Bakos Bernadett

BAKOS BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az összes kormánypárti képviselő, aki eddig felszólalt ebben a vitában, elmondta, hogy ez milyen fontos kérdés. Hát, mi sem példázza ezt jobban, hogy lassan este tíz óra van, és most beszélünk erről a fontos kérdésről, mert hát, nyilván napközben nem lehetett volna, amikor tudják is követni az érintettek. Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a lakhatás egy olyan szükséglet, aminek a kielégítését elméletben legalábbis támogatnia kellene az államnak is. Tehát a lakáspolitika bizonyos szempontból nyilván a szociálpolitika része, amitől, nagyon jól tudom, hogy önök irtóznak, de mégiscsak az, és úgy, ahogy a szociális biztonság garantálása eltűnt egyébként az alkotmányos jogok közül, úgy a lakhatási jogok is gyengültek. A lakhatási válság és a lakhatás magas költsége természetesen részben a lakáspiac szűk kínálatára, de részben egyébként a kormány elhibázott politikáira vezethető vissza. Hollik István azt jelezte, hogy szerinte általános lakhatási problémákról nem kell beszélni. Hát, akkor nem tudom, hogy hogyan lehet az, hogy a lakosság 30 százaléka érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által. (Hollik István: 70 százalék meg nem.) Tehát ez egymillió háztartást, közel 2,9 millió főt jelent. Most ez a problémakör a megfelelő lakás hiányától kezdve a komfortfokozat problémáján keresztül, a fűtési gondokon át nagyon sok minden lehet. A legsúlyosabb válságtünet nyilván az otthontalanság, hajléktalanság, fedélnélküliség. Ez több tízezer embert érint, közülük tízezer főt fogad be a hajléktalanellátás. Egyébként a hajléktalanellátás legsúlyosabb problémája nem is elsősorban a férőhelyhiány, hanem maga a szolgáltatás, az ellátás minősége, színvonala. Ez a problémás, és az is egyébként, hogy sem a megelőzésére, sem pedig a súlyos élethelyzetből kivezető út megtalálására nem áll jelenleg rendelkezésre összehangolt kormányzati politika. Tehát a prevenció és a korrekció hiányzik vagy adott esetben esetleges. A fiatalokról is sok szó esett már itt, azért hangsúlyoznám, ahogy ez ma is már elhangzott itt az Országgyűlésben, a fiatalok, tehát a 18-39 év közöttiek körülbelül 54 százaléka él a szüleivel. És akkor hivatkozhatnak önök nagyon cinikusan arra, hogy mert a magyarok mégiscsak saját tulajdonú lakásban szeretnének élni. Elmondanám, hogy az én korosztályom nagyon-nagyon meg lenne elégedve azzal, ha meg tudna magának engedni jó minőségű, megbízható tulajdonossal rendelkező, megfizethető lakást albérletként. Sajnos ez sem áll mindig rendelkezésre, és egyébként terjednek az ilyen különböző rémtörténetek ezzel kapcsolatban, hogy ki milyen borzasztó helyen lakhatott, milyen drágán, vagy adott esetben milyen zaklatásnak volt kitéve a tulajdonos által. De a kedvenceim mégiscsak azok a lakáshirdetések, ahol bizonyos extra szolgáltatásokért cserébe hölgyeket keresnek bérlőnek, és akkor adott esetben akár 40-50 ezer forintos havi bérleti díjért is ki lehet venni a lakásnak a felét. Tehát nagyon nehéz elképzelni, hogy a fiatalok… Persze nyilván mindenki álmodik a saját lakásról, nyilván a német fiatalok is azt mondanák, hogy ők is saját lakást szeretnének, a realitás azonban tényleg ez a 17 évi gyűjtögetés, ez nem mindenkinek megy. Nem mindenki keres egyébként annyit, hogy tudjon élni az önök által biztosított lakhatási támogatásokkal. Jelenleg pedig, ha még bérelnek lakást, akkor az még az átlagos fizetések felét is felemészti. És akkor beszéljünk az önkormányzati lakásokról! Magyarországon minden 100 lakásból körülbelül 10 lakás bérlakás, és ennek a fele, tehát 5 százalék önkormányzati bérlakás. Az önkormányzati bérlakásállomány nyilván nem tudja kezelni ezt a problémát, már csak a méretprobléma miatt is. De azért azt is kihangsúlyoznám, hogy ezekből csak Budapesten körülbelül 3 ezer önkormányzati lakás üresen áll, és ezeknek nem az az oka, hogy az önkormányzat nem szeretne segíteni a területén élőkön, hanem az, hogy alapvetően forráshiányos, nincsen elég forrása arra, hogy ezeket lakható állapotba tudja hozni, és ezt valóban ki tudja adni valakinek. Vagy pedig a felújításért cserébe adhatja ki, de az meg, ugye, nyilván nem a leginkább rászorulóknak segít. Közel 400 ezer üres lakás van jelenleg az országban, tehát ez azt jelenti, hogy akkor minden tizedik lakás üres, és ezeknek is nem mindegyike használható. Ezek különböző okból üresek, van, ami befektetési céllal lett megvásárolva, van, amit külföldiek vásároltak meg, de igenis sok van ezek közül, amit egyébként használhatóvá lehetne tenni, és akkor adott esetben a tulajdonos kiadná, vagy akár egy állami lakásügynökség kialakításával lehetne erre őket ösztönözni. Erre is született már rengeteg javaslat, ilyennel próbálkozott idén a Fővárosi Önkormányzat is. Az