Brenner Koloman

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Palkovics László innovációs és technológiai miniszter annak idején, amikor a magyar Országgyűlés megszavazta a legtöbb modellváltó egyetem ügyét, a következő mondattal érvelt az átalakítások mellett, szó szerint idézném miniszter urat: „A történelmi léptékű egyetemi fejlesztések célja, hogy a magyar fiatalok korszerű képzésben részesülve a jövő nyertesei legyenek.” Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt jelenlegi fideszes Kormányképviselők, Miniszterhelyettes Úr, Miniszter Úr! Az ígéretekből látjuk, hogy mi lett. A magyar egyetemisták, a magyar oktatótársaim a vesztesei lettek ennek az átalakításnak, már csak azért is, mert mind az Erasmus+ programból való kimaradásuk, mind a Horizont egyetemi kutatás-fejlesztési programból való kimaradásuk hosszú évekre - remélem, nem lesz igaza annak az ELTE-s kollégámnak, aki szerint évtizedekre - visszaveti a magyar tudományos világot, az az évek óta zajló szomorújáték, amit önök az előttünk fekvő törvényjavaslattal is próbálnak majd orvosolni. Emlékeztetnék arra, hogy amikor a miniszter úr elődjével szintén egy nagyon magas színvonalú vitát itt lefolytattunk a magyar Országgyűlésben a modellváltásról, akkor a Jobbik véleménye az volt ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy nem az alapítványi forma az ördögtől való, mert az egy kisebb egyetem számára, ahol néhány szak van és egy áttekinthető képzési struktúra, egy létező és jó forma lehet. De nem ez a közhasznú alapítványi forma, amit kezdettől fogva én személyesen is azért kritizáltam, mert azt gondoltam az egyetemi autonómia és az akadémiai szabadság jelentéstevőjeként az Európa Tanácsban, hogy ez egy olyan kérdés, ami érdemben és negatívan befolyásolja a magyar egyetemi világ autonómiáját. Ez be is bizonyosodott, hiszen a legelső egyetemen, a Corvinus Egyetemen, amit átalakítottak, az egyik legelső lépésük az volt, hogy a karokat felszámolták, tisztelt képviselőtársam! Mindazon kedves képviselőtársamnak, illetve a magyar közvélemény azon részének mondom, aki nem az egyetemi világban él, hogy értse, a karok azok a szakmai közösségek, ahol a hasonló tudományterületen dolgozó emberek jó közössége egymást segítve, egymást megtermékenyítve tud dolgozni. És mit csinál azonnal ilyenkor egy fideszes jó kuratórium? Feloszlatja a jó szakmai testületet, a kart azért, hogy az önök által, a kuratórium által kinevezett egyetem vezetője - akit nem a szenátus választ, hanem a kuratórium, sárba tiporva az egyetemi autonómiát - a szenátus szavazatával ellenkező rektort nevezzen ki. Gyakorlatilag utána ő dönt egy intézetben egy teljesen kiszolgáltatott intézetigazgatóval vagy tanszékvezetővel szemben arról, hogy milyen szak indul, indul-e a Corvinuson magyar nyelven bizonyos képzés, vagy idén már nem; nem megyek bele a szakmai részletekbe. Szerintem teljesen egyértelmű volt kezdettől fogva, hogy itt nagyon komoly problémák lesznek. Én kezdettől fogva azt mondtam, hogy tessék korrigálni a törvényt. Benyújtottam törvénymódosításokat annak kapcsán, hogy legalább a rektor és a hallgatók képviselője legyen tagja a kuratóriumnak ex officio, tehát hivatalánál fogva. Tisztelettel jelzem, hogy a fideszes kormánytöbbség ezeket a módosító javaslatokat nem szavazta meg. Önök ezek után aztán szép sorban elkezdik az Európai Unió nyomására egyenként kiszedegetni először a legkirívóbb eseteket, például amikor Bódis miniszter úr kinevezi saját magát államtitkárként kuratóriumi elnöknek. Ez elképzelhetetlen egy kiegyensúlyozott polgári demokráciában! Aztán a minisztereket vonják ki, meg államtitkárokat a kuratóriumokból. Egy rosszízű kupeckodást folytatnak évek óta az egész modellváltással, miközben a magyar egyetemi világ kiesik a nemzetközi vérkeringésből azért, mert nincsenek Horizont-programok. A magyar egyetemistáknak a jelenlegi fideszes kormány létrehoz egy alternatív ösztöndíjprogramot, jelzem, hogy mindannyiunk közös adóforintjaiból. Szeretném hangsúlyozni, a Jobbik álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy a magyar egyetemistáknak és a magyar oktató-kutató kollégáknak ezek a pénzek járnak, és ki kell fizetni. Ez az elvi álláspontunk, de az oka ennek az állapotnak az, hogy önök gyakorlatilag kezdettől fogva ragaszkodtak egy kuratóriumi formához. Nem az alapítványi formával van a baj! A nyugati egyetemek, amikre hivatkoznak, nem a kontinentális tradíciókban vannak, mert a kontinentális Európában - nem az angolszász világban - a magyar állami nagy tudományegyetemek állami fenntartásban kellene hogy maradjanak, mint ahogy a közvetlen vetélytársaink is a bécsi egyetemtől a prágai egyetemig. Nem attól jobb egy egyetem, rossz vagy rosszabb, hogy milyen a fenntartási formája, hanem hogy megfelelően finanszírozzák-e. S ahogy Hiller miniszter úr utalt rá, például az ELTE-n, a Műszaki Egyetemen vagy a Liszt Ferenc