Steiner Attila

STEINER ATTILA energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Köszönöm szépen a támogató hozzászólásokat, illetve a kommenteket, illetőleg a kérdéseket, és engedjék meg, hogy a feltett kérdésekre megpróbálják válaszolni. Harangozó képviselő úr elég sok kérdést fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a gyakorlatban mit fog jelenteni ennek a felügyeleti díjnak az alkalmazása. Azt gondolom, ez egy nagyon releváns kérdés, viszont szeretném a képviselő urat több tekintetben is megnyugtatni. Egyrészt ez nem egy új felügyeletidíj-tétel, hanem azok a cégek, amelyek ilyennel foglalkoznak, már jelenleg is fizetnek felügyeleti díjat, és a klímahatóság most is végez ellenőrzéseket. Ez több mint 27 ezer ügyfelet jelent; ügyfél lehet az, aki magukat a klímaberendezéseket üzemelteti, telepíti vagy gyártja, úgyhogy alapvetően ez az ügyfélkör elég számos ügyfelet jelent. És én azt gondolom, hogy indokolt is ezt a rendszert fenntartani, mert mégiscsak olyan gázokkal foglalkozunk, amelyek alapvetően rombolják az ózonréteget, illetve az üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében sokkal rosszabb, minthogyha szén-dioxidot bocsátanánk ki. Úgyhogy itt igenis szigorúnak kell lenni ebben a tekintetben. A konkrét kérdések kapcsán: ahogy említettem, körülbelül 27 ezer ügyfél van most jelenleg - már 2015 óta érvényes ez a rendszer -, és ők már most is fizetnek felügyeleti díjat. Ennek van egy plafonja, ez 31 ezer forint/év, ez a felügyeleti díj a régi rendszer szerint. Ebbe tennénk bele egy kis emelést, ami azt jelenti, hogy 40 ezer forintra emelkedne ez a felügyeleti díj. Úgyhogy én azt gondolom, hogy azért azt belelátni ebbe, hogy itt versenyképességi szempontból teljesen tönkreteszünk vállalkozásokat… Ez nem az a mértékű felügyeletidíj-emelés. Az sem egyértelmű, hogy ez a felügyeletidíj-emelés kit hogyan fog érinteni, ugyanis egyszerűsítések is vannak a felügyeleti díj kapcsán. Eddig az volt a szabály, hogy különböző képesítési kategóriák voltak, és képesítési kategóriánként kellett felügyeleti díjat fizetni. Azonban ha egy cég több képesítési kategóriában is benne van, az új szabály alapján már csak egyszer kell hogy megfizesse a felügyeleti díjat. Úgyhogy lesz olyan, hogy bizonyos esetekben ez növekedést fog jelenteni, viszonylag minimális mértékűt, de lesznek olyan érintettek, ahol ez egy felügyeletidíj-csökkenést fog jelenteni, mert eddig többször kellett felügyeleti díjat fizetniük, most már csak egyszer kell fizetniük. Úgyhogy alapvetően mi ebben nem látjuk, hogy ez bármifajta versenyképességi hátrányt okozna, és emiatt a vállalkozások száma lecsökkenne, azért, mert a felügyeleti díjat 9 ezer forinttal emeljük - amúgy ezt a felügyeleti díjat két részletben, félévente kell befizetni. Sőt, mi pont az ellenkezőjét várjuk, hogy nagyon meg fog nőni a száma ezeknek a cégeknek, legyen az akár kisvállalkozás vagy nagyobb cég, ugyanis egyre több hőszivattyú van, egyre több olyan berendezést használunk, ahol hűtőközegek vannak. Ugye, itt különböző felújítási programok is vannak, otthonfelújítási program, amiben ösztönözzük azt, hogy akár klímaberendezések vagy akár hőszivattyúk telepítése is történjen, és ez azt jelenti, hogy ez egy egyre nagyobb piac lesz, és egyre több cég lesz szükséges ahhoz, hogy ezeket az ellenőrzéseket el lehessen végezni. Alapvetően figyeltünk arra, hogy ez a díjemelés ne terjedjen ki lakossági ügyfelekre, például ha valakinek van egy klímaberendezése otthon, ez őt alapvetően ne érintse. Itt van egy határ, egy mennyiséghatár, hogy mekkora hűtőközeget kell használni, de ezek már azért alapvetően ipari méreteket jelentenek, mint egy hűtőház, vagy esetleg bizonyos olyan luxusingatlanok, ahol egy igen nagy hűtőberendezés van; abban az esetben közvetlenül nekik is kell egy felügyeleti díjat fizetniük, de alapvetően a kisebb fogyasztók esetében ez nem megfizetendő. Mi nem várjuk azt, hogy ettől óriási díjnövekedések történjenek, hogy egy évben egyszer maximum 9 ezer forinttal kell több felügyeleti díjat befizetni, de sok esetben, ahogy említettem, ez még egy díjcsökkenést is fog jelenteni. A díjbevételek kapcsán azt tudom önnek mondani, hogy körülbelül 500 millió forintos felügyeletidíj-bevétellel számolunk, és körülbelül 150 millió forint az adatbázisnak a fenntartási költsége. A klímahatóság kapcsán már egy régóta meglévő hatóságról beszélünk. 