V. Németh Zsolt

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt percekben vagy több mint egy órában számos kérdést vetettek fel képviselőtársaim. Órákig lehetne, én úgy gondolom, erről az ügyről beszélni. Ha órákat nem is, de egy kicsit bővebben válaszolnék, különösen azokra a képviselőtársaimra tekintettel, akik megvárták a vita végét. Először is azt hadd rögzítsem, hogy valóban korszakhatárhoz értünk a vízügyek tekintetében. Szerintem nemcsak szakmatörténeti jelentőségű az, hogy a három minisztériumi felelősségi kör, ami a vízgazdálkodással kapcsolatos, a vízvédelemmel, illetve a víziközmű-szolgáltatás, az egy minisztériumhoz, egy miniszterhez került. Bár valóban van számos más vonatkozása is, építésügy s a többi, de az iskolaépítésnek is van, tehát ilyen szempontból ezt ilyen komplexszé nyilván nem lehet tenni. Én úgy vélem, hogy a munkának most már nem akadálya a kormányzati szervezeti struktúrába való tagozódás, együtt van mindaz, aminek együtt kell lenni. Az Agrárminisztériumban van egy jelentős rész még, de ennek oka van, hiszen magának a vízmegtartásnak csak az egyik része az, ami infrastrukturális természetű, a másik az maga agrártechnológiai rész, tehát nagyon helyes az, hogy az öntözésnek valamilyen része ott még megtalálható. Hogy ez hol kell hogy elváljon, azon persze lehet vitatkozni. Maga az ivóvíz története egészen biztosan nem onnan kezdődik, hogy felvesszük a kútból a vizet, és ezért is történt meg, hogy vízgazdálkodás néven egy új államtitkárság alakult, vagy ilyen felelősségi körrel, hiszen ha ezt valamiféle ellátási láncnak tekintjük, akkor a lánc erősségét mindig a leggyengébb láncszem mutatja meg, tehát egyenszilárdságúnak kell mindennek lenni. Tehát valahol a vízkészletekkel való gazdálkodástól kell elindulni. Onnan vezethetjük a vízbázist, ahonnan kiveszi maga a szolgáltató cég, eljuttatja a fogyasztóhoz, lakosságihoz vagy éppen iparihoz, majd azt használtan összegyűjti, és tisztítás után néha ugyanabba a befogadóba kerül. Így záródik valahol maga ez a lánc, és ezért fontos, hogy az állam és azon belül akár egy minisztérium felügyelje magát ezt a körforgást és azt a szabályozási tevékenységet, tulajdonosi tevékenységet, és ami ezzel kapcsolatban elvárható, azt kifejtse. Köszönöm kormánypárti képviselőtársaimnak a támogató szavakat. Úgy vélem, hogy világos volt számukra is, hogy ez egy technikai természetű módosítás. Tehát ebbe belelátni valami mély politikai tartalmakat nem kell, de nagyon helyes az, hogy ott, ahol képviselőtársaim valami gyanút éreznek, azokat eloszlassuk. Varga Zoltán képviselőtársam: az életünkről szól, a víz az élet, ez az előterjesztés viszont a hatalomról szól - mondta ön. Én olyanokkal dolgozom együtt, akik ezt szolgálatnak tekintik, és erre nagyon büszke is vagyok. Árulást említett. Szerintem ez a tegnapi kommunikációs segédletéből maradt itt. Hát, én ezt fel nem fedezem ebben az előterjesztésben semmiképp. Vízhiánytól való félelmet említett, és ezt pont Debrecen kapcsán teszi. Hozzáteszem, megemlítve a szolnoki vízkivételt, a szolnoki felszíni vízkivételi mű működött, ezen a rekordokat döntő nyáron is működött, hiszen ilyenkor a felszíni vízkivételt egy úszó berendezéssel teljesítik, és pont egyébként Debrecen vízellátása kapcsán is megemlítem, hogy a felszíni vízkivételt fogjuk erősíteni a felszín alatti