V. Németh Zsolt

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években több alkalommal került a tisztelt Országgyűlés elé a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény módosítása. Ezek a javaslatok minden esetben azt a célt szolgálták, hogy a magyar családok biztonságos ellátása érdekében fenntarthatóbbá váljon a víziközmű-ágazat működése, és a minőségi vízszolgáltatás hosszú távon biztosított legyen. Így van ez a jelen törvényjavaslat esetében is. Köszönöm a frakcióknak a törvényjavaslat általános vitája során kifejtett álláspontját. (20.10) Tájékoztatom önöket, hogy az általános és a részletes vita során módosító javaslatot egyik képviselőtársunk sem nyújtott be. A Törvényalkotási Bizottság megtárgyalta a saját, elsősorban technikai, pontosító jellegű módosító javaslatait, és összegző módosító javaslatként az Országgyűléshez benyújtotta. A globális kihívások miatt a víz egyre értékesebb erőforrás, a vízkezelés és a vízellátás biztosítása pedig a legfontosabb feladatok egyike lesz a következő időszakban. Mindezek érdekében újszerű gondolkodásra van szükség, valamint újra kell értékelnünk az eddigi eredményeinket, hiányosságainkat, és ezekre építve fel kell készülnünk a ránk váró kihívásokra, feladatokra. A hazai vízpolitika az elmúlt húsz év legjelentősebb lépését teszi meg az integrált vízgazdálkodás irányába azzal, hogy 2024 augusztusától a vízgazdálkodásért, a vízvédelemért és a víziközmű-szolgáltatásért való miniszteri felelősség az Energiaügyi Minisztériumban egyesül. A kormány az elmúlt több mint tíz évben mintegy ezermilliárd forintot fordított a víziközműrendszerek fejlesztésére az országban, ugyanakkor a meglévő infrastruktúra szinten tartása, megújítása nem kapott kellő figyelmet. Ezért a következő évek a rekonstrukcióról szólnak majd, mellyel biztosítható lesz a meglévő víziközmű-infrastruktúra fenntartható és biztonságos üzemelése. Ebben az évben egyébként több mint 200 milliárd forintot fordítunk a víziközmű-beruházásokra, ezen belül a hálózatrekonstrukcióhoz kapcsolódó forrás meghaladja a százmilliárd forintot. Itt térek rá Varju László képviselő úrnak akár a Törvényalkotási Bizottság kisebbségi előadójaként, akár a DK szónokaként feltett kérdéseire, gondolataira is. A képviselő úr megállapítja, hogy rossz állapotban van a rendszer, a víziközmű-hálózat. Nos, még egyszer is hadd hangsúlyozzam azt, hogy egy nagyon-nagyon sikeres időszak után van maga az ágazat, ezermilliárdos fejlesztés után, ezért aztán néhány évtized múltán, ha visszatekintenek majd erre az időre, ezt egy aranykorszaknak fogják nevezni. Ez volt az az időszak, amikor megdupláztuk Magyarországon tíz esztendő alatt a szennyvíztelepek számát. 840 körüli a szennyvíztelepek száma ma Magyarországon. Olyan mutatókkal tudunk dicsekedni - büszkélkedni, akkor inkább így mondom -, hogy például a szennyvízkezeléssel, nemcsak -elvezetéssel, szennyvízkezeléssel, biológiai tisztítással érintett lakások aránya Magyarországon 84 százalékos. Két szomszédos országnál - ma is szóba került az egyik közülük - 32 és 37 százalék ez az arány. Tehát ezeket az eredményeket legalább rögzítsük azért, ha magát a rendszert vizsgáljuk. Valóban, a víziközmű-hálózatnál van egy olyan mutató, amelyre annyira nem vagyunk büszkék, ez a hálózati vízveszteség, ez olyan 22 százalék körüli, ami megkülönböztetendő a 28 százalékos másik mutatótól, amelyben az értékesítési veszteség is benne van. Nem jó ez a mutató, de megint csak szeretném rögzíteni, hogy a legkevésbé sem kullogunk Európa végén, ezzel mi a középmezőnyben vagyunk. Számos ország - Olaszország, Portugália, Horvátország - rosszabb mutatókkal bír. Ez persze nem vigasz számunkra, tehát mindenképpen fontos, hogy elkezdődjön maga a rekonstrukció. Egy kecskeméti csőtörést említ meg a képviselő úr. Elmondom, hogy maga a Bácsvíz az egyik legjobb rendszerrel bír, ami az automatizálást jelenti. Olyan rendszereik vannak, hogy előbb tudják, hogy