Panyi Miklós

DR. PANYI MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr beszélt a magyarok és magyarok közötti különbségtételről, hogy nem szabad jó magyarokról, rossz magyarokról beszélni. Nos, az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy 2010 előtt nem ez a kormány, hanem az MSZP által vezetett korábbi kormány, a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány volt az, amely különbséget tett magyarok és magyarok között. Közeledik a MÁÉRT értekezlete, és ezért is különösen fontos képviselő úr felszólalása, hiszen nem szabad elfelejteni azt a gyakorlatot, miszerint 2010 előtt valóban megkülönböztették a magyarokat a magyaroktól. Ez kezdődött egészen 2002-ben, amikor a választási kampány során Kovács László 23 millió román magyarországi elözönlésével fenyegette a magyar választókat, majd folytatódott mindez 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás során, ahol magyart magyar ellen fordítottak, és amelynek hosszú távú következményei voltak a nemzetpolitikai folyamatokra. Ezzel a képviselő úr is tisztában van. (11.50) Úgyhogy azt gondolom, hogy az alapvetéssel egyetértünk, és ebben a folyamatban is azt gondolom, hogy elgondolkodtató és fontos, hogy milyen szövetségeket kötnek önök a baloldalon, hiszen az önök szövetségében van az a Párbeszéd is, amely Szabó Timea képviseletében például 2020-ban az ellen támadta a magyar kormányt, miszerint az védőeszközöket és maszkokat küldött határon túli magyar honfitársainknak. Én azt gondolom, hogy ha vannak szégyenteljes események a magyar parlamentben, ez például egy olyan esemény volt. De beszélhetnénk Vadai Ágnes képviselő asszony támadássorozatáról is, aki azt támadta, hogy védőoltásban segítjük a határon túli magyar honfitársainkat. Tehát valóban azt gondolom, hogy fontos, hogy ne tegyünk különbséget magyar és magyar között. Tisztelt Képviselő Úr! A Horn Gyula sétány vonatkozásában ez most már egy hosszú polémia, és önök előszeretettel szoktak hivatkozni a jogállamiság fontosságára. Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy ezt a kérdést egy törvény szabályozza, ami kifejezetten pontosan fogalmaz ebben a kérdésben. Ez az önkormányzatokról szóló 2011-es törvény, amely határozottan rendelkezik a 14. § (2) bekezdésében, amely kimondja, hogy közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. A törvény arról is rendelkezik, hogy amennyiben kétség merül fel egyes személyek esetében, hogy belefoglalhatók-e ebbe a meghatározásba, akkor ki kell kérni a Tudományos Akadémia állásfoglalását. Amikor a Fővárosi Közgyűlés döntött két évvel ezelőtt a Horn Gyula sétány elnevezéséről, akkor - bár a közgyűlésen felmerült ennek a passzusnak a kérdésköre és ennek a kétsége - nem kérte ki a Tudományos Akadémia állásfoglalását, jogsértően járt el. Ezt követően törvényességi felügyeleti eljárásra került sor. A kormányhivatal felhívta a Fővárosi Közgyűlést ennek a mulasztásnak a teljesítésére, amit ugyanakkor a Fővárosi Közgyűlés elmulasztott. Ebből bírósági eljárás lett, a bíróság pedig néhány hónapja döntött, és azzal összhangban döntött, miszerint az MTA-nak egy korábbi állásfoglalására hivatkozva megállapította, hogy itt a Fővárosi Közgyűlés jogsértően járt el. Tehát van egy törvényes rend, volt egy törvényes eljárás, amit a Fővárosi Közgyűlés megsértett, ezután pedig van egy jogerős bírósági döntés. Tehát az önök számára, akik a jogállamiságot rendszeresen számon szokták kérni ezen a kormányon, azt gondolom, hogy mindezekre való tekintettel mégiscsak egy kis önmérséklésre volna szükség és ezeknek a jogszabályi kereteknek a tiszteletben tartására. Most, jelenleg a Fővárosi Közgyűlés előtt van a kérdés, jelenleg egy jog nélküli állapot van, ez jelenleg egy elnevezetlen utca, és valóban itt a jogszabályok világosan fogalmaztak, tehát a Fővárosi Közgyűlésnek ezt a kérdéskört rendeznie kell. Horn Gyula vonatkozásában pedig valóban azt gondolom, az is egy olyan kérdés, ami vitás kérdés a két oldal között. Nem elfeledve azt természetesen, hogy a rendszerváltásban Horn Gyulának is jelentős szerepe volt, később pedig választott miniszterelnök, de mégiscsak azért azt tisztázni kell, hogy Horn Gyula az ’56-os forradalom vérbe fojtását követően saját akaratából, önként fogott fegyvert, és vett részt a kommunista diktatúra megszilárdításában, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Horn Gyula ’57-ben ezért megkapta a „Munkás-paraszt hatalomért” emlékérmet, amellyel azokat a karhatalmistákat jutalmazták, akik ’56-ban kulcsszerepet játszottak a forradalom leverésében és a megtorlás megindulásában. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti sorokban.)