Dócs Dávid

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Az ön által elmondott adatokból azt szűrtem le egy gyors számolás után, hogy Magyarország ingatlanállományának megújulásához nem kell túl sok idő, csak mindössze egy negyed évezred. Azt gondolom, ez egy eléggé lesújtó szám. Ha, mondjuk, azt boncolgatjuk utána, amit Hollik képviselőtársam mondott, hogy nincs általános lakhatási válság Magyarországon, sőt, még egy német példával is alá szerette volna támasztani, hogy mennyire jó helyzetben vannak az itthoni fiatalok (Hollik István: Nem ezt mondtam! Azt mondtam, hogy ott is van probléma.), akkor elmondanám, hogy az ön példája alapján egy átlag német fizetésből átlaglakásáron 7 négyzetméter egységnyi ingatlant lehet vásárolni. Nos, átültetve ezt az itthoni átlagfizetésekhez, az itthoni átlaglakásárakhoz, ez 4,5 négyzetméterre jön ki. Azt gondolom, hogy ezek a németek egy kicsit még mindig előttünk vannak. (Hollik István: Nem volt negyven év kommunizmus!) Na, de azt is nézzük meg (Hollik István: Az nem számít?), azt is nézzük meg, hogy miért lehet a lakhatás nemzeti sorskérdés! Ez azért lehetséges, mert egy felmérésben 16 és 24 év közötti fiatalokat kérdeztek meg arról, hogy egészen pontosan ők hogyan képzelik el a jövőt, és mondjanak valamit a jövőbeni terveikről, és minden második megkérdezett külföldön képzeli el az életet a jobb életkörülmények miatt például. Kapaszkodjanak meg: a megkérdezetteknek csupán 6 százaléka mondta azt, hogy tíz év múlva is ebben az országban szeretne élni, és ők is azt mondták, hogy valószínűleg a körülmények csak romlani fognak hazánkban. Talán ez eredményezheti azt, hogy egyre kevesebb fiatal tervez ebben az országban, és ezért lehet azt mondani, hogy a lakhatás kérdése nemzeti sorskérdés. Arról már nem is beszélve, hogy egyébként a megkérdezetteknek összesen több mint 70 százaléka gondolja úgy, hogy az országban nem jó felé mennek a dolgok. Ez is, azt gondolom, hogy egy kijózanító szám. Nézzünk akkor egy pár gyakorlati példát is! 2015 óta igazság szerint drasztikusan felmentek az albérletárak, így az akkor szokásos átlag 133 ezer forintos fővárosi albérletárak jelen pillanatban 247 ezer forintos albérletárra emelkedtek, ami, azt gondolom, azért is nagyon drasztikus, mert az EU-ban nálunk volt ez az emelkedés a legmagasabb. Egészen pontosan nálunk 173 százalékkal emelkedtek az albérletárak, míg átlagosan 47 százalékkal emelkedtek az EU más országaiban. De hallottunk már annyi mindent ennek a vitának a kapcsán, hogy fordítsuk le ezt egyszerűbb, közérthetőbb számokra! Azt mondták, hogy Budapesten mély lakhatási válság van. Nézzük, hogy miért lehetett ezt mondani! A lakhatási nehézségek valószínűleg ott kezdődnek, hogy 2024-ben a nettó minimálbér 177 422 forint, a nettó garantált bérminimum 216 790 forint, egy budapesti átlagos albérlet pedig, ahogy előbb említettem - a meghirdetett ingatlanok alapján mondhatom ezt -, 247 ezer forint. Tehát nagyon úgy néz ki, hogy a minimálbért keresők és az átlag bérminimumból élők eleve kiestek ebből a körből, hiszen az ő nettó fizetésük nem éri el az átlagalbérletnek az árát Budapesten. Na, de ezt a logikát vigyük tovább, és nézzük meg, hogy mennyi a nettó átlagbér Magyarországon, mert ott hátha kicsit jobb számot kapunk! A nettó átlagbér hazánkban 2024-ben 418 100 forint. A számolást folytassuk akképpen tovább, hogy 2024-ben Budapesten egy átlag új építésű lakás négyzetméterenkénti ára 1 millió 300 