Harangozó Tamás

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy egy történelmi jelentőségű törvényt tárgyalunk, az Országgyűlés működése szempontjából mindenféleképpen. S bár próbálták ezt erőteljesen eltitkolni, elsumákolni, ettől függetlenül ez a tényen nem változtat. Arra készül ma a fideszes és KDNP-s parlamenti többség, hogy az Országgyűlés, a mindenkori Országgyűlés képviselőinek kezéből az egyik, az államhatalom működése és a nemzet biztonságának szempontjából egyik legfontosabb, s ha úgy tetszik, legszentebb döntésről lemondjon. Lemondjon arról, hogy ő maga döntse el a Magyar Honvédség külföldi alkalmazását, magyarul, hogy fegyveres magyar katonák külföldi háborúba küldéséről ki dönt ebben az országban. Erről mondanak most le. (13.10) És ehhez még olyan verseket is hozzátesznek, hogy a baloldali képviselők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, mert fel merik hívni a figyelmet arra, hogy maguk mit művelnek?! Vejkey úr, ne haragudjon már, azért hadd mondjam már el, hogy őrültség, amit csinálnak! Vak hit, teljesen nem normális buzgalom a maguk vezetőiben meg kormánytagjaiban, és rendkívüli károkozás a magyar nemzetnek és az országnak. Elmondtam az általános vitában is: nem mindig maguk fognak itt ülni, fogják már föl! Ez egy általános szabály, amely arról szól, hogy ebben az országban a választott képviselők dönthetik el, hogy fegyveres katonák - ahogy szoktuk mondani: fiaink és lányaink - hova mennek háborúba, és hova nem, és nem csak a külföldi missziókról van szó. Ez egy ugyanolyan döntés, vagy ezzel az eljárással kell azt a döntést is meghozni, hogy Ukrajnába megy-e harcolni magyar katona, vagy nem. Hát, miért akarják maguk ezt kivenni a parlament kezéből, mondják már meg, háborús környezetben, amikor azzal nyerték meg a választást ’22-ben, hogy hazug módon, aljas módon az ellenzéket rágalmazták ezzel?! Most meg sunyiban átteszik ezt a döntést egy tucatnyi ember kezébe, és ráadásul olyan törvényt hoznak ide, amely alapján akár titokban is lehet tartani a döntést? Mert egy kormánydöntést csak és kizárólag - segítsenek már! - a Közlönyben kell megjelentetni, de berakják azt a szabályt, hogy ha minősített adat kerül a döntésbe, akkor a Közlönyben sem? Meg sem tudjuk, hogy egy idegen országba küldünk katonákat? Egészen nonszensz és védhetetlen, tisztelt képviselőtársaim, teljesen védhetetlen! Az az érvük pedig, hogy a rugalmasság meg a gyorsaság - mire kell gyorsaság? Hogy mi, magyarok hova küldünk fegyveres katonát, ahhoz kell gyorsaság? Az általános vitában a Honvédelmi Bizottság elnöke azt hozta fel érvként, hogy ebben a parlamentben ő még itt ült - mert ő, ha jól emlékszem, ’90 óta itt ül valóban -, itt ült, amikor ez az Országgyűlés döntött arról, hogy a délszláv háborúba beszáll-e Magyarország és a Magyar Honvédség fegyveres erői, vagy nem, hogy itt vitatták át az éjszakát, és a magyar Országgyűlés nagyon bölcsen úgy döntött, hogy nem veszünk részt a délszláv háborúban. Ez az ellenpélda? Ez?! Hogy egy éjszakát átvitatkoznak a parlamenti képviselők oldaltól függetlenül, hogy egy ilyen helyzetben mi a nemzet érdeke? Nem az a nemzetbiztonsági kockázat, hogy öt ember meg három vagy egy ember kezébe teszik ezt a döntést, aztán utána még csak nyilvánosságra sem kell hozni? De mindenki - mindenki! - fizeti az árát és viseli a következményeit, még annak is, ha egy külföldi misszióba megyünk. És én látom, hogy milyen kellemetlen a kormánynak, hogy például a csádi missziót is, ugye, be kellett hozni a parlament elé, meg kellett volna próbálni elmagyarázni, hogy mégis mi a fészkes fenét keresünk mi ott. Közepesen sikerült, maradjunk annyiban, és ezer meg egy kérdésre azóta sem tudnak választ adni, többek közt, hogy mit tekereg ott a miniszterelnök fia. Mi vagyunk a nemzetbiztonsági kockázat? A miniszterelnök fia tárgyal az ország fegyveres erőinek nevében - mi? -, és azt se tudjuk, miről meg kivel? És ez a törvény arról fog szólni, hogy még csak ki sem fog derülni, ha egy ilyen misszióba küldenek magyar katonákat. És, mondom, már csak a hab a tortán politikailag, hogy mindezt maguk csinálják, akik végighazudozták, nem reggel, délben, este, hanem szünet nélkül a kampány utolsó két hetét, ezzel a hazugsággal vádolva az ellenzéket. Teszem hozzá: most arról beszélünk, hogy az ellenzék semmilyen döntést nem tudna meghozni ugyanúgy Magyarországon mostanáig, mert csak az Országgyűlés minősített többségének lehetne ilyen döntést hoznia - ezt veszik önök most el. És igenis kockázat van, nemcsak arról van szó, hogy a kormányban maguk bíznak-e, vagy nem, hanem arról is, hogy ez a parlament minősített többséggel - nem mindig lesz kétharmada, remélem legalábbis, egy politikai oldalnak -, a politikai oldalak konszenzusa árán küldhet csak fegyveres katonát külföldre, mert annak mindig van következménye, ha ilyet teszünk. Úgyhogy én nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy azt a módosító javaslatot, amelyet személy szerint benyújtottam a frakcióm nevében is, amelyet ugyan a Honvédelmi Bizottságban leszavaztak, de kikértük külön szavazásra, ennek a törvényjavaslatnak ezt a részét legyenek kedvesek nem megszavazni, illetve a javaslatomra legyenek kedvesek igennel szavazni, és ne engedjék ki a magyar Országgyűlés kezéből ezt az egyik legalapvetőbb és legfontosabb döntést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)