Keresztes László Lóránt

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Nem akarok visszaélni a Ház idejével, de ezek rendkívül fontos kérdések, ezeket meg kell beszélni. A víz ügye. Az ivóvízbázisokkal, az ivóvízellátás biztonságával erőteljesen összefügg a felszíni vizeinket érintő kockázatoknak a sora, és a környezet védelmének az ügye is az Energiaügyi Minisztériumhoz tartozik. Muszáj egy ügyet említenem, tisztelt államtitkár úr, hiszen az önök minisztériumával folytattam levelezést. Nagyon régóta próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy milyen veszélyforrások jelentkeznek a folyóinkat, a folyóink mellékfolyóit érintően, különböző szennyezések korábbi bányaterületeket érintően. Most van egy igen aktuális ügy - aktuális most már két és fél éve -, a Sajó folyót érintő szennyezés. 2022-ben Alsósajón, a Rozsnyói járásban egy egykori bányaterület feltöltődött a befolyó vizekkel, és rendkívül veszélyes mérgező anyagokat tartalmazó víz kezdett túlfolyni a Sajóba. Akkor fél évig nem csináltak semmit az akkori szlovák kormány minisztériumai. Én magam háromszor jártam a szennyezés helyszínén. Valamikor két évvel ezelőtt, kicsit több mint két évvel ezelőtt volt egy részleges megoldás, hogy csökkent a kifolyó anyag mennyisége. Idén viszont ismét láthatóan növekedett a szennyezés bejutása a Sajóba, és jelenleg most már kimutatható, hogy naponta 8 kilogramm arzén jut be a Sajó folyóba Alsósajó településről. Ahhoz, gondolom, nem kell szakember, hogy belássuk, hogy a szennyezés sem, a felelőtlenség sem és a szennyezés sem ismer országhatárokat. Megdöbbentő számomra, tisztelt államtitkár úr, és én több körben leveleztem az Energiaügyi Minisztériummal - és egyébként az Agrárminisztériummal is mint a természetvédelemért felelőssel -, hogy a felvidéki hatóságok július 30-án megtiltották a Sajóból kifogott halak fogyasztását az arzéntartalom miatt, és augusztus 6-án kapott a Nébih egy jelzést az Észak-Magyarországi Horgász Egyesülettől, jelezve ezt a problémát. Én magam is írásbeli kérdéssel fordultam egyébként önökhöz és az Agrárminisztériumhoz is, és 51 nap telt el, amíg a Nébih kiadta azt az ajánlást, hogy nem javasolja a Sajóból kifogott halak fogyasztását, mert itt is, a magyarországi folyószakaszon is mérték a halak szervezetében az arzént. Ez arra utal, tisztelt államtitkár úr, hogy ha már a halak szervezetében így ki tudják mutatni mérésekkel ezt a rendkívül mérgező anyagot, és már olyan értéket közelít, ami egyébként az Unió szintjén még csak tervezett rendelkezésben meghatározott határérték felett van, akkor az azt mutatja, hogy ennek az ökológiai katasztrófának a mértéke még sokkal súlyosabb, mint azt korábban sejteni lehetett, itt akkor már az üledékben s a többi, a felszín alatti vizekben is igen óriási a szennyezés. Azért hozom ezt a példát, tisztelt miniszterhelyettes úr, hogy ilyen szintű átfogó problémákkal kell tudni megbirkóznia a kormánynak, és láthatóan itt a bénultság állapotában vannak az illetékes minisztériumok. Önmagában is hadd fejezzem ki a megdöbbenésemet, nem ön felé, tisztelt államtitkár úr, hanem általában a minisztérium felé, hogy miután kérdésekkel bombázom a minisztériumot, felhívom a figyelmüket, hogy itt olyan jellegű ügyekről van szó, ami közérdeket érint, hogy itt minél előbb cselekedjenek, ne várják meg például egy írásbeli kérdésnél a 15 napos határidőt, hogy itt is csak a bénultság van, és én nem tapasztaltam egyébként, hogy az Energiaügyi Minisztérium a mai napig bármit kommunikált volna a Sajó folyó helyzetét érintően. Ehhez jegyezzük