Gy. Németh Erzsébet

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a salátatörvény elég sok mindenről szól, úgy, ahogy már az előttem szólók, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról erről beszéltek. Ennek a törvényjavaslatnak a 4. és 5. §-a módosítja a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt. Amikor idáig eljutottam a törvényjavaslat olvasásában, akkor elkezdtem izgulni, kicsit - hogy mondjam? - megremegett a gyomrom meg a szívem, és abban bíztam, hogy ha már ezt a törvényt megnyitja a kormány, akkor talán foglalkozni fog a gyermekvédelmet és a gyámügyet érintő ma nagyon fontos, a társadalom lelkébe nagyon mélyen behatoló ügyekkel. Mik is voltak ezek az ügyek? Azt gondoltam, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán szó lesz arról, hogy mit kíván tenni a magyar kormány, mit kíván tenni a magyar Országgyűlés kormánypárti többsége a pedofilbűnözők megregulázására, ahelyett, hogy mentesíti, mosdatja őket, vagy pedig fel fogják tárni azokat a pedofil-bűncselekményeket, amelyekről sajnos egyre többet hallunk a nyilvánosság előtt, hogy mi is folyik az egyházakban. Ezek eltussolására elég jelentős erőt mozgósít a kormánypárt. Azt gondoltam, hogy végre felébrednek, és majd törvényben fogják a gyermekek védelmét, illetve a gyámügyi igazgatást olyanná tenni, hogy a gyerekeket meg lehessen védeni ezektől a bűnözőktől. Kocsis Máté azt mondta a kegyelmi botrány kirobbanásakor, hogy „amit ma gyermekvédelmi rendszerként ismertek, azt nyugodtan felejtsék el, egy új lesz”. Nem lett új, tisztelt képviselőtársaim! Orbán Viktor pedig azt mondta, hogy „a gyermekvédelmi rendszert meg kell erősíteni”. Feltehetném a kérdést, ha lenne kedvem viccelni Kovács államtitkár úr örökbecsű mondataival, hogy „és sikerült?” Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én azt gondolom, hogy ha már hozzányúlnak egy ilyen törvényhez, akkor az a minimum, hogy a társadalom elvárásának megfelelően ezekben az ügyekben tényleg konkrét és komoly módosításokat hoznak ide elénk. Ehhez képest a kormány ezt a törvényt, mármint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt néhány szövegpontosítással hozta elénk, illetve előírják, hogy mindenki, aki a gyermekétkeztetésben teljeskörűen részt vesz, az köteles az állami tanulmányi rendszert használni. Tényleg ez a legfontosabb, ami eszükbe jut önöknek, államtitkár asszony, amikor a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényhez hozzányúlnak? Komolyan gondolják, hogy ez a legfontosabb ezen a területen? Aztán módosítják még a 10. §-ban a családok támogatásáról szóló 1998. évi LIV. törvényt, ahol a következő módosítás szerepel: „A bekezdés alapján helyére bekezdés szerinti szövegrész kerül.” Önöknek a családok támogatásáról, amikor ezt a törvényt megnyitják, ez jut az eszükbe? Komolyan?! Eszükbe juthatna, hogy a családi pótlékot 2008 óta nem emelték. Eszükbe juthatna az, hogy ha gyerekekről van szó, akkor az a minimum, hogy egy államnak, a magyar államnak minden gyermek egyformán fontos, és ennek kifejeződése a családi pótlék, az állam által biztosított családi pótlék. A gyerekek ugyanis nem tehetnek arról, hogy milyen családba születnek, hogy a szüleiknek van-e munkájuk, olyan munkájuk van-e a szüleiknek, ahonnét az adókedvezményt teljes mértékben igénybe tudják venni, vagy szerencsétlenségükre, pechjükre egy olyan családba születtek, ahol nagyon szeretik őket, de a szülőknek, akár egyiküknek, akár mindkettőjüknek, éppen nincsen munkája. Na, az ő esetükben, azt gondolom, hogy a családi pótlék megemelése elég jelentős lenne. Önök nagyon szeretnek hivatkozni 2010-re vagy az előtte lévő időszakra, hogy akkor tényleg milyen nehézségek és milyen problémák voltak. Tisztelt államtitkár asszony és még inkább Nacsa képviselő úr, ha önök a családi pótlékot valorizálták volna az elmúlt időszakban, akkor nem 12 200 forintot érne egy gyerek esetében, hanem 35 ezer forintot. Mekkora különbség van aközött, ha egy háromgyermekes család majdnem 100 ezer forint havi támogatást kap családi pótlékként, vagy kapja ezt a nem egész 36 vagy 40 ezer forintot! Én tényleg azt kérdezném önöktől, úgy gondolják-e, hogy ezzel letudták a kötelességüket, a kötelezettségüket a magyar gyermekek iránt. Tényleg olyan-e ez a gyermekvédelmi rendszer, mint amiről Kocsis Máté beszélt, hogy egy teljesen új gyermekvédelmi rendszer lesz? Mert szerintünk nem. (Nacsa Lőrinc: Nem ez a témája ennek a törvénynek!) Nacsa képviselő úr, nyugodtan higgadjon le! Egy olyan törvényről beszélek, amiben az általam érintett hivatkozások meg vannak nyitva. Ha önök a családok védelméről, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénymódosítást hoznak ide, akkor azt gondolom, hogy egy felelős képviselőnek muszáj a jelenkori, a mostani problémákról beszélni. Nem az a probléma, hogy a gyermekétkeztetésben részt vevők milyen rendszert használnak, hanem az a probléma, hogy nem védik meg a gyermekeinket a pedofiloktól. Az, hogy egy szégyenletes vizsgálatot a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársaival összeállíttattak, rendőrök meg kitöltetik a nevelőszülőkkel meg a gyermekvédelemben dolgozókkal, nos, ez nem gyermekvédelem. Rétvári államtitkár úr az írásbeli kérdésemre saját maga ismerte el azt, hogy a gyermekvédelemben dolgozók 5 százaléka ennek a vizsgálatnak a hatására - vagy más egyéb okból, például azért, mert nagyon kevés a fizetésük - elhagyta az ágazatot. Eddig is kevés ember volt, aki a gyerekekkel foglalkozott, érdemben foglalkozott velük, és közülük 5 százalék jelen pillanatban eltávozott. Ezekkel kéne önöknek foglalkozni! S amikor ön arról beszél, Nacsa képviselő úr, hogy ez családbarát kormány, meg mennyi családtámogatást adnak, akkor igazán azt a számot is hozzá tehetné, hogy 2024 talán a harmadik olyan év lesz, amikor évről évre egyre kevesebb gyerek születik Magyarországon. (21.10) Hát, ezt éri az önök családtámogatása, hogy a fiatalok nem vállalnak gyereket, mert bizonytalanság van, kiszámíthatatlan minden. Cáfoljon meg, képviselő úr, hogy kevesebb gyerek született 2023-ban, mint 2022-ben, vagy kevesebb születik 2024-ben, mint 2023-ban! Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A többit majd még kétpercesben elmondom. Köszönöm. (Taps a DK padsoraiban.)