ezer forint, de a vidéki új építésű lakás vagy ház négyzetméterára sem marad el sokkal, hiszen az is szintén majdnem eléri az egymillió forintot. Tehát ha elkezdünk számolgatni, és semmilyen luxust nem csempészünk ebbe a képletbe, ami tudom, hogy önöknek egy kicsit meglepő lesz, de maradjunk a realitás talaján, és egy száz négyzetméteres új építésű ingatlannal számoljunk Budapesten, akkor ez azt jelenti - ugye, nem nehéz kiszámolni -, hogy 130 millió forintra lenne szükség. Tehát ez egy átlag száz négyzetméteres budapesti ingatlannak az ára. Ha ezt a 130 millió forintos ingatlant átlagkeresetből szeretné megvenni az ember, akkor ehhez nem is kell igazság szerint sokáig félretenni, hiszen ha az átlagkeresetének, mondjuk, az 50 százalékát fordítja a lakhatásának megteremtésére, ebben az esetben ez közel 62 évet vesz igénybe. Jó, erre mondhatják önök, hogy ha valakinek nincs pénze a budapesti lakhatásának megoldására, hát, akkor menjen vidékre és próbálkozzon ott. Számoljunk akkor vidéken 900 ezer forint/négyzetméter árral egy új építésű lakás vagy ház esetében, és szintén számoljuk a nettó minimálbér felét! Akkor már egy kicsit javul ez a képlet, bár azt gondolom, a legtöbb magyar fiatalnak még mindig fényévekre van a saját lakás elérésének a lehetősége, hiszen ez már 36 év. És akkor nézzük meg, ha teljesen a magyar állapotokhoz szeretnénk igazítani ezt a képletet, hogy mondjuk, a legolcsóbb megyeszékhelyen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mennyibe kerül egy négyzetméter, egy nem új, hanem használt ingatlannak a négyzetméterenkénti ára! Akkor megkaphatjuk ebből a képletből, hogy ez 572 ezer forint/négyzetméter. És ha azt vesszük, hogy ugyanebben a megyében a legkevesebb az átlagkereset is, 238 420 forint, ezt tovább folytatva, és mondjuk, már nem is szeretnénk száz négyzetméteres házban vagy lakásban gondolkodni, hanem megelégszünk egy használttal, abból is csak egy ötven négyzetméteres ingatlannal, akkor 20 év kellene ahhoz, hogy ezt az ötven négyzetméteres használt ingatlant meg tudjuk vásárolni, feltéve, hogy a fizetésünk, egy átlagos Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei fizetés felét félreraknánk. (21.50) Tehát én azt gondolom, hogy a lakhatási válság talán itt érhető tetten. Nem tudom, hogy önök ezeket a számításokat vajon megcsinálták-e, de én azt gondolom, hogy ezt egyszerű, józan paraszti ésszel nagyon gyorsan ki lehet számolni, és azt is utána hozzá lehet tenni, hogy talán ezért képzeli el egyre kevesebb fiatal Magyarországon a jövőjét. Egész egyszerűen azért képzeli el egyre kevesebb fiatal Magyarországon a jövőjét, mert önök nem teremtettek lehetőséget számukra az elmúlt közel több mint másfél évtized alatt. Tehát én azt gondolom, hogy 15 év nagyon sok mindenre elegendő kellene hogy legyen, többek között ennek a nagyon súlyos problémának az orvoslása is legalább elkezdődhetett volna. Ehelyett önök most jutottak el odáig, hogy egyáltalán szembejött önökkel ez a probléma, és most már beszéljenek legalább róla. De látom, hogy a kozmetikázás azért továbbra is zajlik. Én ehelyett arra kérem önöket, hogy ha nem azt szeretnénk, hogy Magyarországról az összes fiatal elmenjen, akkor záros határidőn belül legyenek szívesek, kezdjenek neki egy olyan lakhatási, mondjuk úgy, hogy csomagnak a megalkotásához, ami helyzetbe hozhatja az átlag magyar fiatalt is. Mert a számok tükrében nekik esélyük sincs saját ingatlanhoz jutni. Köszönöm szépen a szót.