vízkészletek védelme érdekében, mert ez működik. Tehát ha valami kulcsszó a most következő időszakban, akkor merészelem azt mondani, hogy ez maga a vízgazdálkodás, a vízkészletekkel való gazdálkodás. Tehát amúgy a vízhiánytól való félelem, hát, lehetséges, hogy kell ilyen, de jobb félni, mint megijedni. Azonban maga a jogi szabályozás, az intézményrendszer képes arra, hogy a vízkészleteinket megóvja, hiszen itt van az erről szóló vízgazdálkodási törvény, amely pontosan rögzíti, hogy a létfenntartást biztosító ivóvizet követően kell kielégíteni a közegészségügyi, gyógyászati igényeket, azután jön csak az állatok itatása, a természetvédelmi vízkivétel, az öntözés, majd ezután következik a gazdaság. (16.20) Tehát ezt mi teljesítjük, akkumulátorgyárostul meg mindenféle iparostul együtt is ez a prioritási sorrend, ez törvényben rögzített. Visszatérek Debrecenre. Azért is furcsa ezt említeni, mert azon városok egyike, ami forrással bír, és maga a vizet a tájba, bár ez egy kifejezetten nyírségi program, de remélem, hogy nemcsak nyírségi lesz, hanem az egész országban is elterjed - az, ami egyébként az Energiaügyi Minisztérium anyagi támogatásával indult meg klímaadaptációs programként akkor, amikor még ez a terület nem is tartozott az Energiaügyi Minisztériumhoz, dicsérve kollégáimat -, kiterjedhet az egész országban, és mintegy 40 milliárd forint áll rendelkezésre arra, hogy akár a debreceni Nagyerdőt megóvja, és ott a talajvízszintet emeljük ezáltal. A fejlesztésekről is szólt. A debreceni Déli Gazdasági Övezet először 102 milliót, majd 8 milliárdot, majd 4,2 milliárdot kapott. És itt válaszolok a többi képviselőtársamnak is, aki azt említi, hogy bezzeg az ipari parkokra költenek. Én átnéztem valamennyi ipari parki fejlesztést. Azoknak a jelentős része - hangsúlyozom, a jelentős része, ami lehet 30, 40, 50, 60 százalék is, Bükktől egészen Szikszóig - lakossági infrastruktúrát jelent, rekonstrukciókat jelent, új víztornyokat, lakosságot is ellátó szennyvíztisztítók bővítését. Tehát legkevésbé sem igaz az, hogy amúgy a kormányzat nem fordít a víziközmű-infrastruktúrára, de bezzeg csak az ipari parkokra fordít. Ez egyszerűen nem így van, ténylegesen, tételesen nem így van - a Debrecenben levő fejlesztések is ezt mutatják. Egyébként a Debreceni Vízmű amúgy önkormányzati maradt, ennek ellenére kapta ezeket a jelentős forrásokat, tehát többmilliárdos forrást, de még legutóbb is a vízmű területén levő hencidai kútnak a rekonstrukciójára az Energiaügyi Minisztérium biztosított forrást. A képviselő úr mondta, hogy az alkalmazottak mélyen az átlag alatt keresnek. Nem vagyunk elégedettek még, de régi a kommunikációs segédlete. Egy évvel ezelőtt ezt elmondhatta, ma meg nem, mert mind az állami vízműveknél, ahol pontosan tudjuk, hogy milyen különbségek voltak az ország egyik részén, másik részén, 30 százalékos nagyságú béremelésre is szükség volt, 10, majd 5 százalékos ebben az évben, és azt vettük észre, hogy bizony az önkormányzati cégeknél ennél jelentősebb béremelést hajtottak végre, mégpedig azért, mert tehették, mert az idei finanszírozás, az állami, illetve a nem lakossági díjrendszer ezt lehetővé tette. Tehát idénre már nem igaz az, hogy a legvégén kullognak összehasonlítva más ágazatokkal a víziközmű-ágazatban dolgozók. Természetesen szükség van még további rendezésre