Gréczy Zsolt

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a salátatörvény több szempontból is rendkívül kínos. Már csak azért is, mert államtitkár asszony összesen három-négy mondatot szánt a filmtörvényre vonatkozó szabályozásra. Megállapította, hogy milyen jó, hogy milyen sok külföldi stáb jön Magyarországra forgatni, és ez mennyi adóbevételt jelent az országnak, és viszi az országimázst és az ország jó hírét. Ez valóban így van. Hála istennek, nem új keletű ez az érdeklődés a magyarországi forgatások lehetősége iránt, már 1981-ben amerikai szuperprodukciót forgattak Magyarországon, és egyébként nagyjából a 90-es évek elejétől-közepétől megkezdődött az a stúdiófejlesztés, ami aztán később felgyorsult, és sok filmet hozott Magyarországra. De ha csak ennyi lenne a filmtörvény kapcsán a mondandónk, akkor akár közösen ünnepelhetnénk is, hogy jó sok világsztár jön, és megismerjük a vásznon, felismerjük Budapest utcáit meg a Balatont, de ennél súlyosabb problémák is vannak. (20.20) Az egyik az, hogy jelenleg olyan a mozgóképkészítés szabályozása Magyarországon, amely totálisan átláthatatlan, politikailag teljesen elfogult, és leginkább edukációs céllal készülnek filmek, kisebb arányban pedig szórakoztatási céllal. Ennek a következménye az, hogy olyan példátlan bukások történnek, mint a Petőfi-film, amely szakmailag is rendkívül silány színvonalú volt, és a lábukkal szavaztak a nézők, nem mentek el a moziba megnézni, mert azt gondolták, hogy ehhez már ők sem adják a nevüket. Nagyon nagy baj, hogy kurzusfilmeket gyárt a kormány, ráadásul olyan színvonalú alkotóknak adja ezeket a lehetőségeket, akik ezekre láthatóan alkalmatlanok. Mert van olyan, és ez természetesen támogatható, hogy történelmi témák, történelmi cselekmények, fontos, sorsfordító események filmvászonra kerüljenek, de ahhoz mondjuk, Várkonyi Zoltán-képességű rendezőkre lenne szükség. Sajnos ilyenek ma nem állnak rendelkezésre. Nagyon nagy hiba például, és ez múlhatatlan bűne az Orbán-kormánynak, hogy gyakorlatilag egy egész filmes generációt tiltott el attól, hogy filmeket rendezhessenek. Pálfi Balázs, Mundruczó Kornél, Török Ferenc és nagyon sokan mások egyszerűen nem kaptak lehetőséget az elmúlt tíz-tizenöt évben arra, hogy filmet készítsenek. Hogy Herendi Gábornak a saját összegyűjtött pénzéből kelljen filmet készítenie, miközben az elmúlt 20-25 év legsikeresebb, moziban leglátogatottabb filmjeit alkotta meg, és nézők százezreit vitte a moziba, hogy mást ne mondjak, a „Kincsem” című filmmel, akkor azt gondolom, hogy ez a hiány pláne égető. Rendkívül nagy baj, hogy a korábban az Andy Vajna által működtetett rendszer, amely egyébként korántsem volt hibátlan, de mégiscsak működött, gyakorlatilag még az a rendszer is megbukott, azt a rendszert is felszámolták. Ma nagyon kevés rendező, nagyon kevés forgatókönyvíró, nagyon kevés operatőr kap lehetőséget arra, hogy megmutassa magát a világnak. Ezenkívül ebben a rendszerben, ami most kialakult, és benne van a törvényjavaslatban - egy egészen elképesztő salátáról van szó -, a törvényjavaslat egyik eleme alapítványok ingyenes vagyonjuttatásait sorolja fel. Tehát csendesen, így suba alatt kiderül, hogy a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány átruházhat tulajdonviszonyt, aztán a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány javára átkerül egy balatonakali külterületi ingatlan, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány - mindig fideszes alapítványokról beszélünk, tehát fideszes kurátorokkal, fideszes emberekkel -, a Dunaújvárosi Egyetemért, a MOL-Új Európa Alapítvány Felsőörsön és így tovább. Tehát egészen elképesztőnek gondolom, hogy ebben a rendszerben még sikerült további ingatlanpanamákat is begyűjteni. Engedjék már meg, hogy néhány szót mondjak az oktatási problémáról is, amíg még van egypár percem. Itt nem egyszerűen arról van csak szó, amiről Barkóczi Balázs beszélt nagyon pontosan, adatokkal is alátámasztva, hanem arról van szó, hogy ebben az országban magyar fiatalok százezrei teszik fel a kérdést maguknak, hogy menjenek vagy maradjanak. (Nacsa Lőrinc: Hazugság!) A megkérdezett középiskolások fele azt tervezi, hogy el akarja hagyni az országot. Képzeljük már el azt a magyar fiatalt, aki szeretne részt venni egy nemzetközi ösztöndíjprogramban, és erre nincsen lehetősége! Mit fog csinálni? Szedi a sátorfáját, és el fogja hagyni az országot. Ez bűn az Orbán-kormány részéről, ahelyett, hogy a kiművelt emberfőket megpróbálnák itt tartani, hogy itt fizessenek adót, nyugdíjjárulékot, itt alapítsanak családot. El fognak menni az országból azok, akik itt nem tudnak tanulni, nem tudnak fejlődni, vagy politikai átképző rendszereken kell átmenniük ahhoz, hogy diplomához jussanak. Ez elfogadhatatlan, ez iszonyatos károkat okoz. Magyar fiatalok százezrei már elmentek ebből az országból, és nagymamák, szülők, testvérek zokognak a repülőtéren, mert a gyerek megy, és lehet, hogy soha többet nem jön vissza, vagy ha visszajön, akkor majd karácsonykor, és egyébként pedig Skype-on fognak a nagymamának integetni a leendő unokák. Ezt kockáztatják önök azzal, amit művelnek, hogy addig brüsszeleznek, míg a magyar diákokat kiiktatták abból a lehetőségből, hogy normális európai színvonalon egyetemi tanulmányokat folytathassanak. Aki kutatni akar, aki részt akar venni nemzetközi együttműködésekben, annak nincsen más választása, mint fogja magát vagy a bőröndjét, becsomagol és elmegy. Ez óriási felelőtlenség, és az Orbán-kormány egyik történelmi bűne. Ahogy Barkóczi Balázs mondta, a törvényjavaslatot nem támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)