egy dolog, hogy egyelőre kevés sikerrel, de azt azért megjegyezném, hogy ezeket a rendszereket nagyban lehet jól működtetni, éppen ezért lenne szükség az állami verziójára. Ennek a lényege ismert, hogy kevesebb lakbért fizet a bérbevevő, és akkor őt is jogszabály védi, a tulajdonost is jogszabály védi, és kompenzálják valamilyen módon a piaci árhoz képesti eltérést. Tehát ez egy win-win szituáció mindenkinek, különösen a jelenlegi jogszabályi környezetek mellett. És akkor az állami támogatásokról is esett rengeteg szó. Nyilván ezek nem a rászorulókat célozzák, jelenleg a társadalom felső ötödét célozzák meg ezek, úgyhogy ezek sem érték el gyakorlatilag a céljukat. (Közbeszólás a kormánypárti oldalon.) Hiába mondja, hogy nem igaz, sajnos ez a helyzet, ez a realitás, tehát az önerőt sem tudja a fiatalok többsége összespórolni, akkor nem tudom, hogy hogyan gondolják, hogy ezekkel a lehetőségekkel majd tudnak élni. A leginkább rászorulóknak jelenleg nincsen esélyük ilyen állami támogatáshoz jutni, és egyébként meg a gyermekvállaláshoz kötik, tehát nyilvánvalóan a gyermektelen pároknak nem is áll ez rendelkezésre, vagy adott esetben az egyedülállóknak sem. Tehát nyilván az egy nagyon szép gesztus, hogy a gyermekvállalókat is szeretnék támogatni, de hát jelenleg olyan széles körben érintett a társadalom ezzel a lakhatási problémával, hogy ez közel sem lesz elegendő. Ráadásul a tulajdonszerzés mellett a bérleteket is támogatni kéne, tehát a piaci albérletek támogatására is kellene valamilyen támogatást nyújtani. (Hollik István: Most jelentette be a kormány.) És egyébként a jogszabályi környezetet is erre alkalmassá kellene tenni, ugyanis a jelenlegi környezetben bizony az van, hogy kölcsönös bizonytalansági helyzetben lebegnek a bérlők és a bérbeadók: a bérbeadó szerint a bérlő tönkreteszi az ő lakását is, és ne költözzön oda gyerekkel, meg ilyen különböző tévhitek terjednek, hogy akkor majd nem tud tőle megszabadulni, ha nem fizet, és a bérlők sem bíznak különösebben a bérbeadókban. Egyébként rengeteg esetben például okkal is, mert adott esetben, mondjuk, bejárnak a lakásba, amikor nincsenek otthon, vagy éppen idő előtt kilakoltatják őket, nem szeretnének szerződést kötni, nem szeretnének adót fizetni. Ugye, ismerjük ezeket szerintem, tehát itt még bőven lenne teendő. És akkor beszéljünk a lakhatás minőségéről, ez is egy nagyon fontos kérdés. A magyar lakások körülbelül 70-80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és hőtechnikai követelményeknek. A magyarok negyede vizesedő vagy penészes lakásokban él, és a lakosság körülbelül 15 százalékának okoz gondot az otthona megfelelő fűtése. A 2022-23-as télen Magyarországon 249-en haltak meg kihűlés miatt, közülük 149-en a saját otthonukban. Az épületállomány megújulási aránya - Fónagy János is gyakorlatilag beismerte - 0,4 százalék volt 2023-ban, tehát rendszeresen 1 százalék alatt van, és ezeknek is egyébként a nagy része nem energetikai célú és nem mélyfelújítás, amivel tényleges és tartós rezsicsökkentést lehetne elérni. (22.00) 2010 óta önök nem sokat tettek az energiaszegénység csökkentéséért, nem sokat tettek azért, hogy zöldebb legyen a lakásállomány, pedig erre is igen nagy szükség lenne. S akkor persze itt van ez az új támogatási forma, ami most már kifejezetten az energetikai hatékonyságot célozza. Csak az a probléma, hogy itt is sikerült az egymillió forintos önerővel, a különböző hitelképességi követelményekkel, az adminisztrációval elrettenteni az embereket. Ennek az eredménye az, hogy körülbelül kétezer pályázat érkezett mindössze, tehát ez messze nem lesz elegendő a probléma megoldására. De a lakhatási válság ökológiai szempontból is kedvezőtlen. Itt kihangsúlyoznám, hogy a szociális kérdés mellett ez egy környezetvédelmi kérdés is, mivel elérhető, megfizethető lakhatás hiányában sokan az élőhelyüktől távolabb telepednek le, ezt követően pedig máshol élik a közszolgáltatások és az infrastruktúra hiánya miatt a mindennapjaikat. Tehát az otthonukból mindennapos ingázásra kényszerülnek, ami amellett, hogy időt vesz el a családoktól, valójában a tömegközlekedés adottságai miatt jelentős kibocsátásnövekedéssel is jár. Ezt is kezelni kellene. A jó minőségű lakhatás azt is jelenti, hogy az infrastruktúra, a közszolgáltatások elérhetőek. Ebben is bőven van mit tenni, és ebben is lenne lehetőség együttműködni az ingatlanfejlesztőkkel. Sajnos egyelőre arra nem látunk szándékot önöknél, hogy ezzel próbálkoznának, vagy adott esetben próbálnák, mondjuk, az ingatlanfejlesztőket rávenni arra, hogy a felzárkóztató településszabályozásnak megfeleljenek, vagy éppen a helyi infrastruktúra megteremtésében részt vegyenek, és ne csak lakósivatagokat meg garzonlakásokat építsenek. Én azt várnám önöktől, hogy erre is tesznek lépéseket. Köszönöm szépen.