Apáti István

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az történt ebben a vitában, amire számítani lehetett. Borítékolható volt a kormánypárti képviselők - ideértve a miniszter urat is - álláspontja, és borítékolható volt az is, ami baloldalról elhangzott. Ettől függetlenül azért érdekes és figyelemre méltó vélemények, számok, adatok, konkrétumok is elhangzottak. Én azzal kezdeném, amivel a miniszter úr befejezte, hogy ez a törvény elfogadása esetén akkor fog hatályba lépni, amikor Brüsszel majd fizet, vagy amikor Brüsszel majd úgy dönt, hogy ezeket a forrásokat megnyitja, amelyek, ha jól értettem, 400 milliárd forint körüli mértékűek, mostani forint/euró árfolyamon számolva. Azért infláció ide vagy oda, ez még mindig egy tekintélyes összeg, akár egy évre, akár öt évre, akár hét esztendőre kivetítve is. Attól tartok, hogy ha ezt vesszük alapul, akkor ez a törvény soha nem fog hatályba lépni; akkor sem, ha az Országgyűlés elfogadja, mert szerintem pénz nem lesz, illetve pénz van, csak akik az enter billentyűt használják, akik az átutalásról dönthetnek, azok nem fogják ezt kifizetni, ugyanis nem a megegyezés a cél, hanem a vitának a végtelenségig való folytatása és elnyújtása. És hogy ez a vita jogállamisági, korrupciós vagy egyéb okokból kifolyólag honnan kezdődött, milyen mélyre nyúlnak a gyökerei, ez jócskán túlfeszítené ennek a mostani törvényjavaslati vitának a keretét, ebbe nem is szeretnék belemenni, mert az nagyon-nagyon-nagyon messzire vezetne. Valljuk be őszintén, amikor - ha jól emlékszem - 2021 második felében a közérdekű vagyonkezelő alapítványokról döntött az Országgyűlés, akkor annak, akár bevallják a kormánypárti képviselők, akár tagadják, jelentős részben az volt az oka, hogy funkció-, feladat- és főleg forráskimentéssel, vagyonkimentéssel próbálkoztak. Hiszen akkor volt vagy lehetett az önök szempontjából egy politikai bizonytalanság, lévén, hogy ha elveszítik a 2022-es választásokat, akkor jelentős válságforrások, eszközök is kiszaladhatnak a kezük alól, amelyeket az esetleges választási vereség esetén is így, megfelelő befolyással rendelkező emberek révén részben vagy egészben megtarthatnak. Na de ami a legfontosabb része lenne ennek a történetnek, mert mégiscsak azért ülünk itt, tisztelt képviselők, hogy megkönnyítsük és ne megkeserítsük a választópolgárok és a magyar emberek életét, és ne továbbfűzzük és gyarapítsuk az ő problémáikat, hanem megoldjuk azokat. Egy régi kínai bölcsesség szerint a problémákat nem lehet azzal a logikával megoldani, amellyel előállították őket. Ezért valahogy talán érdemes lenne magyaros, kreatív, alternatív megoldások után nézni, vagy ezekben gondolkodni, hiszen kétségkívül érdemi előrelépés az, ami az összeférhetetlenségi vagy vagyonnyilatkozat-tételi szabályok kapcsán megjelenik. Ez nem üres jogászkodás; ez tény. Ugyanakkor az is tény marad, hogy függetlenül attól, hogy politikai felsővezetők a legdirektebb, legközvetlenebb módon nem fognak tudni befolyást gyakorolni, de valljuk be őszintén, akár Magyarországon, akár bármely más országban ezt közvetett vagy többszörösen közvetett módon gond nélkül megtehetik, hatalmukat és befolyásukat érvényesítve. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség egy régi bábszínház a tagállami parlamentekben és európai uniós szinten is. Csak visszautalnék arra, ami a 2022-es tavaszi választások utáni egy évben történt: legalább háromszor módosultak a magyar parlamenti képviselőkre vonatkozó vagyonnyilatkozat-tételi szabályok, és semmivel nem lettünk előrébb. Tehát amíg itt az adott államok adóhatósága meghatározott időközönként vagyonosodási vizsgálatokat nem tart az országgyűlési képviselőknél, politikai felsővezetőknél, polgármestereknél - lehetne sorolni hosszan ezeket a tisztségeket - valóban objektív vizsgálatokat, addig nem fogunk tudni előrejutni, mert gyakorlatilag egy végtelen egyszerű, nehezen ellenőrizhető vagy egyenesen teljesen ellenőrizhetetlen lepapírozása az a jó esetben valós, rosszabb esetben eltitkolt vagyoni helyzetnek. Tehát valószínűleg ezt Brüsszel is tudja. Ha a brüsszeli döntéshozók nem tudják, akkor ostobábbak, mint azt bármikor is gondolhattuk. De igazából szerintem önök már nem tudnak; annyira elmérgesedett a viszony, annyira rossz irányba alakult ez az idézőjelbe tett házasság, amikor ott tartanak a házastársak, hogy minden kezük ügyébe akadó eszközt egymáshoz vágnak, és minden létező módon próbálnak a másiknak kárt okozni, hogy ez szerintem már nem orvosolható, legalábbis a 2026-os választásokig biztosan nem. Hiszen ha betűről betűre tollba mondja Brüsszel, önök meg esetleg