Bányai Gábor

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy világosan és egyértelműen fogalmazzak, mert az előttünk álló vita nem pusztán politikai kérdés, hanem a magyar családok, fiatalok és már nem fiatalok és a jövő generációinak alapvető érdekeit érintő nemzetstratégiai ügy. A lakhatás nem csupán egy megoldandó gazdasági kihívás, hanem egy kiemelt, magasztos, komoly küldetés. Egy nemzet ereje abban is rejlik, hogy képes-e biztonságot és otthont nyújtani minden polgárának, és mi, kormánypárti képviselők elkötelezettek vagyunk ebben a tekintetben. A kormány nem üres szavakkal, hanem határozott tettekkel válaszol az új lakhatási és gazdasági kihívásokra. Az új gazdaságpolitikai akcióterv három szilárd pilléren nyugszik: a jövedelmek vásárlóerejének növelése, a megfizethető lakhatás biztosítása, a kis- és közepes vállalkozások méretének megduplázása a Demján-program keretében. E három cél szoros összefüggésben van egymással. A növekvő jövedelmek, az elérhető lakhatás és az erősödő gazdaság közösen teremtik meg azt az alapot, amelyen Magyarország biztonságos, fenntartható és élhető jövőt építhet. Tisztelt Képviselőtársaim! Az otthon nem csupán négy fal és egy tető. Az otthon az a hely, ahol gyermeket vállalunk, ahol közösséget építünk, a jövő és a jelen generációi felnőhetnek és élhetnek. A kormány 2010 óta kiemelten kezeli az otthonteremtés ügyét. Ennek eszközei a babaváró kölcsön, a CSOK és legújabban a CSOK Plusz, amely a valaha volt legnagyobb támogatást nyújtja a gyermekvállalást tervező házaspároknak, és további majdnem harminc intézkedés. Ezek az intézkedések több százezer család számára tették lehetővé, hogy végre saját otthonuk legyen. A programok sikerét mutatja, hogy ebben az évben, 2024 szeptemberéig már több mint 282 milliárd forint jutott el a családokhoz. Ez nemcsak a gazdaság élénkítését, hanem a közösségek megerősítését is szolgálta. Nem kerülhetjük el a tényt, hogy Budapest súlyos lakhatási válsággal küzd, azonban tisztáznunk kell, hogy a főváros lakhatási problémáinak nem elsősorban a kormány a felelőse, hanem igenis Budapest Főváros Önkormányzata. A Karácsony Gergely vezette főváros több mint plusz 200 milliárd forintos örökséget kapott Tarlós Istvántól, amely hatalmas összegnek a nyomát nem látjuk, a lakhatási válság enyhítésében nem láthattuk. Miért nem fordítottak ebből az összegből bármennyit is olyan célokra, amelyek megfizethető lakásokat, kollégiumokat vagy bérlakásokat teremtettek volna? A kormány ezzel szemben határozott lépéseket tett. Szigorítottuk az Airbnb vonatkozó szabályait, hogy megfékezzük a lakásárak és az albérleti díjak emelkedését, és bevezetjük a havi 150 ezer forintos lakhatási támogatást, amely a fiatalok albérleti költségeit enyhítheti. Ezek az intézkedések nemcsak a megoldást kínálják, hanem azt az üzenetet is hordozzák, hogy Magyarországon minden fiatalnak joga van az önálló élet megkezdéséhez, amihez lehetőséget nyújtunk. Tisztelt Ház! Az otthonteremtés nem csupán a főváros problémája, ezért a kormány célzott vidéki programokat is indított. Az otthonfelújítási program keretében az 5 ezer fő alatti településeken élők akár 3 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaphatnak otthonaik korszerűsítéséhez. Ez nemcsak az ingatlanállomány megújulását, hanem a helyi vidéki gazdaság élénkítését is szolgálja, segíti. Emellett elindítottuk az energetikai korszerűsítési programot, amely lehetővé teszi az 1990 előtt épült házak modernizációját. Ezek az intézkedések nemcsak a rezsiköltségeket csökkentik, hanem hozzájárulnak hazánk fenntarthatósági céljaihoz és energiaszuverenitásához is. Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a baloldali kormányok örökségére! Az otthonteremtési rendszerek felszámolása, a kedvezményes hitelek megszüntetése és a devizahitelek csapdája mind-mind olyan sebeket ejtettek a magyar családokon 2002 és 2010 között, amelyek begyógyítása évek munkáját igényelte. Most, amikor cselekvésre lenne szükség, a baloldal némely képviselője és csoportjai ismét csak a felelősséget hárítják a kormányzatra, miközben a főváros lakhatási válságát szinte szó nélkül hagyják. Tisztelt Képviselőtársaim! A lakhatás ügye nem pusztán gazdasági kihívás. Ez a kérdés a magyar családok biztonságáról, a fiatalok álmairól és a jövőbe vetett hitünkről is szól. A kormány határozottan cselekedett, cselekszik, és minden intézkedésével azt üzeni: Magyarország az a hely, ahol érdemes élni, dolgozni, gyermeket vállalni és közösséget építeni, még ha ez nem is tetszik mindenkinek, hogy ezt kijelentjük. A lakhatási programjaink nemcsak gazdasági stratégiák, hanem magyar emberek, a magyar családok erősítésének eszközei. A kormány határozottan, célzottan és felelősen lép fel Magyarország lakhatási és gazdasági kihívásainak megoldása érdekében. Kérem ezért önöket, hogy támogassák