37 kolléga dolgozik a klímahatóságnál, és nagyon sok területen nagyon sok feladatot látnak el ezek a kollégák, több száz ellenőrzés, helyszíni ellenőrzés is történik évente, illetve az adatbázisokból folyamatosan folynak az ellenőrzések, ezzel is nagyon sok visszaélést ki lehet szűrni, és utána, hogyha kell, akkor lehet büntetni. Úgyhogy összességében azt szeretném csak megerősíteni, hogy ez nem fogja azt jelenteni, hogy itt cégeket kéne bezárni, és hogy ez egy óriási új adminisztratív és pénzügyi teher lenne ezen cégek számára, hanem azt gondoljuk, hogy ez egy egyre mélyebb, egyre alaposabb vizsgálatot igényel, és ezt értelemszerűen a Klímavédelmi Hatóságnál is le kell tudnunk követni, és erre fel kell készülnünk. Mi pont úgy látjuk, hogy ha nem csinálnánk meg ezeket a módosításokat, akkor kerülnénk egy versenyképességi hátrányba, mert egyáltalán nem tudnánk ezeket a berendezéseket ellenőrizni, és előbb-utóbb egy olyan káosz alakulna ki, hogy egy idő után senki nem fog ilyen berendezéseket telepíteni. Úgyhogy a jogbiztonságot, az átláthatóságot és ténylegesen azt, hogy ne legyenek ilyen típusú visszaélések, ezt a célt szolgálja ez a módosító javaslat. Bencze képviselő úr felvetéséről én azt gondolom, hogy egy nagyon fontos pontot érintett a képviselő úr, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a klímavédelmi megfontolásokat, illetve az európai ipar versenyképességét, mert azt láthatjuk az eddigi európai gondolkodásban, hogy igencsak egyoldalú ez a gondolkodás. Ugye, nagyon sok ideig, kvázi a háború, illetve az energiaválság kitöréséig szinte csak a fenntarthatósági dimenzióban gondolkodtunk. Aztán hirtelen mindenkinek vissza kellett térnie a két lábával a talajra, és ott, ugye, bejött az ellátásbiztonsági kérdés és az árak kérdése, egy óriási árrobbanás volt. Úgyhogy én azt gondolom, hogy itt a megfelelő aránynak a megtalálása az, ami egy nagyon-nagyon komplex és fontos feladat, és azt megtalálni, hogy hogyan tudjuk az ipari, iparfejlesztési céljainkat is összehangolni a klímavédelmi megfontolásokkal. Ugye, itt a képviselő urak is kiemelték a felszólalásaikban, hogy egy folyamatos gazdasági növekedés mellett tudtunk 43 százalékos kibocsátáscsökkentést elérni. (17.40) Én azt gondolom, hogy ami mögöttünk van, illetve a kiinduló bázisunk nem rossz. Viszont nagyon fontos, hogy a jövőben is ezt a mintát tudjuk követni, és szét tudjuk választani a kibocsátási görbét a gazdasági növekedés görbéjétől, és egy folyamatos gazdasági növekedés mellett csökkenteni tudjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez nem egyszerű feladvány, de alapvetően erre törekszünk. S hogy a versenyképesség kapcsán mit tervezünk? Az európai uniós elnökségünk alatt a magyar elnökség egyik fő prioritása a versenyképesség megőrzése. Ezen a héten lesz az Európai Politikai Közösség gyűlése Budapesten, illetve lesz egy Európai Tanács-ülés, és ezen a tanácsülésen tervezünk egy Budapest-nyilatkozatot elfogadtatni, ami pontosan arról szól, hogy hogyan lehet visszanyerni Európa versenyképességét. Mert én azt gondolom, hogy nagyon sok jó szándékú előírásunk lehet, de ha ezeket mind összerakjuk, ez egy olyan versenyképességi terhet tud jelenteni az európai iparnak, ami eddig még nem volt szétszálazva. S azzal nagyon komolyan kell az elkövetkezendő Európai Bizottságnak foglalkoznia, hogy hogyan lehet drasztikusan egyszerűsíteni ezeket az előírásokat, mert egyszerűen már követhetetlen mennyiségű célnak kell megfelelnünk, és ha mindennek megfelelünk, akkor pedig ki kell telepítenünk Európából a megfelelő gyártókapacitásokat. Amiről ön is beszél, a védővámok gondolata, az megjelent. S van erre egy úgynevezett karbonvámjavaslat, amit, ha jól emlékszem, fél éve tárgyaltunk itt az Országgyűlésben, aminek az lenne a célja, hogy kvázi beáraznánk, hogy mennyi karbontartalma van az egyes termékeknek bizonyos szektorokban, és ha az bejön az Európai Unió területére, akkor ezt a terhet vám formájában meg is kell fizetni. Ezzel hoznánk