Hiszékeny Dezső

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Lakhatás nélkül nem működik semmi. Nincs munka, nincs magánélet, nincs pihenés, nincs életkezdés, nincs családalapítás, nincs gyerekvállalás, és nincs gyerekzsivaj sem - sajnos. És nincs méltó öregkor sem. Nincs elég lakás, és ez azt jelenti, hogy komoly baj van. Az, ami van a piacon… - egy külön előadást megérne egyébként, hogy ezek jelentős része miért áll üresen, miért használják a lakásokat nem lakáscélra. Gondolják végig, mondjuk, az önök környezetében hány olyan lakás van, amit különböző vállalkozások használnak különböző célra, de nem lakásra, és hány olyan lakás van, ami alkalmatlan a lakhatásra. Ezekkel nem foglalkoznék, mert mint említettem, ez egy külön elemzést igényelne. Ami van lakás, annak olyan magas az ára, hogy tisztességes munkával a lakbért és a megélhetést nem lehet fedezni. Egyébként ez jelentős gátja a társadalmi mobilitásnak, és ez visszahat a gazdaság működésére is. Ráadásul, ahol bérbeadás van, ott bizonytalan a jogi környezet, mindkét fél kiszolgáltatottságról beszél. Nem lenne baj szabályozni ezt a jogi környezetet. Mik ennek a következményei? Előbb már említettem, hogy van ez az elvándorlás dolog. Sok nagypapával, nagymamával, szülővel beszélgettem, aki nagyon szomorúan éli meg azt a történetet, hogy a gyermekei, unokái külföldön próbálnak szerencsét. Ők elmondták, hogy amikor az életkezdés volt napirenden náluk, akkor ezt elemezgették végig. Helyben nincs munka, ha bemegyek a megyeszékhelyre, vagy felköltözök Pestre, nem tudok annyit keresni tisztességes munkával, hogy normálisan meg tudjak élni. Külföldön ez megadatott. Tisztességes munkával tisztességes bért tudnak keresni, lakbért tudnak fizetni, gyermeket tudnak nevelni. Mert azoknak a gyerekeknek, akik innen hiányoznak, a jelentős része külföldön születik meg, és ennek az eredete a lakhatás itt, Magyarországon, illetve annak a hiánya. És ennek a következménye az egyébként, hogy a fiatalok 54 százaléka még mindig a mamahotelben lakik. Pedig azt hiszem, hogy már az önálló életkezdéshez minden megadatott. A másik ilyen gondolat, hogy ha nincs elég lakás, akkor teremtsünk magunknak, hiszen erre ösztönöz a kormány politikája is. Csak ugye, kiszámoltuk, hogy ehhez 200 havi bér kéne, az 17 év, vagy ha 20 százalékát rakja félre a fizetésének, akkor itt, Budapesten 41 év után elérkezett az időpont, hogy önálló lakáshoz juthasson. Az én megítélésem szerint ez teljesen komolytalan, kezelhetetlen, és ez utal arra, hogy önállóan a mai fiatalok döntő többsége nem tudja megoldani lakhatását. A kormány különböző programokat hirdetett, egyik ilyen volt ezek közül a CSOK programja. Emlékszem, korábban is, most is, ha a csapot kinyitottam, a csapból is a CSOK folyt. A probléma ezzel az, hogy ez olyan mennyiségű tőkét igényel, amivel a fiatalok döntő többsége és a családjuk sem rendelkezik. Nincsen 30-40-50 millió forintjuk, és nincsen akkora hitelképességük, hogy további 30-40 millió forintot felvegyenek hitelbe. Ráadásul, akármilyen furcsán hangzik, ez a CSOK a társadalmi mobilitás gátja. Végiggondolták azt, hogy mi történik akkor, ha ilyen CSOK-ot vesznek igénybe? Röghöz kötik őket. Míg a hitelt fizetik és ott élnek, nem tudnak elmenni. (Zsigó Róbert felé:) Foghatja a fejét, államtitkár úr, így van. Gondolja végig! Arra tud-e válaszolni, államtitkár úr, hogy Magyarországon a házasságok hány százaléka bomlik fel? Megmondom önnek: 51 százaléka. El tudja nekem mesélni azt, hogy mi lesz azokkal a családokkal, akik fölvették ezt a CSOK-ot, és felbomlott a házasság? Ott vége van a család életének. Ezek a fiatalok nem vállalkozni akarnak, hogy az állam