ezt elfogadják, pénzt utalni akkor sem fognak. Tehát ezt jobb, ha itt így elfogadjuk, és ennek megfelelően gondolkodunk tovább. Ugyanakkor én - józan paraszti ésszel gondolkodva - egy másik irányból próbálnám megközelíteni ezt a folyamatot, vagy megpróbálnék javasolni valamit a probléma megoldására. Hiszen azt el kell fogadni, ami az egyik képviselőtársamtól hangzott el, hogy mégiscsak ki kellene fizetni a jogosultaknak a nekik járó összegeket. Az lenne a kérdésem ehhez kapcsolódóan, az idei nyári kötcsei piknik jut eszembe, ahol a miniszterelnök urat - nem is annyira váratlanul és nem is annyira hirtelen - újságírók elkapták, majdnem hogy túszul ejtették, és ő elkezdett sorban válaszolni a kérdésekre. Tehát szokásától eltérően minden kérdésre türelmesen és kimerítően válaszolt. És elhangzott ott egy érdekes kijelentés, aminek aztán nem lett folytatása az ellenzéki képviselők részéről sem - most ezt a vitát leszámítva; igyekszem ezt a hallgatást megtörni. Azt mondta a miniszterelnök úr: sokakat meglep, hogy 2000 milliárd forint uniós forrás rendelkezésre áll mégiscsak. Tehát ezek szerint mégsem igaz, hogy a Várban lévőket a végtelenségig kiéheztetik. Akkor ezek szerint mégsem igaz az, hogy itt két és fél éve egy eurócentet, egy forintot nem utalnak. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy 2000 milliárd forint - nem szó szerint idézem - parkol a számlákon, és a magyar bürokrácia, amelyet - megjegyzem egyébként - önök raktak össze 14,5 éve és tartanak fenn 14,5 éve, és a magyar jogszabályok miatt nehéz ezeknek a felhasználása. (16.50) Ez meg azért nehezen értelmezhető, mert a jogszabályokat az önök kétharmados többsége alkotja, tehát ezeket az önmaguk által generált vagy épített akadályokat gyorsan le is lehetne bontani, és ez a pénz igazából elköltésre várna. Na most, az a kérdés, hogy ha nem minden annyira kötött forrás, akkor ezeknek a törvényes és kreatív felhasználásával legalább részben be lehetne-e foltozni azokat a lyukakat, amelyek a mai vitához kapcsolódnak, tisztelt miniszter úr. Mert az, hogy direkt, közvetlen magyar költségvetési forrás nincs, arra be merem venni a ciánkálit. Tehát az biztos, hogy az ország jelenlegi pénztelen, lerongyolódott állapotában közvetlen költségvetési forrásra nincs lehetőség ezen probléma megoldása kapcsán. De ha igaz ez a 2000 milliárd forint valahol, valamilyen költségvetési számlákon, pénzügyminisztériumi számlákon, akkor azokat valamilyen kreatív vagy ábrándos magyar jogászkodással, politikai és jogi kreativitással legalább a helyzet enyhítésére fel lehetne használni. Ezt kérdésként fogalmazom meg a miniszter úr irányába. Aztán elhangzott itt egy-két érdekes adat a külföldön tanuló magyar hallgatókról. Három pillért említett a miniszter úr. Az első pillérhez 22 hallgató kapcsolódik, ők gyakorlatilag teljes támogatást élveznek, ha jól értettem. Tehát valamennyi, a tanulmányaikkal kapcsolatos költséget a magyar állam teljes mértékben vállalja (Dr. Hankó Balázs Zoltán bólint.); cserébe joggal elvárják vagy elvárjuk, hogy a tanulmányaik befejezése után Magyarországon helyezkedjenek el. Ugyanakkor ennek a mondatnak természetes folytatása, hogy ha ezt mégsem teszik, akkor vissza kell fizetniük ezeket a költségeket. (Dr. Hankó Balázs Zoltán bólint.) Nagyszerű! Mi a helyzet a második és harmadik pillérrel? Mert ott már legalább 8 ezer fős létszámot említett; igaz, hogy rövidebb ideig tartó és szűkebb körű képzést és szűkebb körű támogatást, de amikor itt ilyen komoly magyar adófizetői pénzekről beszélünk, akkor azért tegyük tisztába ezt is, mert ezek nagyon ritkán felszínre kerülő adatok, tisztelt miniszter úr. Úgyhogy hosszan lehetne jogászkodni, lehetne említeni összeférhetetlenségi szabályokat, lehetne ennek a javaslatnak számos pontjához módosító javaslatokat fűzni, de bárhogy csűrjük-csavarjuk, akár egybehangzó parlamenti támogatással, nemcsak a kormánypárti kétharmaddal, hanem ha elképzelünk egy állapotot, hogy ezt, mondjuk, valamennyi magyar parlamenti képviselő elfogadná, a legfontosabbhoz, a probléma megoldásához akkor sem jutunk közelebb, és akkor sem lesz pénzünk. Ezért kérdezem a miniszter urat, hogy az előbb említett, illetve a miniszterelnök által a nyár végén nyilvánosságra hozott 2000 milliárdos forrás beforgatásával vagy annak egy részének a beforgatásával tudunk-e valamit kezdeni. Hiszen a jelenlegi politikai információk, politikai tudásunk szerint egyenesen a következő másfél évben, 2026 tavaszáig ennek a problémának biztos nem lesz megoldása, teljesen mindegy, hogy milyen javaslatot nyújtanak be. Köszönöm szépen, és várom az érdemi válaszokat.