Barkóczi Balázs

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Hasonló örömmel köszönöm meg a szót, tisztelt elnök úr, és hadd mondjam el, hogy mélységes megtiszteltetésnek érzem, hogy a múltkori felszólalásom után ezt a mostanit is ismét az ön elnöksége alatt mondhatom el. Tisztelt Ház! Hazánkban november 7-én a Toldi moziban kerül először bemutatásra Rubi Anna megrázó dokumentumfilmje, amely „Az életed nélkülem” címet viseli. A film a fogyatékkal élő gyermeküket egyedül nevelő szülők mindennapi küzdelmét mutatja be a XXI. század második évtizedében Magyarországon. Hadd idézzek hosszabban a film nemzetközi bemutatója előtt megjelent egyik újságcikkből, amely a rendezővel készült interjút vezette fel! Ahogy telnek az évek, a súlyos, halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelő édesanyák élete egyre inkább egyetlen, végtelenül nyomasztó és méltatlan kérdéskörré összpontosul: mi lesz a gyermekemmel, ha én már nem leszek? Ha ugyanis az édesanyák valamiért már nem tudják ellátni a gyerekeikkel kapcsolatos feladatokat, a folyamatos ápolásra szoruló felnőtt gyerekekre leginkább olyan vidéki tömegintézmények várnak, ahol főképp erőforráshiányból fakadóan gyakran - jobb esetben - elhanyagolják, vagy akár - rosszabb esetben - méltatlan, kártékony gyakorlatokkal, például lekötözéssel, illetve szedálással próbálják meg - idézőjelben - kezelni az ápoltakat. „Az életed nélkülem” megrázó és felemelő képsorai egyszerre beszélnek a gondoskodás nélkülözhetetlenségéről, a fogyatékossággal élők helyzetéről és az anyai szeretet mindenhatóságáról. „Az életed nélkülem” című film Schilling Magdolna, a 41 éves, fogyatékkal élő fiát egyedül nevelő 64 éves, XV. kerületi újpalotai édesanya történetét dolgozza fel. Magdolnát személyesen is van szerencsém ismerni, hiszen ő lett a vezéralakja annak az édesanyákból álló csoportnak, akik az újpalotai fejlesztő-gondozó központban ismerkedtek meg, és akik elhatározták, hogy mindent megtesznek érte, hogy haláluk után is teljes, méltó életet biztosíthassanak gyermekeiknek. Ezek a 60-80 éves fővárosi szülők, akik éveken át eredménytelenül könyörögtek, harcoltak, pereskedtek azért, hogy fogyatékkal élő gyerekeik megfelelő állami ellátást kapjanak, most többen összefogva úgy döntöttek, ha az állam nem biztosít olyan otthont, ahol elfogadható körülmények között élhetnek a gyerekeik, akkor ők építtetnek egyet. (22.20) Egyikük sem tartotta ugyanis elfogadhatónak azt, hogy a fővárosi lakhelyüktől 200-300 kilométerre, több száz fős intézményekben helyezzék el gyermekeiket. Azt szerették volna, hogy Budapesten biztosítsanak úgynevezett támogatott lakhatási formát, azaz kis létszámú, családias hangulatú, egyéni igényekhez igazodó otthont. A szülők pert indítottak az ügyben, és másodfokon nyertek, a bíróság kimondta, hogy az állam sérti a fogyatékossággal élő emberek és az őket otthon gondozó szüleik személyiségi jogait azzal, hogy nincs olyan lakás, amelyben a felnőtt, súlyosan, halmozottan fogyatékos emberek támogatással élhetnének. De miközben a soros EU-elnökség keretében a magyar kormány Brüsszelben a fogyatékossággal élők társadalmi befogadásáról értekezik, itthon a per után a szülők egyetlen felajánlást kaptak az államtól, de az nem a támogatott lakhatási forma volt, ráadásul nem Budapesten. Jobb ajánlatban pedig aligha bízhatnak, hiszen korábban azt közölték velük - ismét idézet következik -, hogy „Tájékoztatom, hogy állami fenntartásban működő, támogatott lakhatási szolgáltatás a fővárosban jelenleg még nem áll rendelkezésre, és lakóotthon sem működik.” Továbbá közölték velük azt is - ismét idézet következik -, hogy „2036-tól” - igen, jól hallották, 2036-tól, 12 év múlva! - „talán elkészülnek a vágyott lakóotthonok”. Szégyen ez a magyar államra, szégyen ez a magyar kormányra, szégyen mindannyiunkra nézve! Tisztelt Ház! A 30. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál Emberi jogi díját elnyerő, Az életed nélkülem című film Magdi és szülőtársai életét, mindennapi küzdelmeit, munkáját mutatja be. Megtiszteltetésnek érzem, hogy az újpalotai Fejlesztő Gondozó Központ szülők klubja személyesen hívott meg a dokumentumfilm hazai premierjére november 7-én 18 órára, a Toldi moziba. Tisztelt Képviselőtársaim! Arra biztatom önöket, hogy az eseményen legyünk ott minél többen, ezzel is kifejezve támogatásunkat és szolidaritásunkat a sérült gyermekeiket egyedül nevelő szülőtársaink felé. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Földi Judit tapsol.)