Illés Boglárka

ILLÉS BOGLÁRKA külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném megjegyezni, hogy mindig is csodálattal nézem, amikor a kormány irányába olyan pártok kívánják vagy egy olyan pártnak a képviselője kívánja meghatározni a külpolitikai irányvonalat, amely már a parlamenti bejutás küszöbét az előző választásokon is súrolta. És ha az európai parlamenti választások eredményét nézzük, és, mondjuk, 2019-cel vetjük össze, akkor az LMP sajnos már ott is a szavazóinak a felét elveszítette, talán ezt így kijelenthetjük, tehát nem biztos, hogy ugyanazt, amit korábban képviseltek, érdemes folytatniuk, hiszen ez a saját szavazóik irányába sem feltétlenül egy kedvező üzenet. A másik az, hogy 2022 előtt talán sokunk számára még kérdőjel volt, hogy amikor ilyen típusú hozzászólásokat hallhattunk, azokat mi ihlette. De akkor, amikor a beavatkozásról vagy bármilyen beavatkozási kísérletről beszélünk, szerintem nem mehetünk el amellett minden szó nélkül, hogy 2022-ben világossá vált: a baloldali összefogás irányába megérkeztek a guruló dollárok, és a baloldali összefogás egyértelműen a magyar érdekeket sajnálatos módon zárójelbe tette. (9.10) Szerintem arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy amikor mi a külpolitikánkat kialakítjuk, akkor nekünk több szempontra is figyelni kell. Figyelnünk kell arra, hogy honnan érkeznek vagy honnan érkezhetnek beruházások; figyelnünk kell arra, hogy honnan érkezik vagy honnan érkezhet technológia; és figyelnünk kell arra is, hogy honnan érkezik az energia, amellyel az országunkat, az ipart működtetni tudjuk. Ezek mind-mind olyan szempontok, amelyekre azt mondjuk, hogy az ideológiavezérelt külpolitika helyett mi egy pragmatikus és reálpolitikai alapon szerveződő külpolitikában hiszünk, és mi ezt képviseljük. És nagyon fontosnak tartom, hogy észszerű vitákat folytassunk a parlamentben, ennek legyen helye, de pusztán a geográfiai ismeretek nem biztos hogy elegendőek, nagyon-nagyon fontosak, de érdemes egy geopolitikai kitekintést is tennünk akkor, amikor erről beszélünk. És azért azt hadd jegyezzem meg, hogy az LMP részéről legalább annyira fontos, hogy egy kapitány jól tudja irányítani a pártja hajóját - amikor a külpolitikáról beszélünk, akkor a kormányzatnak mégiscsak egy nagyon nagy hajót kell irányítania -, és amikor a kapitány mellett a vezetők is elhagyják a hajót, akkor nem biztos, hogy minden szempontot megfelelően figyelembe vesznek és megfelelően mérlegelnek. Ami az elnökválasztást és az amerikai kapcsolatainkat illeti, én arról tudok beszámolni, hogy az amerikai kapcsolataink, ha a gazdasági kapcsolatokat nézzük, akkor azt mondhatom, hogy virágoznak, hiszen érkeznek hozzánk az amerikai befektetések, és ráadásul akik már itt vannak, ők jól érzik magukat. Volt lehetőségünk személyesen is beszámolni erről, ugyanis pár héttel ezelőtt Szijjártó Péter miniszter úr személyesen találkozott az itteni amerikai vállalatok vezetőivel, és minden olyan kérdést áttekintettek, átbeszéltek, amiről úgy érezték, hogy érdemes, és érdemes azt fejleszteni, érdemes arról beszélni. Azt, hogy a külpolitika ugyanaz-e vagy ugyanaz lehet-e, én úgy gondolom, hogy nem jelenthetjük ki, és az, hogy az amerikai kormány, a State Department hova helyezi a külpolitikai fókuszát, azt nyilván ő tudja, szerintem azért Dél-Amerikáról nem érdemes elfeledkezni, szerintem az Öböl-államokról sem érdemes elfeledkezni, de nyilván minden államnak szuverén joga az, hogy a külpolitikai irányvonalát meghatározza. Viszont az teljesen egyértelmű, és a kampány során is többször világossá tette Donald Trump, hogy ő a béke mellett elkötelezett, és itt kifejezetten a szomszédunkban dúló háborúra gondolok, ugyanis ha ő lett volna vagy ő maradt volna az elnök, akkor ez a háború a szomszédunkban valószínűleg sosem tör ki. És ez érint minket mint szomszédos ország, érint minket gazdaságilag, de ami még talán ennél is fontosabb, az az, hogy a kárpátaljai magyar közösséget is érinti, akik ott élnek a mindennapokban, és mi azt szeretnénk, ha meg is tudnának ott maradni és tudnának boldogulni. És érint ez több millió embert, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat, és érint ez most már legalább több százezer embert, akik sajnálatos módon az életüket veszítették a csatatéren, és ez pótolhatatlan. Talán azt emelném még ki, ha megnézzük, hogy a magyar emberek az elmúlt években miről nyilatkoztak, teljesen egyértelműen véleményt nyilvánítottak, akkor volt olyan eset - gondolok itt a gyermekvédelmi népszavazásra -, amelyben olyan többséggel nyilvánítottak véleményt, mint amilyen mértékben párt támogatottságot vagy támogatást soha korábban nem kapott, akkor szerintem érdemes a szuverenitásra gondolnunk, és ha van olyan külpolitika vagy van olyan politika, amely a szuverenitást a zászlajára tűzi, akkor én úgy gondolom, hogy ez érthetővé, érthetőbbé teszi azt is, amit itt mi szuverenitásnak gondolunk. A másik pedig a gyermekek védelme, és a gyermekvédelem egyértelműen (Az elnök csenget.) a republikánusok oldalán egy kiemelt téma. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)