Kanász-Nagy Máté
Napirend előtti felszólalások
KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismét arról a százezer emberről szeretnék beszélni, akikkel kapcsolatban az elmúlt hetekben is többször vitát tudtunk lefolytatni itt, a házban. Ők a szociális dolgozók, akikkel kapcsolatban, azt gondolom, egyetértünk, legalábbis a szavak szintjén, hogy milyen fontos tevékenységet, fontos hivatást végeznek nap mint nap a hétköznapokban. Ők azok, akik dolgoznak a családvédelemben, a gyermekvédelemben, a hajléktalanellátásban, fogyatékos személyekkel foglalkoznak, pszichiátriai betegekkel, szenvedélybetegekkel, dolgoznak az idősellátásban, házi segítségnyújtásban, étkeztetésben és számos más szolgáltatásban, beszéljünk akár alap-, akár szakosított ellátásokról, beszéljünk akár nappali, akár bentlakásos ellátásokról. Egyetértés van abban, hogy milyen fontos az ő munkájuk, azonban abban, hogy ezt a munkát mennyire becsüli meg a magyar állam és a magyar kormány, úgy látszik, ellentétes véleményen vagyunk. Ugyanis én azt látom, hogy messze-messze elmarad az ő megbecsülésük attól a szinttől, amit megérdemelnének, ami az ő munkájuk valódi értéke. Nézzük a legfrissebb számokat - és itt a KSH kimutatására hivatkoznék. A legfrissebb számok 2024. augusztus havi kereseti adatok. Ez egyébként a KSH-nak a 20.2.1.49. számú táblázata. Utólag is utána lehet ennek nézni. Eszerint a nemzetgazdasági ágak együtt 628 776 forintos havi keresetet jelentettek, ez az átlagos havi bér Magyarországon, ehhez képest a szociális ellátásban dolgozók havi bére bruttó 347 154 forint. Én gyorsan kiszámoltam: ez tehát azt jelenti, hogy a szociális ágazatban dolgozó százezer embernek az átlagos fizetése csupán 55,2 százaléka a nemzetgazdasági átlagbérnek, vagyis a szociális dolgozók alig keresnek többet átlagosan, mint a nemzetgazdasági átlagnak a fele. Nézzük meg, hogy mit mond ezzel kapcsolatban a kormány! Rétvári Bence államtitkár úr volt az, aki október 21-én az én egyik felszólalásomra azt válaszolta: „Amikor elkezdtük a kormányzásunkat, akkor 137 ezer forint volt az átlagos bruttó bér a szférában, most 473 ezer forint, tehát egy két és félszeres növekedést tudtunk hozzátenni ahhoz, amit a kiinduláskor kaptunk.” Persze, államtitkár úr nem tette hozzá, hogy azóta hogyan változott ennek a keresetnek, ennek a bérezésnek a reálértéke, hogyan változott a GDP, hogyan változott, hogyan növekedett jelentős mértékben az infláció Magyarországon. Tehát önmagában két kereset összehasonlítása kevésbé beszédes akkor, amikor kihagyja államtitkár úr, hogy micsoda inflációval kell szembenéznie a szociális dolgozóknak is ebben az időszakban. De államtitkár úr folytatta: „De mi is jól tudjuk, hogy ez messze nem az a cél, amit el szeretnénk érni, hanem jóval magasabb összeg számunkra is a cél. Hamarosan, majd novemberben meg decemberben megvitatjuk a költségvetést, a jövőről ott tudunk majd vitatkozni, tisztelt képviselő úr.” Márpedig én nagyon szeretném tudni, hogy mit hoz a jövő, és szeretnék belelátni a kormányzásnak azon rejtelmeibe, hogy egyáltalán hogyan készítik elő ezeket a számokat, kereseti tényezőket, hogyan alakul a szociális dolgozók bérezése. Amikor Varga Mihály miniszter urat kérdeztem a Népjóléti Bizottságban - egy-két héttel ezelőtt volt a miniszter úr meghallgatása -, akkor gyakorlatilag a szaktárcára mutogatott. Ő úgy fogalmazott, hogy az ő dolga a forrásnak az előállítása, a finanszírozásnak a megteremtése, de egyébként a szakpolitikai kérdésekben az illetékes tárcától várja a javaslatokat. Ez ebben az esetben természetesen a Belügyminisztérium, úgyhogy én nagyon szeretnék választ kapni arra a kérdésre, hogy jelenleg mit terveznek, hogyan terveznek, mi az a cél, amit akár Rétvári Bence államtitkár úr, akár kollégái, Pintér Sándor kabinetje, minisztériuma szeretne megvalósulni látni, mit terveznek a szociális dolgozók béremelésének a terén. Az idei évben mindenki arról beszélt, hogy meg kell erősíteni a gyermekvédelmet, a gyermekvédelemmel, gyermekjóléti szolgáltatásokkal kell foglalkozni. A kormány részéről valóban láttunk bizonyos szabályozásokat, szankcionálásokat, különböző törvénymódosításokat; a mai napon is tárgyal a parlament egy ilyen javaslatot. De egyébként a szabályozás mellett, ami forrás, ami pénz, ami kapacitásbővítés, ami szolgáltatásfejlesztés, aminek elsődleges eleme a benne dolgozók megbecsülése, béremelése, ezt mind a mai napig nem látjuk. Tehát várom a kormány válaszát: mikor és milyen béremelésre számíthatnak a szociális dolgozók? Hol tart ennek a béremelésnek az előkészítése? Köszönöm szépen.