Brenner Koloman

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő salátatörvény még a kétharmados fideszes törvénygyárhoz képest is egy elég érdekes feladatot adott a vezérszónoki felszólalásomhoz, és ezt súlyosbította államtitkár asszonynak - hát, hogy is mondjam? - a törvényjavaslatról csak részlegesen szóló expozéja. (20.40) Először is azokra szeretnék reagálni, amelyek a törvényben szerepelnek és nem a rogáni propagandagyár termékei. Bár megfigyeltem, államtitkár asszony, hogy lassan utolérte Nacsa képviselőtársam „egy perc alatt hányszor mondom ki, hogy Brüsszel” rekordját, úgyhogy gratulálok, államtitkár asszony, ez rekordgyanús. Szóval, komolyra fordítva a szót, az előttünk fekvő törvény kapcsán nagyon sokfajta témáról lehetne beszélni. A legfontosabb részei ennek a törvénynek a filmes szakmát érintik. Ez a hangsúlyos része ennek a törvénynek, ezért én ezzel kezdeném, hiszen ennek a törvénynek a leghangsúlyosabb része a filmes szakmáról szól. Ahogy az elhangzott az eddigiek során, annak mindannyian örülünk, hogy valóban a magyar film már hosszú évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ez remek dolog, és a magyar filmgyártás is ebbe a történetbe beletartozik. Én ott szeretném talán folytatni az előttem szólók kritikáját, hogy én emlékszem rá, hogy amikor 2019-ben Vajna úr sajnálatos halála miatt átalakult az egész filmtámogatási rendszer és az egész filmes szakma szabályozása, akkor hoztuk létre a Nemzeti Filmintézetet - azt hiszem, akkor is én voltam a vezérszónoka a Jobbiknak -, és mi azt mondtuk, hogy nekünk nagyon is érdekünk az, hogy készüljenek végre nagy történelmi, tisztes nemzeti filmek. Ez sajnos azóta sem következett be, mégpedig azért, mert vannak - hogy is mondjam - olyan filmek, amelyek nagyon kiemelt támogatást kapnak, és azt mondom, hogy filmes szakmai szempontból relatív jók, de általában sajnos nem világszínvonalat érnek el, mint mondjuk, Vajna idejében néhány alkotás; mondjuk, a Semmelweis-filmet én idetartozónak tartanám. Aztán vannak valóban olyan filmek, amelyek a magyar adófizető polgárok pénzének a támogatásához képest mind esztétikai szempontból, mind a nézőszám szempontjából szerintem nem váltották be azt, amit a mi véleményünk szerint egy jó történelmi filmnek be kellene váltania; erre példa a Petőfi-film. Én azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyon sok részletét szabályozza mind a filmes szakmának, mind pedig a moziüzemeltetésnek például, de akár a korhatár-besorolásról is szó van ebben a törvényjavaslatban; ezek nagyon fontos részletszabályozások. Azt gondolom, hogy itt talán még annyit érdemes volna hozzáfűzni, mert hozzátartozik ehhez az egész témához, hogy annak idején, amikor a jelenlegi fideszes kormány egy meglehetősen szintén szégyenletes törvényhozási aktusban a katatörvényt az adóév kellős közepén módosította, az például nagyon negatívan érintette a magyar filmes szakmát, mert nagyon sokan dolgoztak kata rendszerű adózásban, tehát az ott nagyon-nagyon negatív hatással volt a filmgyártásra. Arra, hogy a különböző szabályozásokat hogyan változtatjuk meg, én nem szeretnék kitérni, mert nyilvánvalóan vannak észszerű bürokráciacsökkentő részei, meg vannak olyanok, ahol gyakorlatilag érdemi változás nem történik, merthogy ki ül be és milyen szakértő a korhatárbizottságba, miközben az egész kinevezési rendszer is egyértelműen kormányközeli, az szerintem nem hoz érdemi változást. Ami viszont egy nagyon fontos része ennek a törvénycsomagnak, az pedig értelemszerűen arról szól, hogy a felsőoktatási törvény… - a felsőoktatást érintő passzusaihoz is értelemszerűen hozzá szeretnék szólni, bár hozzáteszem, hogy arányaiban ennek a törvényjavaslatnak nagyon kevés szakasza szól erről a részről. A Jobbik nevében természetesen támogatjuk azt a részét ennek a törvénycsomagnak - nevezzük így -, amely a gyermeket vállaló házas hallgatókat hozza kedvezményezettebb helyzetbe. Ez nyilvánvalóan nekünk fontos cél, hiszen mi hiszünk a klasszikus családmodellben, és azt gondoljuk, fontos cél a felsőoktatáson belül is, hogy igenis a hallgatók is, akik idejekorán úgy döntenek, hogy családot alapítanak, megházasodnak, gyermeket vállalnak, megfelelő támogatásban részesüljenek. Ez teljesen rendben van. Államtitkár asszony expozéjában is, illetve az eddigi vitában is rengeteg szó esett a modellváltó egyetemekről, és hogy az ő teljesítményük