Czepek Gábor

DR. CZEPEK GÁBOR energiaügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Annyi ígéretet tudok tenni a képviselő úrnak, hogy az Agrárminisztérium miniszterhelyettesével fogunk beszélni a mostani vitáról. Összességében kifogásolta ön a párbeszéd hiányát és azt, hogy civil szervezetek bevonásával érdemes ezt az ügyet megközelíteni. Azért emlékeztetném arra a képviselő urat, hogy október 9-én, az ön által vezetett Fenntartható Fejlődés Bizottsága ülésén Lantos miniszter urat 40 percen keresztül kérdezte, ő igyekezett szakmai válaszokat adni, és ha jól emlékszem civil szervezet is fellépett ezen a bizottsági meghallgatáson. Tehát álláspontunk szerint a párbeszéd hiányát nem lehet kifogásolni a kormányzattal szemben sem. De önnek mint a Fenntartható Fejlődés Bizottsága elnökének a szakmai elköteleződését nem vonnám kétségbe, ezért engedje meg, hogy szakmai választ igyekezzek adni. Ön is pontosan tudja, hogy a vízgazdálkodásnak három fő szegmense van: az árvíz, a víziközmű-szolgáltatás és a vízvisszatartás, és azt is tudjuk, hogy az elmúlt 14 év az árvíz jegyében telt. A sikerességet mutatja az őszi dunai árvíznél a vízügy helytállása, azé a csapaté, amely Európa-bajnoknak számít a vízügyi területen - talán a hollandok teljesítménye mérhető még a magyar vízügyhöz szakmailag -, úgyhogy külön elismerés részükre. No, ez az a csapat, amely a víziközmű-szolgáltatással és a vízvisszatartással is foglalkozik. A képviselő úr pontosan tisztában van vele, hogy mind a Tisza szabályozásának példája, mind a Pó folyó szabályozásának példája, mind a Tennessee-völgy szabályozása azt mutatja, hogy itt 20-30 éves projektekről és munkáról van szó. Ezt nem ön, de még csak nem is én fogom befejezni, ezért azt gondolom, hogy politikai válasz helyett szakmai egyezségre és közös nevezőre kellene jutnunk. Arra kérem, hogy ne keltsen olyan helyzetet itt a tisztelt Ház falai között, mintha ez egyik napról a másikra megoldható probléma lenne. Tisztelt Képviselő Úr! Nézzük meg, hogy mi az, amit tudunk! Mi pontosan tudjuk azt, hogy a vízvisszatartás témakörében az országba bejövő és távozó víz között 6-7 köbkilométernyi különbség van, tehát van mit keresnünk, azt hiszem, ebben ugyanazt a véleményt képviseljük. Azt is tudjuk, hogy melyek azok a területek, amelyek a legnagyobb kihívással küszködnek: a homokhátság és a Felső-Tisza völgye. Azt is tudjuk, hogy nem szabad felülni azoknak az állításoknak, hogy az árvíz idején kell a vízvisszatartással különösen nagy mértékben foglalkozni, legfeljebb az árhullám levonulásakor van erre mód, hiszen szakmai nonszensz lenne az áradás közepette a zsilipeket és gátakat megnyitni, veszélyeztetve ezzel a környező településeken lakók életét. Azt viszont ön tudja pontosan, hogy milyen beavatkozásokat tettünk eddig: legyen szó nyolc tározó megnyitásáról 5 millió köbméter keretében 2014-ben, ami a zámolyi tározónak a kétszerese, amely a Velencei-tavat látja el; legyen szó a homokhátság tervezési projektjéről, amely lezárult, és több mint 1600 milliárdos fejlesztést mutatnak a megvalósíthatósági tanulmányok - ez egy olyan horderejű program, amelyhez még a forrást gyűjtjük, és a kormány elé fogunk menni azzal, hogy az első szakaszokat elkezdhessük -; legyen szó a Tisza-völgyi szabályozásról, amely egy 480 milliárdos tervezés (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és az első szakaszt elkezdhetjük. Tisztelt Képviselő Úr! A magyar állampolgárok és ön is biztos lehet abban, hogy a kormány vízkormányzatára számíthat, állhatatos vízpolitikájára számíthat, ezt bizonyítja az elmúlt haváriaesemények kezelése is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)