Zeneakadémián bizony komoly finanszírozási és bérbeli feszültségek vannak, ahogy arra én egyébként itt a tisztelt Házban is már több felszólalásomban utaltam, merthogy ott a fizetéseket még annyira sem rendezték az egyetemi oktató kollégák számára, különösen a tanársegéd, adjunktusi réteg számára, mint a modellváltott egyetemeknél. Tehát van egy olyan koncepcionális probléma, hogy önök, Palkovics miniszter úr a kezdettől fogva ilyen ígéretekkel végigjárta a szenátusokat a PowerPointjával, hogy mennyi EU-forrás jön, és akkor a szenátusok megszavazták a modellváltást. Most meg ott tartunk, az Úr 2024. évében, hogy ilyen suszter tuninggal sorba kapjuk a módosításokat, hogy na, hátha ezt már lenyeli az Európai Bizottság. Tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy a magyar egyetemi világ ennél többet érdemelt volna. Többet érdemelt volna! A nyugati, angolszász típusú alapítványi egyetemeken van egy évszázadok által felhalmozott vagyon. A kuratóriumnak esze ágában sincs dönteni arról, ami nem az ő dolga, hanem pénzt hoz be az egyetemnek. Ez a dolga a kuratóriumnak, és nem az, hogy arról döntsön, hogy milyen szakot indítsanak, vagy hogy ki legyen a rektor, az a szenátus dolga, az az egyetemi polgárok parlamentjének a dolga. A középkor óta szerintem európai érték az egyetemi autonómia. Kezdettől fogva mondtuk, hogy ebből baj lesz, mert ez egyértelműen csorbítja az egyetemek autonómiáját. Én értem, hogy a közbeszerzésre lehetett hivatkozni annak idején ennek a törvénynek a vitájában, amely valóban egy állami fenntartású egyetemnél nagyon komoly - mint volt egyetemi vezető is mondom - akadályt jelentett. De ennek nem az a módja, hogy átalakítom feltétlenül ilyen közhasznú alapítványnak, hanem az, hogy az egyetemeket kiveszem a közbeszerzési törvény hatálya alól, és egy külön szabályozást alkotok a magyar egyetemi világban a közbeszerzésekre. Tehát jogtechnikailag és politikai szempontból nem az a módszerem, hogy átalakítom kvázi fideszes kuratóriumi fenntartású egyetemekké arra való hivatkozással, hogy így majd könnyebb a közbeszerzések nélkül mindenfajta anyagbeszerzés a magyar egyetemi világban. Azt gondolom, hogy ez egy olyan koncepcionális kérdés, ahol önök hosszú évek óta negatív hatásokkal járó olyan következményekre, amelyekre mi már kezdettől fogva felhívtuk a figyelmüket, nem reagálnak megfelelő időszakban. Az pedig, hogy a nemzetközi rangsorokban hogy szerepelünk? Mintegy 15 évvel ezelőtt egyetemi vezetőtársammal együtt kezdtünk el azon dolgozni, hogy például a magyar egyetemi világ megjelenjen, és le legyenek jelentve a publikációs adataink a különböző rangsort készítő intézmények felé, mert ez korábban nem nagyon történt meg. Ezeknek a már 15 éve zajló pozitív folyamatoknak a végeredménye - amire Hiller miniszter úr is utalt itt legutóbb - az az előretörés, ami hála istennek, bekövetkezett a nemzetközi rangsorokban. De ezt nem szabad a modellváltásra fogni, mert ez egy szakmaiatlan hozzáfűzés. Én értem, hogy kell valami pozitívumot is mondani, de aki belülről ismeri a magyar egyetemi világot, az tudja, hogy ez egy hosszú folyamatnak a pozitív végeredménye. Félreértés ne essék, én ezt nagyon-nagyon elismerem, és sokak munkája van benne. Ez egy nagyon jó dolog, s különösen a régiós versenyben nagyon fontos. Itt a régiós versenyt hadd emeljem még ki, tisztelt képviselőtársaim! Gondoljunk már bele abba, hogy a magyar egyetemisták és a magyar egyetemen dolgozó oktatók, kutatótársaim milyen légkörben dolgoznak azóta, amióta ez az egész történet elindult. Mindenki kérdezgeti tőlünk, hogy mi van nálatok. Tényleg? És akkor úristen! És hogy kötnek velünk szerződést, mondjuk, egy tudományos nemzetközi együttműködéshez? Az egyetemistáknál is szerződés kell ahhoz, hogy a különböző egyetemek közötti csere, ami hozzátartozik egy egyetemista életéhez, beinduljon. (16.40) Én azt gondolom, hogy sokkal egyszerűbb lett volna, ha ezt a kérdést már a legelején úgy oldjuk meg, ahogy a Jobbik javasolta: a nagy tudományegyetemek azonnal kerüljenek vissza állami fenntartásba, megfelelő finanszírozás kell hozzá, vagyonjuttatás, és akkor ez az egész kérdéskör - a magyar egyetemi világ azon részére - azonnal lekerült volna a napirendről, és akkor nem kellett volna ezt a felfuvalkodott szabadságharcot vívni a jelenlegi fideszes kormánynak az úgymond brüsszelitákkal szemben, hanem hozzájutottak volna a magyar egyetemisták és a magyar oktató-kutató kollégáink a nekünk járó európai uniós forrásokhoz. Ez egy nagyon egyszerű kérdés lett volna, és nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani. Én csak bízni tudok benne, hogy valós válaszokat kapunk arra a kérdésre, hogy ha ezt a törvényt támogatjuk és jóváhagyjuk, akkor valóban hozzájutnak-e a magyar egyetemisták és a magyar oktató-kutató kollégáink a nekünk járó európai uniós forrásokhoz. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.