csőtörés lesz, mint a víz a felszínen megjelenne. Olyan vállalatirányítási rendszerük van, ami példaszerű. Tehát egy csőtörésből ezt a következtetést levonni teljesen helytelen. Tehát maga a víziközmű-szolgáltatás 3200 településen folyik az országban, csak az elektromos energia az, ami ilyen kiterjedtségű hálózattal bír. Mondja képviselő úr, hogy csökken az üzembiztonság. Ez nem így van. A hálózati veszteségek ellenére nem csökken az üzembiztonság. Erre a legjobb példa ez a nyár, ugyanis amíg egyébként egy évvel ezelőtt attól volt hangos a sajtó, hogy hány helyen kellett magának a szolgáltatónak a kezdeményezése miatt szolgáltatást szüneteltetni - tehát még egyszer hangsúlyozom, a szolgáltató kezdeményezésére, és nem a tulajdonos önkormányzat bejelentései alapján -, akkor azt mondhatjuk, hogy nem volt ilyen település. Tehát amikor itt a budapesti agglomerációban rekordot döntött a hőmérséklet és a csapadékhiányos időszak, akkor működött végig a rendszer, és nem volt semmiféle korlátozás. Többszörösére emelték a vízdíjat - van, ahol meg lecsökkentettük. Talán 220 település van, ahol csökkentek a díjak, mert ez valóban rendezés volt, összességében egyébként bevételhez juttatta, jelentős bevételhez a szolgáltatókat, de egy olyan rendezésre került sor, amely évtizedek után az igazságosság irányába megy. 49-szeres volt a különbség az országban a különböző nem lakossági vízdíjak és 26-szoros a szennyvízdíjak között. Tehát két vállalkozó az ország különböző pontjain ilyen eltérő versenyfeltétellel bírt. Hangsúlyozom, hogy az emellé illesztett Fejlesztési és Ellentételezési Alap arra is lehetőséget ad, hogy elkülönítse azt a forrást, amelyet minden szolgáltató nem lehetőségként, hanem kötelezettségként a hálózat rekonstrukciójára kell hogy fordítson. Tehát azt meg sem hallom, hogy ebből hogyan lesz vízdíjból stadion, őszintén, én ezeket nem is nagyon értem. Országjáró körútjaiknak szerintem a végére értek. Tehát ha önök be akarják járni azon településeket, ahol nem megfelelő az ivóvízminőség, akkor ezzel a kilenc településsel megtették (Közbeszólások a DK soraiból.), ugyanis amíg 365 településen volt derogációval érintett módon hiányos, illetve nem megfelelő az ivóvíz minősége, jelenleg kilenc település az, ahol még ez sajnos nem teljesült, de fog. Tehát dolgozunk ezen, és Klárafalván és a többi településen is reményeink szerint megfelelő ivóvizet fognak kapni az ottani fogyasztók az elkövetkező időszakban. Hol a pénz? Még egyszer is azt mondom, hogy hol a pénz: ezekben az infrastruktúrákban, amelyekről szóltam. Tehát nagyon jól hasznosult az ország javára egyébként maga ez a forrás. A közműadóról szólt képviselő úr. Most engedje meg ezen a késői órán, ha azt mondom, hogy ezt itt kívánságként bejelentette. Ez hasonló, mint gyermekkorom nagyszerű meséje, a Csipike volt. Csipike az óriás törpe, aki kiment az erdőbe, és azt mondta, hogy „nap, kelj fel, madarak, énekeljetek, virágok, illatozzatok”, és ha azt látta, hogy fölkel a nap, a madarak énekelnek és a virágok meg illatoznak, akkor azt hitte, hogy ő irányítja az erdőt. De mivel mondtam önnek már, hogy amúgy január 1-jétől ki kell vezetni (Varju László közbeszól.), úgyhogy teljesen ki lesz vezetve január 1-jétől. Tehát teljesen mindegy, meg fog történni ez, mint az már több helyen szerepelt is. Tehát mindent összevetve én úgy vélem, hogy a partneri együttműködés folytán is, hiszen eléggé kiterjedt módon tartjuk a kapcsolatot az ágazat szereplőivel, mind a víziparral például, amelyről ne feledkezzünk el, hogy ehhez az ágazathoz tartozik, törekszünk, hogy az ágazat stabilitása fönnmaradjon, miután konszolidáltuk egy év alatt ezt az ágazatot, és én bízom abban, hogy jó minőségű, megfizethető és költséghatékonyan működtetett szolgáltatást tudunk az egész ország területén felmutatni. Így az elmondottakra tekintettel kérem, hogy szavazatukkal támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokban.)