Varga-Bajusz Veronika

DR. VARGA-BAJUSZ VERONIKA kulturális és innovációs minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tudom, hogy az elején volt egy kis zúgolódás, hogy miért olyan hosszan vezetem fel az expozét. Úgy gondolom, hogy abban egy csomó olyan tényt közöltem már önökkel, amiben megspórolhattuk volna a felesleges vitatkozást, hiszen hiába mondják hangosabban, többször, attól még azok nem igazak. Ahogy az sem igaz, hogy a Pannonia-programban csak 700-an utaznak, hiszen közel 3 ezren fognak utazni. Ahogy az sem igaz, hogy beszűkítettük volna az állami ösztöndíjak rendszerét, hiszen továbbra is 10-ből közel 8 diák állami ösztöndíjas képzésen vesz részt, és egy állami ösztöndíjas képzés átlagosan 6 millió forintot jelent a hallgatók számára. Az idei évben már a második évben vettünk fel több mint 100 ezer hallgatót a felsőoktatásban, és 310 ezren járnak a felsőoktatásba. Folyamatos bővülés tapasztalható az elmúlt években a modellváltás óta. Ebből is látszik az a versenyképességi fordulat, amit végrehajtottunk. Ahogy a szakképzésben is egyértelmű a fejlődés, és a szakképzést is össze tudtuk úgy kötni a felsőoktatással, amely hozzájárul ahhoz, hogy most már egyre többen tudnak a szakképzésből a felsőoktatásban továbbtanulni. Az okleveles technikusi képzéssel pedig azt is kijelenthetjük, hogy az informatikai és a műszaki felsőoktatás előszobája lett a szakképzés. Ezt csak Hiller képviselő úrnak mondom, hogy a szakképzés meg a felsőoktatás így kiemelve egy tárcánál azért kihoz olyan jó együttműködéseket és olyan jövőbe mutató intézkedéseket, amelyek ezt a két ágazatot elég szépen összehozták, és a munkaerőpiac szempontjából egy nagyon releváns és jól működő, hatékony ágazattá tették. Sokszor hangzott el a vitában a modellváltás-autonómia kérdése. Itt azért ismételten többször elmondtuk már, hogy a szenátusok 87 százaléka támogatta a modellváltást annak idején. Sosem történt olyan, hogy nem a szenátus támogatásával került volna sor a modellváltásra. Ehhez fontos még azt is kiemelni, hogy ugye, az alapítványi modellnek a lényege egy olyan új, az állami finanszírozási struktúrától eltérő struktúra, amivel egy hosszú távú tervezés valósítható meg, egy hosszú távú gondolkodás, stratégiai előrelátás, és egy olyan teljesítményfinanszírozást tudtunk hozzá kötni, amelynek eredményei egyébként a rangsorokban is látszódnak. Elég szépen haladtunk előre, még akkor is, ha bővült a rangsorban… - egyébként nem 2500, hanem 2092 egyetem van jelenleg a rangsorokba véve, de ezzel együtt is azok a százalékos arányok, illetve azok az előrehaladások azért egyértelműek a 12 egyetem esetében. Ezzel a teljesítményfinanszírozással tudtunk egy olyan környezetet kialakítani, amivel teljesítményre motiváljuk az egyetemeket, hiszen az indikátorrendszer alapján egyre nő a tudományos teljesítményük, nő azon hallgatói létszámuk, ami a nemzetgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos, mint a műszaki, mérnöki, pedagógus-, agrárképzések. Ezekben mind-mind elindultak, és mostanra már a teljesítményfinanszírozásban minden második forintot egyébként az elért eredmények alapján kapnak az egyetemek, tehát hozzák szépen a vállalásaikat. Az autonómia kérdése kapcsán is azért azt itt kiemelném, hogy volt olyan egyetem, amely az Európai Tanácsnak az autonómia-scoreboardja alapján elvégeztette a saját vizsgálatát. Volt olyan modellváltott egyetem, és az eredményei alapján abszolút az európai átlag fölötti autonómiaértékek jöttek ki. Ez az egyetem egyébként perli is jelenleg az európai tanácsi döntést a bíróságon a többi öt egyetemmel együtt. Ami még itt talán kiemelendő a Debreceni Egyetem kapcsán, hogy ott jelenleg a nemzetközi stratégiai tanácsadói szervezetében két nemzetközi Nobel-díjas is nyilvánosan nyilatkozik arról, hogy az alapítványi modellel egyértelműen megnőtt az egyetemek autonómiája az ő tapasztalataik szerint. Pósán képviselő úrnak jelezném, hogy a Neptun kapcsán természetesen folyamatosan próbálunk arra figyelni, hogy minél inkább a hallgatói igényeket kiszolgálják, és most létre is hoztunk külön egy olyan munkacsoportot, ahol kifejezetten a hallgatókat, a fejlesztőket hoztuk össze, hogy egyre jobban optimalizáltan tudjon működni és felhasználóbarátabban. Valamint a bölcsődei férőhelyeknél az elmúlt egy évben azért már újabb 4500 férőhely jött létre. Közel 68 ezer férőhely van, úgyhogy ebben is lépésről lépésre, de haladunk, elismerve ennek a fontosságát. Ami az Erasmus-helyzetet illeti, illetve a tárgyalások fontosságát, azért azt idézzük föl, hogy úgy indult a kérdés 2022-ben, hogy két követelése volt a Bizottságnak, mind a kettőt törvénybe be is vezettük. Az egyik a dinamikus összeférhetetlenség kérdésköre volt, a másik pedig a közbeszerzések, amelyek egyébként is levezethetők voltak a jogszabályi környezetből, de az volt a kérés, hogy ezt rögzítsük a törvénybe, ezt átvezettük. Ennek ellenére került sor a 2022. december végi döntésre, amelyet követően is rendszeresen kimentünk, tárgyaltunk. Egy éven keresztül tárgyaltunk azokról az elvárásokról, amelyeket támasztott felénk a Bizottság, annak ellenére, hogy azért ez egy elég jelentősen nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés. A miniszterek azonnal lemondtak, amikor ez az egész ügy beütött, mert fontosabbak voltak számukra a hallgatók és az oktatók. Egy éve, 2023. november 13-án küldtük ki a tárgyalások eredményeként összeállt javaslatunkat, amire hiába voltunk kint többször is személyesen is tárgyalni, írtunk leveleket, semmilyen válasz nem érkezett, és ez a mai napig is így van. (21.40) Ez időhúzás és fenntartása egy olyan igazságtalan, diszkriminatív állapotnak, ami csak politikai zsarolással magyarázható, és úgy gondoljuk, hogy tarthatatlan. Bízunk abban, hogy a tegnap elfogadott törvénymódosítással végre „szerva itt, csere ott” alapon kénytelen lesz a Bizottság reagálni valamit, de sajnos az eddigi tapasztalatok elég szomorúak ezzel kapcsolatban. Nagyon szépen köszönöm. (Taps a kormánypárti sorokban.)