hogyan aránylik a modellhez, avagy nem. Ahogy arra Nacsa képviselőtársam utalt, ezt a vitát nagyon sokszor lefolytattuk már itt különböző felállásokban, különböző olyan kollégákkal, akik hozzám hasonlóan egyetemi oktatók, kutatók és volt egyetemi vezetők, miniszterek, és azt gondolom, hogy ez a vita nem zárult le. A Jobbik álláspontja az Erasmusszal és a Horizont-programmal kapcsolatban mindig egyértelmű volt: ezek a források járnak a magyar egyetemi világnak. Az viszont, hogy ezt nem kapják meg, egyértelműen a jelenlegi fideszes kormány hibája. Én kezdettől fogva ebben a vitában - itt azon képviselőtársaim a tanúim, akik részt vettek kezdettől fogva a modellváltási vitáinkban - mindig kifejtettem, hogy nem az alapítványi forma az ördögtől való, hanem ez a fajta alapítványi forma, és hogy a kontinentális Európában - ellentétben az angolszász világgal - a mi versenytársaink is, a bécsi egyetemtől a prágai egyetemig mindig egyértelműen állami fenntartásban vannak. Egy egyetem teljesítménye nem attól függ, hogy milyen fenntartású formában van, hanem hogy mekkora a finanszírozása, és hogy milyen az oktatás, milyen az oktatók bérezése. Itt ezt külön ki szeretném emelni, mert én mindig azt mondom, hogy itt van egy nagyon súlyos adóssága szerintem még a jelenlegi fideszes kormánynak, hiszen az egyetemi oktatók tanársegéd és adjunktusi rétegének a bérezése még mindig - különösen a nem modellváltott egyetemek esetében - nagyon alacsony régiós összehasonlításban is, és most nem is beszélek másról, tehát nyugati egyetemeket már szóba sem hozok gyakorlatilag. Azt gondolom, hogy a magyar tudományos élet szempontjából az, hogy a Horizont-programból kiszorult a magyar egyetemi világ, évtizedekre vet minket majd vissza, és minden egyes év, amit így azzal játszunk le, hogy önök brüsszeleznek, mert Brüsszel nem adja ide a pénzt - helytelen módon az én véleményem szerint, a Jobbik véleménye szerint -, komoly károkat okoz a nemzetközi együttműködésben dolgozó kutató-oktató kollégáinknak. Azt gondolom, hogy ez mindig azon félnek a felelőssége, aki kormányon van, aki ezt a rendszert annak ellenére vezette be, hogy én kezdettől fogva az Európa Tanács jelentéstevőjeként az akadémiai szabadság és az egyetemi autonómia témájában jeleztem, hogy ez aggályos, és a középkor óta nagyon fontos egyetemi autonómiát sérti, hogy gyakorlatilag fideszes kurátorokat neveznek ki, akik életfogytig kurátorok maradhatnak. Most szavaztuk meg azt a törvényt, amely ezt korlátozza, a Jobbik megszavazta pontosan amiatt, mert nekünk az a véleményünk, hogy jusson végre hozzá az egyetemi világ, az egyetemi polgárok a nekik járó EU-forrásokhoz. Ez az egész szomorújáték teljesen felesleges lett volna akkor, ha önök időben belátják, hogy nyilvánvalóan a nagy tudományegyetemek esetében meg kell maradni az állami fenntartásban. Én nagyon-nagyon korán javasoltam ezt, már gyakorlatilag a Corvinus átalakítása után, ahol az egyik legelső intézkedés az volt, hogy megszüntették a karokat. Tehát gyakorlatilag a tudományos életnek az alapsejtjeit, az azonos tudományterületeken dolgozó oktató-kutató kollégák közösségeit felszámolták azért, hogy egy intézetigazgató csak az egyetem rektorával vagy elnökével kiszolgáltatott módon tudjon tárgyalni, és gyakorlatilag megszüntették azokat a kutatói közösségeket is, amelyeket egy kar reprezentált tradicionálisan hazánkban és a kontinentális Európában. Nem holmi angolszász mintákra kell itt utalni, akik egy teljesen más történelmi, kulturális, társadalmi fejlődés után nagy vagyonnal dolgoznak, mint a Harvard meg az Oxford. Teljesen felesleges ezekkel összehasonlítani a magyar egyetemeket, amelyektől elvették mindenüket a történelmi viharok során, és nem adták utána vissza nekik a kommunista időkben sem. Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon nehéz helyzet, amiben most vagyunk, és a jelenlegi fideszes kormány a felelőse. Az pedig, hogy itt most 26-szor egy államtitkári expozéban csak annyi az érvkészlet, hogy Brüsszel, szerintem egy szegénységi bizonyítvány egy felelős, a magyar egyetemi világért valóban felelős kormány szempontjából. Alapvetően ez a salátatörvény a modellváltott egyetemek vagyonhoz juttatásáról szól, és arról tartalmaz paragrafusokat. Nyilvánvalóan, mivel a modellváltást a Jobbik nem tudja támogatni, így ezt a törvényt sem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)