is. Veszélyhelyzeti rendeletről beszélt, mintha ott sunyi módon valamit szabályoztunk volna - szó nincs erről. Az önkormányzatok számára nyújtottuk azt a lehetőséget, hogy mentesüljenek az adósságoktól, és ne az adósságuk kifizetése után lépjenek át az állami rendszerbe. Illetve azt tettük lehetővé, hogy a többség tudja érvényesíteni az akaratát, egy kisebbség ne akadályozza meg abban, hogy a víziközműrendszerrel az állami rendszerben részt vegyenek. Szinte mindegyik felszólaló említette a vízveszteséget, és meg kell hogy mondjam, másfél évvel ezelőtt én is a hatása alatt voltam, mert ez látványos, mert azt mondjuk, hogy valami elképesztő, hát itt minden negyedik, ötödik liter víz elfolyik, ez valami szörnyű - és tényleg jelentős. De azért ezt is érdemes valami nemzetközi összehasonlításba raknunk, és bár az Eurostat nem tartalmaz erre vonatkozólag statisztikát, de imitt-amott, egy-egy országot elkapva, például Olaszországban 30 százalék fölöttit láttam, de most van egy 2020-as Interreg-programban lévő összehasonlítás, ahol Írországnál 40, Horvátországban 40, Szlovéniában 30, a bolgárt és a románt meg sem merem említeni, mert ennél nagyobbak; tehát a magyarországi vízveszteség az európai átlag. Tehát nem igaz az, hogy ez valami elképesztő nagyságú. Van néhány kivétel Magyarországon is. Ezek közé tartozik például a miskolci, ahol 50 százalék körüli, vagy Fűzfőgyártelep 80 százalékkal, de ezekre készülnek a tervek, készülnek a beavatkozások. És hogy miért készülnek a tervek: azért, mert nem voltak. Azért, mert azzal kellett kezdenünk, hogy egymilliárd forintos forrásból elkezdjük a tervek készítését, hogy meginduljon a rekonstrukciós program. Harangozó Tamás képviselőtársam mondja azt, hogy „nem tökmindegy önöknek, hogy állami vagy önkormányzati?”. Én hangsúlyozom, hogy legalábbis az én tevékenységem alatt, de ugyanezt tette az elődöm is, hogy ezt nem tekintette valamiféle kényszernek. Ezt többször elmondtam, hogy mi nem téeszszervezők vagyunk, nem küldtünk sehova se cigányzenekart, se verőembereket, hanem eldöntötte a közösség, hogy részt akar-e ebben a programban venni, avagy nem. Egyébként nem is elvárás, azért, mert úgy gondoljuk, hogy fontos, hogy ezen a területen is legyen verseny. És elképesztő jó adatokkal bírunk most már a tekintetben, hogy függetlenül a tulajdonos személyétől, hogy ez legyen önkormányzati vagy legyen állami, milyen gazdasági eredményt bír felmutatni egyik vagy másik vízmű, és a támogatásokat normatív alapon, pontosan a kiegyenlítést normatív alapon rendezi most már a rendszer; majd erről szólok néhány szót. Tehát legkevésbé sincs meg ez a kényszer. Mi elégedettek vagyunk, az ország felén állami szolgáltató van. De miért jó ez? Hiszen mindenki azt gondolja sztereotípiaszerűen, hogy ami nagy állami, az csak rosszul működhet. Természetesen vannak nehézségek egy nagy cégnél, ezeket le kell küzdeni, de rengeteg előnye is - különben nem lennének nagy multicégek. Tehát azért legalább a jó példákat nézzük el tőlük. Például az energiára gondolok, az energia ára 30-40 százalékot tesz ki a víznek az árában, és mondjuk, egy minisztériumon belül ott az Energiaügyi Minisztérium. Csak az államiaknál olyan 25 milliárdot hozott ez, mondjuk, a villany díjából egyik évről a másikra, vagy például a törvényjavaslatban megemlített ESCO-programot bizony az MVM-mel