek a vízjogi létesítési engedélyek kiadásra kerüljenek, akkor miért akadályozzák ebben a termelőket. Ez azért jelentős, mert ott sem tudnak új öntözőtelepeket létesíteni, ott sem tudják biztosítani az öntözést a gazdálkodók, ahol egyébként erre minden felszín alatti vízkészleti feltétel adott lenne. Az ostobaság és a rövidlátás és a hatósági vegzálás ennek az akadálya, meg az, hogy esetleg olyanok hozzák ezeket a szabályokat, akik életükben földet csak virágcserépben láttak vagy talán még ott sem, vagy éppen flaszterparasztok, vagy soha nem tudtak gondolkodni a szántóföldön gazdálkodók és zöldség-gyümölcs termesztők fejével. És akkor, amikor azt látjuk, hogy a Kínai Kommunista Párt által preferált akkumulátorgyáraknak nemcsak a vízigényét, hanem egyébként a villamosenergia-igényét is ki fogják elégíteni, ha máshogy nem, akkor gázzabáló, gázpazarló gázerőművek építésével sok tíz- vagy százmilliárd forintért, akkor azt látjuk, hogy a magyar mezőgazdasági termelőket még ilyen módon is akadályozzák. Ha nem így van, államtitkár úr, akkor cáfoljon meg! Ezek azok a kérdések, amelyekben nagyon örülnék, ha nem lenne igazam. Nagyon örülnék, ha tévednék. Borzasztó boldog lennék, hiszen akkor megkönnyebbülten arról tájékoztathatnám a hozzám forduló termelőket, hogy itt valami fatális tévedés, komoly félreértés történt, és a vízjogi létesítési engedélyek kiadása elmaradásának egészen más oka van. Tehát amíg egyfelől azt látjuk, hogy amire politikai akarat van, ami az önök által felállított politikai fontossági sorrend szerint az önök szempontjából lényeges, azt mindig megoldják, arra megtalálják a forrásokat, a műszaki, jogi, adminisztrációs, törvényhozási eszközöket, ami meg önöknek valamiért nem fontos - pedig egyébként megjegyzem, hogy a hatalmuk megtartására utolsó esélyük a vidéki bázisuk megtartása, amely döntően kapcsolódik a gazdálkodókhoz; ezt nem is annyira halkan és nem zárójelben jegyzem meg -, az valahogy elmarad. Tehát számos termelő fordult hozzám azzal, hogy nem tudnak az előbb részletesen kifejtett indokok miatt öntözni, mert nem adnak ki részükre vízjogi létesítési engedélyt, mert ezek a vízkvóták indokolatlanul mesterségesen alacsonyan vannak megállapítva. Ami pedig itt az ön által említett villamosenergia-költségeket illeti, amelyekről úgy emlékszem, azt mondta, hogy a villamosenergia-költségek a víziközmű-szolgáltatók működési költségeinek olykor a 30-40 százalékát - javítson ki, ha tévedek! – teszik ki. Hát, ehhez kapcsolódóan azért lenne annyi józan paraszti észből fakadó megjegyzésem, hogy ha megnézzük ezeket a villanyszámlákat, feltételezem, hogy túl nagy különbségek már a belső arányokban nincsen a lakossági meg a nem lakossági elszámolás között a tekintetben, hogy ezeknek 80-90 százaléka rendszerhasználati díj, és a szó szoros értelmében - és a számlán is így van meghatározva - energiadíj csak a fennmaradó, mondjuk egyötöd vagy talán még 5 vagy 10 százalékot sem elérő mérték. Ez a rendszerhasználati díj, ami nem teljesen, de jelentős mértékben Mészáros Lőrinc úrhoz vándorol, amely gyakorlatilag egy szabad kasszát, egy szabad rablást tesz lehetővé azok számára, akik Mészáros Lőrinccel közeli jó viszonyban vannak. Tudom, hogy ön nem tartozik ezek közé, csak most ön van itt, önnek tudom ezt elmondani. Ha tehát esetleg tudnának hatni azokra a döntéshozókra, akik a villamosenergia-ár belső díjtételeit és arányait meghatározzák, akkor talán meg lehetne ezt is változtatni, hiszen az nonszensz, hogy körülbelül 12-13 forint/kilowattóra költségen Pakson előállított áramot a nem lakossági szegmensben még jóval többért adják adott esetben, mint 36 vagy mint 70 forint, holott 13 forint az, amiből előállítják. Az összes többi vagy talán még ettől is nagyobb mértékű a rendszerhasználati díj, amely gyakorlatilag az önök felső politikai vezetése számára nem más, mint egy szabadon felhasználható B, C vagy ki tudja már, milyen jelölésű kassza. Ha ebben rendet tennének, akkor talán a villamosenergia-költségek a víziközmű-szolgáltatók esetében is optimalizálhatóak, vagyis jelentős mértékben csökkenthetőek lennének. Tisztelettel várnék erre öntől választ, és azt javaslom, hogy induljunk el abban a kérdésben, ami kétségkívül engem most a legjobban foglalkoztat, ami csak tágabb kitekintésben tartozik a napirendi ponthoz, de kénytelen voltam megragadni az alkalmat államtitkár úr, kérem, ezt nézze el nekem, vagy legyen e tekintetben megértő, hogy mi a helyzet akár Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, akár az ország többi vármegyéjében a mezőgazdasági célú öntözéssel összefüggésben, a vízkvóták és a vízjogi létesítési engedélyek kiadása kapcsán. Tegyünk ebben rendet, hiszen ne tekintsük ezt presztízskérdésnek meg hiúsági kérdésnek! Segítsünk a termelőknek, hiszen azért küldtek ide minket, hogy ne megnehezítsük, hanem megkönnyítsük az emberek életét. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)