helyett lakásokat építsenek. Ezek a fiatalok lakni akarnak, és azt hiszem, hogy az önök programja erre sajnos nem alkalmas, hatástalan. Az a kép alakult ki bennem, hogy a kormány általában más fülével veri a csalánt, és másra próbálja tolni ezt a feladatot. Hibás elemzés rossz gyakorlatot fog szülni. Önök azt hiszik, és azt mondta képviselőtársam, Hollik úr, hogy ez regionális feladat, Budapestnek kellene ezt megcsinálni. Hát, mindannyian látjuk: ott állnak az önkormányzatok gatyára vetkőztetve. És maga azt szeretné, hogy építsenek lakást? Állami feladat! Aki azt gondolja, hogy ez regionális feladat, vagy aki azt gondolja, hogy ez egy korosztályi probléma, az hibás elemzésre fog jutni, és hibás lesz a döntése is. Én ezt látom jelenleg önöknél. Eszembe jutott egy egyébként rövid kis történet, hogy… - nincs pénz? Pénz van, dől az államkasszába. Uraim, soha nem volt ekkora bevétele az államnak, mint most. Mi fizetjük, tudjuk, mire költik, arra, ami fontos. (21.20) Most olvastam egy cikket nemrég. Felszállt az utasszállító repülőgép, és képzeljék el, rosszul lett egy utas - hát, ilyet már hallottunk -, és bemondták a hangosba, hogy ha van orvos a fedélzeten, menjen segíteni. Tudják, ki ment segíteni? Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ment segíteni, de utána esett le, hogy micsoda, menetrend szerinti repülőn utazik a Bizottság elnöke? Nekem eszembe jutott, hogy Peti miniszter utazásaiból, mondjuk, hány lakás árát lehetne fedezni. Aztán végiggondolható a Vodafone, a reptér; ott kíváncsi vagyok, hogy kinek a klientúrájába fog kerülni. Mindenesetre azt gondolom, hogy pénz mindig arra van, amire akarjuk. Ha akarjuk, irodákat vásárolunk 650 milliárdért. Ez 15 ezer lakás ára! 15 ezer család életén segíthettek volna, de irodákat vásároltak. Minden állami intézménynek van helye, fogalmam sincs, kinek vásárolták ezeket az irodákat. Ráadásul most halljuk, hogy a Várban már két minisztérium van, állandóan százmilliárdokat költenek rá. Hova? Miért? Pénz arra van, amire akarjuk. Önök szerint az irodák építése fontos volt. Építeni kell lakást, ezzel lehet megoldani ezt a problémát az én megítélésem szerint, és akkor juthat a fogyatékkal élőknek, a fedél nélkül lévőknek. Mondjuk, nem úgy kell építeni, ahogy ezt Ócsán megtették, mert az egy kicsit kudarcos történet volt, ha visszaemlékszünk rá. Az MSZP programja szerint állami bérlakásokat kell építeni tízezerszám, országszerte, igényeset, megfizethetőt. Lehetséges ez? Van rá példa, jó gyakorlat, és nekem megadatott, volt olyan szerencsém, hogy ebben személyes élményem is lehetett. Három cikluson át dolgoztam Tóth József, a XIII. kerület polgármestere mellett, és alpolgármesterként szervezhettem az önkormányzati lakásépítést; nem kevés lakás épült. Tíz évvel ezelőtt a XIII. kerületben már passzív házakat építettünk bérlakásoknak; százlakásos bérház, passzív ház. Megnéztük, hogy mi a tapasztalat ebben; a tapasztalat az volt, hogy ilyet érdemes építeni. A XIII. kerületben csak olyat építenek, ami passzív ház. Mert mindig arra van pénz, amire akarjuk. Sok az allergiás kisgyerek? Akkor olyan óvodát építettünk, ahol tisztított levegőt fújtak be, hogy ne fulladjanak a gyerekek. Hogy sok gyerek csípi oda az ujját, mikor becsukja az ajtót? Akkor olyan ajtót építettünk be, ahol filléres tömítés van, és nem csípi oda az ujját. Pénz arra van, amire akarjuk. A magyar jövő szempontjából - nemcsak szerintem, hanem a miniszterelnök szerint is - a lakhatás kulcskérdés. Pénz arra van, amire akarjuk. Akkor építsenek lakást! Sokat, gyorsan és olcsón lakhatót. Ajánlom a XIII. kerületi példát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokban.)