csináljuk meg közösen. Tehát ha energiaárról szólunk, mindenkinek az van az agyában, hogy az éjszakai áram a legolcsóbb, mert a legolcsóbb az éjszakai áram, és régebben elindult a víziközműves ember, fölült a biciklijére, kiment a gépházba, és bekapcsolta, hogy töltődjön föl a víztorony, de néhány éve meg nem az éjszakai áram a legolcsóbb, hanem a nappali. Ezért érdemes nagy rendszereket létrehozni ott, ahol természetesen az egyik elem, hogy a szivárgást megszüntessük a csövek cseréjével, de legalább annyira fontos, hogy az ehhez kapcsolódó energetikai rendszereket megújítsuk és a vezérlést megoldjuk. Éjszaka is ugyanolyan nyomással mennek a rendszerek, mint nappal. Tehát a nagy rendszerekben ennek van jelentősége, és ennek az előnyét élvezni fogjuk. De mondok mást is. A mai napig - a mai napig - a tervezésekben nagy regionális rendszereknél, térségek vízellátására többmilliárdos tervezés is folyamatban van, és az úgy működött, hogy nem vesszük figyelembe a másik szolgáltatót. Budapest környékén simán a vízválasztón még áttolják az ivóvizet csak azért, mert két szolgáltató van. Tehát vannak annak is előnyei, hogy egy állami rendszer van. Mindamellett az önkormányzati gondosságot, a jó tulajdonos gondosságát én nem kérdőjelezem meg. A gördülő fejlesztési terveknél a képviselő úr mondta, hogy az önkormányzat véleményét kikéri - maga a törvény is rögzíti ezt most pontosan -, és amennyiben nem ért egyet az önkormányzat a szolgáltató által összeállított gördülő fejlesztési tervvel - egyébként régebben az önkormányzat csinálta, csinálhatta, ez azt jelentette, hogy 100-ból, mondjuk, míg nagyszámú szolgáltató volt, tízen megcsinálták, a többit tényleg a szolgáltató, tehát átvettük azt a gyakorlatot, hogy jó, ha a szolgáltató állítja ezt össze és az egész szolgáltatási területre vonatkozóan -, ha nem ért egyet vele, akkor a MEKH dönt. (16.30) Tehát nincs itt semmiféle olyan elem, amit egy kormányzat például átvenne. Dudás képviselő úr mondta, hogy nem irigyel. Köszönöm szépen az elismerő szavakat. Emlékeim szerint, amikor ezt a megbízatást kaptam, egy darabig számoltam, hogy gratulálok és részvétem, és a részvét nagyon hosszú ideig vezetett. De nem is azért vagyunk, hogy sajnáljanak bennünket. Valóban egy szép feladat maga az, amit kaptam, kaptunk kollégáinkkal együtt, és szerintem ez történelmi lehetőség, így is állunk hozzá. Nem tudom, hogy meddig fogunk eljutni, de egy biztos, hogy egy nappal előbb jutunk el a megvalósításig és egy nagyobb ütemig, mint ha holnap kezdjük el. Ehhez a szervezeti háttér ma már megvan. Újabb terhet rónak az önkormányzatokra. Ez a törvény semmilyen újabb terhet nem ró az önkormányzatokra, technikai természetű, rögzíti a kötelességeket, de nincsen ilyen. Vissza kell adni az önkormányzatok autonómiáját. Én 16 évig voltam polgármester, de ezt mindig megkérdezem más ügyek kapcsán is, mert így beszélgetünk, hogy „az önkormányzatoknak”. De nem lehet egy 200 fős falut egy megyeszékhellyel összehasonlítani, mert a 200 fős falu köszöni szépen, nem kéri ezt az autonómiát. Ha neki tönkremegy a kútja, akkor nem lesz arra forrása, hogy azt megoldja, tehát egy olyan felelősséget kapott, amihez nincs neki forrása. Ezért van aztán, hogy egy kétszázvalahány településes megyei rendszerben mindenki amellett dönt, hogy átadjuk a vagyont, csak a megyeszékhely