meg, hogy a Tisza erdélyi mellékfolyói tekintetében pedig döbbenetes, hasonló súlyosságú szennyezési kockázatok vannak. Én azt gondolom, ennek a belátásához sem kell szakembernek lenni. Ha nem képes Magyarország, nem képes Magyarország Kormánya egy olyan rendszert kialakítani, hogy az ilyen szennyezések elhárításában hatékonyan részt tudjon venni, az egyébként meglévő jogszabályokban és határvízi egyezmények által meglévő lehetőségeivel sem él, akkor óriási a baj. Hozzáteszem, hogy én 2022-ben, ha jól emlékszem, májusban hivatalos útra mentem a pozsonyi parlamentbe, az ottani bizottsági elnökkel tárgyaltam. Most ismét indítványoztam, látva, hogy nem lép a kormány, ismét levelet írtam, hogy szeretnék a szlovák környezetvédelemért felelős miniszterrel találkozni, és követelni azt a megoldást, amit egyébként a szakemberek megfogalmaztak, hogy ahol kifolyik ez a szennyezett víz, ott ülepítő medencét kell építeni, víztisztító berendezéseket kell építeni, és akkor nyugodhatunk meg, amikor nullára csökken a Sajóba jutó szennyezett anyag mennyisége, és végre megkezdődik a kármentesítés, a medernek a mentesítése. Tehát itt is óriási előrelépésekre van szükség. Még egy ügyet említenék zárásként, több képviselőtársam is beszélt az aszály, az árvíz kérdéséről, a vízvisszatartás ügyéről. Nagyon örülök annak, hogy most már szinte minden párt foglalkozik ezzel, minden politikus megjelent már az aszályos időszakban különböző kukoricaföldeken, ott bolyonganak, és különböző figyelemfelkeltéseket fogalmaznak meg annak érdekében, hogy meg kell állítani az ország kiszárítását. Azt gondolom, hogy akkor egy olyan példával élek, amit önök jól ismerhetnek, hiszen Ángyán professzor annak idején, 2009-ben a vidék stratégiájában megfogalmazta ezt a kihívást, és megfogalmazta egyébként a megoldási javaslatokat, amire önök nagy ívben tettek. Azóta sem történt meg a kormánynak ez a fajta szemléletváltása, hogy a vízgazdálkodás feladata a vizek minél gyorsabb levezetése, nem a megtartása, emiatt jutottunk el oda, hogy felgyorsult az Alföld elsivatagosodása. Döbbenetes, hogy az Alföld, pontosabban a homokhátság már hivatalosan is félsivatag 1970 óta, nyilván nemcsak ennek a kormánynak a felelősségéről beszélünk. 1970 óta olyan 2-4-5 méterrel csökkent a talajvízszint, és ez éves szinten tovább csökken. Tehát itt szakemberek évtizedek óta fogalmazzák meg, hogy alapvető szemléletváltásra van szükség a vízgazdálkodásban, és a vizek levezetése, mielőbbi levezetése helyett meg kell találni a tájban a víznek a helyét. Itt vitatkoznék egyébként azokkal a képviselőtársaimmal, akik csatornaépítésekről, műtárgyakról, betonteknőkről, víztározókról beszélnek. Nem. Ott vannak a természetes víztározók, ott van a tájnak a víztározó képessége. (16.10) Tehát az egykori ártereket, az egykori vízjárta tereket kell megnyitni, ott kell megtalálni a víz helyét szabályozott oldalirányú kivezetéssel, fokgazdálkodással. Erre olyan szinten vannak meg a koncepciók, hogy ezek figyelembe veszik már egyébként az azóta megépült infrastruktúrát, településeket, miegyebet, és bemutatták egyébként, nem filozófusok, vagy nem tudom, ilyen sámánok, hanem mondjuk, műegyetemi professzorok azokkal a térinformatikai eszközökkel alátámasztott megoldásokat, amelyekkel például a Tisza vízgyűjtő területén óriási eredményeket lehetne elérni a vízvisszatartás terén. Én 2022 októberében összehívtam egy rendkívüli fenntartható fejlődés bizottsági ülést, ahol jelen volt egyébként az agrárminiszter úr, jelen volt Rácz András, a természetvédelemért felelős