Pósán László

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem olyan régen Hiller képviselő úr hozzászólásának volt egy olyan mondata, ami, azt gondolom, hogy igen megszívlelendő. Nevezetesen, ő úgy fogalmazott, hogy Brüsszelnek azokkal az alapítványi fenntartású egyetemekkel van gondja, ami modellváltó egyetem lett, és azokkal az egyetemekkel meg semmi baja nincs, ami változatlanul ebben a kategóriában, állami fenntartásban maradt. Hiller képviselő úr értelmezése nyilvánvalóan egy rossz irányba vezet, de azt gondolom, a felismerés fontos, ugyanis egy dolgot el kell mondanunk. Miniszter úr utalt arra, hogy milyen változások következtek be a nemzetközi rangsorokban, a magyar egyetemek hogyan és mint szerepelnek. Nos, ki kell mondanunk világosan és egyértelműen, hogy valóban, Brüsszelnek azokkal az egyetemekkel van baja, amelyek nagyon rövid, nagyon rapid módon komoly versenytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek. (9.20) Addig, amíg a magyar felsőoktatás nem jelentett konkurenciát, láthatóan minden rendben volt. Most, hogy a magyar felsőoktatás konkurenciaként jelenik meg a nemzetközi térben, ezzel igenis baja van. Sok mutatóról beszélt a miniszter úr, én ezeket nem kívánom elismételni, de azért egy számot szeretnék én magam is megjegyezni. Az elmúlt tíz év alatt megduplázódott a Magyarországon, a magyar egyetemeken tanuló külföldi diákok száma: 180 országból mintegy 43 ezer külföldi hallgató van ebben a kis országban. Azt is tegyük hozzá, hogy a magyar egyetemi világnak a kétharmada, a hallgatók kétharmada olyan egyetemeken tanul, amelyek a világ élvonalához tartoznak, az 5 százalékos elitklubhoz tartoznak. Európában - mondjuk ki világosan és egyértelműen - nincs még egy olyan ország, ahol a felsőoktatásban tanuló diákoknak ilyen mérvű, ilyen nagy arányú része a legjobb egyetemeken tudna tanulni. Hát persze, hogy ez egy kihívás Brüsszel számára! Persze, hogy nem kívánnak maguknak versenytársat. Az is világos, hogy ha ez nem megy a szakmai területeken, akkor világos és egyértelmű represszióval sújtják a magyar egyetemeket, a magyar diákokat, olyan intézkedésekkel, amelyek diszkriminatívak. A brüsszeli döntések kifejezetten sértik az uniós jogot, és - ahogy mondani szokták - más szemében a szálkát megtalálják, a sajátjukban a gerendát meg nem lelik. Ez sajnálatos módon így alakult. Természetesen ebbe nem kívánunk belenyugodni, és a későbbiekben is mindent megteszünk, hogy ez ne így történjen. Amit meg lehetett tenni hazai forrásokkal, amit meg lehetett tenni hazai intézkedésekkel, azt a kormányzat megtette, ezt ezúton is köszönjük a diákok, a hallgatók nevében. Azért arra is hívjuk fel a figyelmet, hogy az a sok külföldi diák, aki egyébként a magyar egyetemeket választotta... - csak zárójelben jegyzem meg, hogy a magyarországi egyetemeknek a költségvonzata egyébként sok esetben magasabb, mint a prágai, a bécsi, a krakkói vagy egyéb egyetemeké, és mégis bennünket választanak, ami szerintem önmagáért beszél, és egyértelműen jelzésértékkel bír. Szóval, azok a külföldi hallgatók, akik bennünket választottak, és magyar egyetemeken van hallgatói jogviszonyuk, ugyanúgy elszenvedői egyébként a brüsszeli diszkriminatív döntéseknek, mint a magyar egyetemisták. Tehát lényegében a saját állampolgáraikat is, csak azért, mert Magyarországon tanulnak, kifejezetten sújtják és negatív módon megkülönböztetik. Tisztelt Ház! Mindez annak köszönhető, hogy az elmúlt évek során sikeresen meg tudtuk újítani a felsőoktatást, sikeres volt a modellváltás, és ennek eredményeképpen a finanszírozásban, a teljesítményértékelésben, az innovációban, tudásgazdagságban jelentős előrelépéseket tudtunk tenni. Szerintem jó úton járunk, én azt gondolom, hogy ezt folytatni kell. Tegyük hozzá azt is, hogy ilyen mérvű, gyors, a nemzetközi rangsorokban érzékelhető, látványos előrelépésre a távol-keleti egyetemeket kivéve Európában senki nem volt képes, egyedül Magyarország. Erre szerintem büszkének kell lenni. Ezt az utat folytatnunk kell, és nem szabad hagyni, hogy letérítsenek bennünket erről, csak azért, mert úgy ítélik meg, hogy a nyugati egyetemek versenyképessége a mieinkhez képest sokkal gyengébb. Hát, kérem szépen, tessék megmutatni, mire képesek! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)