nem. Tehát az önkormányzatokról így általánosságban beszélni nem szabad, mert, mondom, mások az igényeik. Egyébként, ha följebb visszük majd ezt a szintet, hogy vajon ki mit ér föl, és például ha a negyedik tisztítási fokozat bekerül kötelezettségként az európai uniós jogalkotásba - ennek a küszöbén vagyunk -, akkor kíváncsi leszek, hogy honnan szedik össze a nagyvárosok is, amikor már erre forrás nem lesz, európai uniós forrás sem. Valóban képesek lesznek erre a helyi önkormányzatok? Én nem hiszem. Az árvízi helyzetre tért rá képviselő úr, nagyon helyesen, szerintem ez egy összekapcsolható dolog. Viszont hogy mennyire kell erről beszélni, azt az itteni vita is megmutatja, vagy megmutatja az, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak a Facebook-oldalát szinte le kellett állítani, mert valami elképesztő düháradat ment rájuk, hogy jön az árvíz, azt tessék bevezetni ide-oda, ki ne engedjék. Hát, most jött egy dunai árvíz, attól még a Tiszán volt egy aszályközeli helyzet. Az egy másik vízgyűjtő, tehát onnét eljuttatni így nem lehet. Gyurcsány képviselő úr mondta, hogy nem tudom, hány tározót épített, szerintem négyet mondott, nem négyet, kettőt a hétből, ami elkészült, de azok száraz tározók, azokban akkor van víz, amikor jön az árvízi csúcs, azok csúcstározók. Ha abba most beleengedik a vizet, abból jövő júliusban nem fognak öntözni. Tehát néhány dolgot tisztázni kell. Egyébként oktatófilmnek én is ajánlom Font Sándor rövid Facebook-bejegyzését. Tehát ezeket a korlátokat tudjuk, mindamellett ezek nem haszontalan dolgok. Itt például kapcsolódok mindenkihez, hogy azt meg kell céloznunk, hogy vizet a tájba. Arra, hogy a talajvízszint növekedjen, a legjobb példa a nyírségi, ahol most már európai uniós forrással el fogunk jutni a megvalósításig is, és ezt a modellt módszeresen tovább kell vezetni az Agrárminisztérium javaslata alapján is: magukat a műveket, a csatornákat használhatóvá kell tenni, és a tájba a vizet be kell vezetni. De így csettintésre, hogy jön az árvíz, aztán ide-oda elvezetem, ez azért annál bonyolultabb dolog. Mi valósult eddig meg? Az ős-Dráva megvalósult. Az, hogy milyen műszaki megoldással, milyen színvonalon, hogyan működik, majd kiértékelésre számot tart, de azért említettem a nyírségi programot vagy a debrecenit is, mert reméljük, hogy ez a minta tovább is vihető magára a homokhátságra, hiszen azért valljuk be, ott van a legszörnyűbb helyzet, amit orvosolni kellene. Apáti István képviselőtársam mondta, hogy pártpolitikai eszközzel büntetik az önkormányzatokat. Szó nincs erről, sőt azt kell hogy mondjam, hogy az elmúlt másfél évben minden javaslat afelé ment, hogy a szubjektív támogatásnyújtások helyébe kifejezetten normatív lépett. Ugyanis mi történt ez év januárjában? Az, hogy a nem lakossági díjemelés révén egységes díjat hoztunk létre. Itt is azért hadd említsem meg, hogy a vállalkozói díjakban 49-szeres és 24-szeres különbség volt az ivóvíz- és a csatornadíj között az országban, és ebből csináltunk egy-egy díjat. Ebből adódóan - attól függően, hogy milyen a vízbázis, honnan, milyen energiával kell elővenni, és a nyers vízből milyen költségekkel lehet ivóvizet előállítani - nyilván az az egy díj van, ahol nyereséget hoz érdemtelenül, van, ahol pedig veszteséget méltatlanul. Tehát ezeknek a kiegyenlítésére szolgál maga a fejlesztési