egyensúlyba az európai előírásokat, illetve a harmadik világban lévő előíráshiányokat, mert kvázi ráterhelnénk a költséget arra az importra, ami beleesik ebbe a körbe. Ez az új rendszer 2026-tól lesz éles. Most ennek a hatósági hátterét állítjuk fel, hogy melyik hatóság foglalkozik vele, kik azok a szakemberek, akik ezzel foglalkoznak, hogy kell majd regisztrálni. De alapvetően még nem éles a rendszer, majd 2026-tól fog élesedni. S ennek az egyik fő célja az, hogy Európa stratégiai autonómiája növekedjen az ipar területén is, hogy minél több mindent magunk tudjunk helyben előállítani, és a versenyképességünk ne csorbuljon. Úgyhogy ez lenne az európai megoldás erre a felvetésére. Abban is teljesen igaza van, hogy alapvetően egy globális megoldásra lenne szükség. Most, november közepén, egy hét múlva kezdődik Bakuban, Azerbajdzsánban a nagy ENSZ-klímakonferencia, ahol pont az lesz az egyik fő kérdés, hogy hogyan lehet olyan nagy nemzetközi rendszereket kiépíteni, mint például az Európai Unióban az emissziókereskedelmi rendszer. De ezt egy globális szintre kell kiterjeszteni, hogy tényleg aki szennyez, az szembesüljön költségekkel is, és ne csak Európában legyen egy ilyen rendszer. Ez lesz az egyik legsarkalatosabb pontja a tárgyalásoknak. Az azeri házigazdák pont ezen a területen szeretnének egy nagyon jelentős előrelépést. Reméljük, hogy sikerülni fog nekik. Mint uniós elnökség mi fogjuk képviselni az uniós országokat, és mi azon leszünk, hogy egy ilyen rendszer bevezetésre kerülhessen. Dócs képviselő úr felvetései kapcsán szeretném kiemelni, hogy az akkumulátorgyárak, illetve a gazdaságfejlesztési irányok nem ennek az előterjesztésnek a fő témája. De azt gondolom, hogy itt azért két lábon kell állnunk, és meg kell néznünk, hogy mik a jövő iparai. Pont arról beszéltem az előbb, hogy valahogy meg kell teremteni az alapját, hogy a klímavédelmi szigorítások ellenére a gazdasági növekedés biztosítható legyen. S azt gondolom, ennek az az egyik záloga, hogy a zöldiparba ruházunk be. Ez az egyik. Nem ez az egyedüli megoldás, de a zöldiparba kell befektetni. Olyan berendezéseket kell gyártanunk, olyan berendezéseket kell itt Magyarországon is előállítanunk, amikben versenyképességi pozíciókat tudunk, mondjuk, tíz év múlva is szerezni és ezeket megtartani. Az elektromos közlekedésről lehet sok mindent gondolni, de hogy teljes hátraarc nem lesz, az egészen biztos. Az elektromos közlekedés itt van, a kérdés az, hogy milyen ütemben fut fel. S ha ebbe nem fektetünk, akkor teljesen egyszerűen ki fogunk maradni belőle. Ezért volt az a kormánynak a megfontolása, hogy mivel van egy nagy autóipari tudás Magyarországon, ezt ne hagyjuk elveszni, hanem konvertáljuk át, és az elektromos gépjárművek területén is építsünk ki komoly pozíciókat, mert ha tényleg ebbe az irányba megyünk, akkor itt is legyenek már nagyon komoly előállító kapacitások. Mit láttunk az elmúlt időszakban? Azt láthattuk, hogy oda mennek az elektromos autógyárak, ahol vannak akkumulátorgyártók. Ez a teljesen egyszerű szabály. Ezt meg lehet nézni a nemzetközi gyakorlatban. Nagyon nagy költségelőnyt jelent, ha nem kell Kínából ideszállítani, nem kell a világ másik feléből idehozni az akkumulátorokat, hanem, mint Debrecenben, az utca másik felén fogják az akkumulátoregységet előállítani, majd fogjuk és betesszük a gépjárműbe. Azt gondolom, nagyon nagy előny lehet Magyarország számára, ha ezt jól ki tudjuk használni. Azzal teljesen egyetértek, hogy nemcsak erre kell koncentrálnunk, hanem koncentrálnunk kell a kis- és középvállalkozásokra, illetve mikrovállalkozásokra is. Nem véletlenül kezdeményezte a kormány ezt a 21 pontos gazdaságélénkítési akciótervet. Itt nagyon komoly könnyítések vannak, és lehetőségeket próbálunk felkínálni a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásoknak. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ebben erősödjünk. Itt ezt a két pillért kell megtartani, és erre kell alapozni a jövőben. Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek az észrevételeket, a kérdéseket, illetve a támogató hozzászólásokat, és kérném, hogy a végén mindenki támogassa majd ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)