államtitkár, és ott volt a Vízválasztó kezdeményezés részéről Balogh Péter, ott volt Kulcsár László, ott volt Koncsos professzor úr, és ott ismertették megalapozott prezentációval, animációkkal megalapozott javaslataikat, és azóta is csak az ígéreteket hallhatjuk a kormány részéről. Azért mondom ezt önnek, tisztelt államtitkár úr, hiszen most ön kapott egy nagy felhatalmazást, egy nagyon komoly feladatot, de lehetőséget is arra, hogy a motorja legyen egy olyanfajta szemléletváltásnak, ami talán be tudja hozni a kormányzati döntéshozatali struktúrába ezt a kihívást, mert ki kell mondani, és ha nem vagyunk vakok, akkor látjuk, hogy egyre hosszabbak, egyre forróbbak az aszályos időszakok, és ez ellen csak a helyes vízgazdálkodással, a táji vízvisszatartással tudjuk felvenni a versenyt. Ez ad egyedül esélyt arra, hogy megállítsuk ezt a folyamatot, és megállítsuk teljesen nemcsak egyébként az Alföld, hanem Magyarország kiszárítását. Bizony erre a szemléletre vannak már megalapozott javaslatok, erre a szemléletváltásra, de egyszerűen a cselekvés hiányzik, a kormányzati döntések hiányoznak. Megmondom őszintén, tisztelt államtitkár úr, minden irányból próbálkozom a kormány berkeiben eljutni odáig, hogy javaslatok legalább odakerüljenek, a szakemberek le tudjanak ülni a döntéshozókkal egy asztalhoz. Ez részben meg is történt, de nyomát sem látom a cselekvésnek. Itt is, amikor az elmúlt években a táji vízvisszatartás ügyéről kérdeztem a felelősöket, például Rétvári államtitkár úr rendszerint öntözésről beszélt, miközben tudjuk egyébként, hogy félsivatagi körülmények között az öntözés mit sem ér. Sőt, az öntözés egy olyan rossz tájhasználat konzerválását vagy annak a fenntartását jelenti, ami nyilvánvalóan nem fenntartható. Tehát alapvetően a tájban kell megtalálni a víz helyét. Az, hogy most az öntözési koncepcióban 1-2 százalék helyett 6-8 százalékra terjesztik ki az Agrárminisztérium tervei szerint az öntözött területek arányát, az már matematikai alapon is érthetővé teszi, hogy miért van szükség szemléletváltásra. A Tiszáról beszélt valamelyik képviselőtársam, már nincs itt. Hát, azért óva intenék mindenkit, hogy a Tiszán száraz lábbal át akarjon kelni. Nyilván most, ebben az időszakban rendkívül alacsony, most is, szeptemberben rekordközeli alacsony volt a víz a Tisza medrében, de azért óvatosan, tehát vannak a Tiszának mindig mély területei. De például szeptember 11-én ismét összehívtam egy rendkívüli bizottsági ülést, ahova nem jött el sajnos az Energiaügyi Minisztérium, sem az Agrárminisztérium. A Tisza szárazra került medrében állítottuk fel az asztalt, ott tartottunk bizottsági ülést - akkor egyébként 74 köbméter/szekundum volt a Tisza vízhozama -, és akkor ott próbáltuk érzékeltetni. Ha ott lettek volna a minisztériumok, akkor talán ők is látták volna, hogy ahol ültünk, ott a fejünk fölött körülbelül négy méterrel lett volna a közepes vízállás szerint a vízszint. Egyébként, amikor a tél utáni nagyvizek mentek el, legutóbb is egyébként, meg a múlt évben a történelmi aszály után, akkor ezer köbméter/szekundumos sebességgel engedték ki a vizet ahelyett, hogy az oldalirányú kivezetés megtörténhetett volna. Tehát a problémát, én úgy érzem, hogy kezdik felismerni egyébként ellenzéki oldalon is, kormányoldalon is. Itt az ideje, hogy a cselekvés megtörténjen. Arra kérek mindenkit, hogy lássa meg azokat a szakembereket, lássa meg azokat a szakmai koncepciókat, amelyek felelős, természetközeli, fenntartható vízgazdálkodási koncepció megvalósításának teret engedhetnének. Köszönöm szépen, elnök úr.