és ellentételezési alap, amelybe a kormány 80 milliárdot belerak. Ez az az alap, amely normatív módon működik, tehát nem a minisztériumban osztogatják, hanem algoritmusok alapján, az ő teljesítményük alapján alakul ki az, hogy ki milyen támogatást kap. Kérdezzék meg egyébként az önkormányzati vízműveket! Én azt látom, hogy akik egy évvel ezelőtt azzal foglalkoztak, hogy a számláikat hogy fizetik ki, milyen folyószámlahitelt kapnak, és a veszteséget hogy kerülik el, a csődhelyzetből hogy másznak ki, azok béremelést hajtottak végre, nyereséget terveztek, lesz is nekik, és milliárdos fejlesztéseket, rekonstrukciókat hajtanak végre. Tehát, mondjuk, egy megyei víziközműcég 3-4 milliárdos fejlesztést végrehajt, ami a rekonstrukciós program része már. Még egyszer hangsúlyozom: ez normatív alapú, tehát legkevésbé sem szubjektív. Akkumulátorgyárak. Nagyon nem nyitnám meg ezt az ügyet, de az egy sematikus kép, hogy az akkumulátorgyárak vízfalók és kész. Nem! A sör-, papír- meg élelmiszergyártás is fogyaszt annyi vizet, de nem ajánlanám, a sörnél különösen, hogy nekik essenek, zárjuk be őket, és elzavarjuk őket. Tehát ez egy nagyon-nagyon sematikus hozzáállás, és még egyszer mondom: arra, hogy milyen módon lehet kielégíteni az egyes egységeket, az előbb említett törvény szolgál. Egyetlenegy helyen nem sérülhet a lakosságnak az ivóvízellátása, és sorolhatnám tovább. A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kvóták kiosztása. Egy kollégám azt mondta, hogy XIX. századi maga a rendszer, és ennél jobb, már többre is képes a mai rendszer, tehát egy dinamikus kvótakiosztásra. Jelenleg az van, hogy ha valaki megkéri azt a kvótát, és arra rátalpal, ha elhasználja, ha nem, azzal ő bír, sérülnek a jogai. Maga a vízügyi szakma természetesen képes arra, hogy ha tudja mérni a kutakat - hadd ne menjek bele, tehát tudja mérni a fogyasztásokat -, akkor tudja számolni a kutak egymásra hatását, és reményei szerint nem fordul elő olyan, hogy mégiscsak kiadnak a helyben lakók bólogatásával, mondjuk, egy kvótát akár egy élelmiszeripari üzemnek, és a térségi szolgáltató kútján 12 méterrel lejjebb megy a vízszint. (16.40) Ezért állítom, hogy szó nincs arról, hogy bármilyen szubjektív ok miatt nem adná ki a kvótát. Azért nem adja ki, mert azon a helyen nincs. Vagy lehet, hogy megnevezi, hogy én ki tudom szolgálni a vizet, de nem felszín alatti vízzel, hanem felszíni vizet tudok oda biztosítani. Szerintem oda kell eljutnunk, hogy akár egy dinamikus kvótakiosztással folyamatosan tudjuk figyelni, vizsgálni azt, hogy az a vízkészlet, aminek a megóvására felesküdtek ezek az emberek - amit törvény szabályoz -, annak eleget tudjanak tenni. Ha a képviselő úr megmondja, hogy hol, melyik ponton van ez az igény, akkor meg tudják mondani, hogy hol mi a helyzet. Azt, hogy általában adunk-e ki gyümölcsös öntözésére kvótát, vagy ad-e ki az erre feljogosított szervezet, ezt nem tudjuk. A pontos helyet kell megjelölni. Lehet, hogy tíz kilométerrel odébb egyet ki tud adni, azon a helyen meg nem. Keresztes László bizottsági elnök úr azt mondta, hogy forrásokat kell bevonni a rendszerbe karbantartásra. Erre van egy fejlesztési alap. Nem vagyunk elégedettek ennek a nagyságával még, de hogy ez nulla lenne, azt ön sem állította. Százmilliárdos nagyságrendű a fejlesztési alap. Nagyon őszinte leszek így magunk között: nem vagyok biztos abban, hogy ez a százmilliárd valóban mind rekonstrukcióra megy, lehet, hogy ebben az évben karbantartásra is megy. Az elmaradt karbantartások miatt a jogszabály ezt lehetővé teszi. A MEH szándékai szerint - összességében egy 500 milliárdos ágazatról beszélünk a víziközmű-társaságok esetében - egy 100 milliárdos nagyságrend már rekonstrukciós célokat szolgál, a szándékai szerint. De ha ez 60-70 milliárd, akkor is a KEHOP-ban lévő most folyó rekonstrukciós munkákkal együtt, az ipari parkokhoz kapcsolódó rekonstrukciós hányadok szerint - erről az előbb szóltam - ebben az évben is mintegy 100 milliárdot rekonstrukcióra fordítunk. Mennyi lenne az ideális? (Dr. Keresztes László Lóránt: 400!) Lehet, hogy 400, de abban nem vagyok biztos, hogy az ágazat 400 milliárdos munkát egy évben el tudna végezni. A fővárosban például akadályai vannak annak, hogy hol mit zárnak le, mert megfojt egy várost. De azt mindenképpen szeretnénk megcélozni, hogy 200 milliárdot lehessen rekonstrukciókra fordítani; ebben az évben ez a 200 milliárd még nincs meg. Képviselő úr azt mondta, hogy sokkal jobb kezekben van az önkormányzatoknál. Van, ahol jobb, van, ahol meg nem. Tudunk olyan horror példákat mondani, mint a miskolci, ahol önkormányzati kezekben volt. Máshol meg ellenkező példáról tudok. De állami kezekben is tudok nagyon jó rendszerről és kevésbé jóról. Én azt mondom, hogy mindegyiknek megvan a maga előnye, de azt nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy az önkormányzatoknál jobb lenne. Van, ahol jó gazda az önkormányzat. Szakemberképzés, bér. A bérről szóltam már. Egy nagyon módszeres bérfejlesztést végrehajtottunk, egyrészt az államiaknál, másrészt a forrás biztosításával ez az önkormányzatoknál is lehetővé vált. A szakemberképzést pedig úgy képzeljük el, hogy a technikusképzést és az egyetemi képzést egy rendszerben szeretnénk látni, nagyon szoros kapcsolódásokkal. Ezen dolgozunk, és remélem, hogy ez már nem csak az ötlet szintjén van. Még egyszer megköszönöm képviselőtársaim javaslatait. Én úgy tekintem, hogy mindenki a víz ügye iránti elkötelezettséggel szólt hozzá, és azt nagyon-nagyon komolyan gondolom, hogy ha változást akarunk elérni, akkor nagyon széles társadalmi összefogásra, szemléletformálásra van szükség, például az agráriummal is. Hiszen szót ejtettünk arról, hogy a vizet vissza kell tartani. De ha valaki a Vásárhelyi-korszak előtti térképet megnézi, és azt szeretné látni, hogy ott újra kék legyen, nos, az a föld jelenleg másé. Tehát azt meg kell oldani agrártámogatási rendszerrel is, hogy az azokban a mélyületekben, holtágakban lévő víz miatti kártalanítás megtörténjen. Én kötve hiszem, hogy egy ilyen nagyságú kisajátítást meg lehet csinálni az országban. Nem! Azt viszont hiszem, hogy támogatási rendszerrel és az agráriummal való nagyon szoros együttműködéssel, valamint a természetvédelmet bevonva lehet eredményt elérni. Ez utóbbi még fontosabb elem, mert jelenleg egy levezető csatornában, aminek az lenne a funkciója, hogy ott a víz közlekedjen, ugyanolyan védelem van, mintha az idők kezdete óta azt szolgálná, hogy ott élőhely legyen. Ezeket az alkukat nyilvánvalóan majd meg kell kötni. Köszönöm szépen a lehetőséget, és meg fogjuk fontolni, amennyiben módosító javaslat érkezik. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)