az intézkedéseket. Itt már csak el akartam volna köszönni önöktől, de pár dologra én is szeretnék hivatkozni, illetve válaszokat keresni. Figyelmesen hallgattam Hiszékeny Dezső expozéját, amiben részben igaza van, hogy a gazdasági növekedés egyik gátja lehetne, mondjuk, a lakhatási válság okozta építési láz hiánya. De azért tudnék én mondani mást, ami a gazdasági növekedést hátráltatja; nem hiszem, hogy konkrétan csak éppen ez az egyetlen ügy, ami ezt gátolja. A születésszámot hozta fel Hiszékeny Dezső kollégám, de nem tudom, emlékezik-e arra az 1995-ös márciusi fekete vasárnapra, ahol egy bajszos ember, Bokros volt pénzügyminiszter úr frissen kinevezve az akkori jegybankelnökkel bejelentették az intézkedéseiket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Annak a generációnak a szülőképes női közössége 40 százalékkal alacsonyabb számban született meg, mint akik előtte vagy utána születtek, a Bokros-csomag után évtizedekkel vagy évtizeddel. Tehát az, hogy most ilyen kevés gyerek születik Magyarországon, ennek a 25-30-as korosztálynak a legnagyobb részében pont emiatt nem növekszik a gyermekszületések száma úgy, ahogy kellene, mert nincs, aki szüljön. Az elvándorlás komoly ügy. Aki Magyarország határ menti térségében lakik, mint magam is, egészen Zala megyétől az Ipoly torkolatáig tartó országrészek, ezekben óriási mértékű az elvándorlás. De hát, önök azt mondták annak idején, 2004 előtt, hogy milyen jó lesz majd Bécsben nyitni cukrászdát - hát, sokan elindultak cukrászdát nyitni. Tény, többet keresnek, jobban élnek, de úgy néz ki, hogy Nyugaton nem fognak tudni sohasem ingatlant vásárolni. Tudjuk jól, egy München környéki kis faluban egy magyarországi vidéki ház értékének a hat-nyolc-tízszeresét kérik egy-egy ingatlanért. Tehát ennyit azért, ha már össze lehet hasonlítani egy-két dolgot egymással, akkor ezt is nézzük! A lakbér tényleg magas, de hát ez egy üzlet is. Ha önök azt mondanák, hogy mi befolyásoljuk a lakbéreknek a mértékét, büntessük azokat, akik főbérlőként kiadják az ingatlanukat, az első baloldali képviselőt nem is kell megnevezzem, könnyen megtalálnák őket, aki feljelentené Magyarországot éppen Brüsszelben, a Bizottságnál, hogy milyen súlyos beavatkozást teszünk a piaci folyamatokba. Ezért kell a támogatás, hogy ezt megakadályozzuk. Z. Kárpát Dániel hozzászólásánál, bár nem szorul rá, de azt kell mondjam, a legfelkészültebb volt eddig a ma estében a baloldali, bocsánat, az ellenzéki - elnézést, az ellenzéki - képviselők közül. Az a javaslat, amelyik a fiatalok és diákok számára főbérlőként megjelenők adókedvezményét javasolta, azt én megfontolásra javasolnám a kormányzatunknak, meg volt még jó pár javaslat, amit szintén érdemes volna megfontolni. Nem akartam vitatkozni Kálmán Olgával, veszélyes téma ez, hogy vele vitatkozzon az ember, de megpróbálom, hátha nem maradok alul vele szemben. Drága Képviselő Asszony! Amikor az önök pártelődje kormányon volt 2002 és 2010 között, elmondom, mi mit örököltünk 2010-re. (22.50) Nálunk, Bács-Kiskun közepén, déli részén közel 20 százalékos munkanélküliséget. Ez most 3-5 százalék közötti. Örököltünk továbbá mindent, amit csak el lehetett rontani azon a vidéken - meg az ország többi részén is -, rengeteget örököltünk, és megismertük a pannon pumát. Emlékeznek rá? Ez akkorát ugrott, hogy minden abbamaradt: a lakásépítések, az iparfejlesztések, minden. Ezt csak azért mondom… (Kálmán Olga: Most meg csak úgy szárnyal! - Az elnök csenget.) Parancsol? De nem, a pannon puma ugrott, a szakadékba! Azzal, hogy ön itt a CSOK-ot, a többi támogatott programot meg a lakásépítési kedvezményes lehetőségeket elkezdte vegzálni szintén, vérig sértett több millió magyar embert, akik egyébként részben az önök szavazói is, akik vették a bátorságot, és belevágtak önálló lakáshoz jutásba, építkezésbe vagy vásárlásba. Rengeteg magyar család kapott lehetőséget az elmúlt, mondjuk, 2013 óta tartó időszakban. Akkor még zárásképpen szeretném én is megerősíteni önöket abban, hogy igen, nagyon nagy szükség van arra, a segítségüket kérjük inkább ebben, hogy a zömében nem lakhatási válsággal küzdő honfitársainkat - kiderült, ez csak 30 százalék, 70 azért nem, persze, nem kevés, de nem a zöme, hanem csak 30 százalék, kimondták végül is a számot, hogy ennyien szenvednek a lakhatási lehetőségek hiányától - meggyőzzük, hogy Magyarországon igenis vannak jól működő programok, vannak támogatott lehetőségek, vannak támogatott hitelek is, de támogatások, lakásfelújítási lehetőségek számtalan, közel harmincféle formájával igenis lehet Magyarországon ingatlanhoz jutni. Az, hogy Magyarországon hat vagy tizenvalahány év kell ahhoz, hogy valaki a fizetéséből ingatlant szerezzen, hát, önök szerint - persze mondták, nem szabad nyugat-európai példákat hozni - Nyugat-Európában ehhez kevesebb idő kell? Nyugodjanak meg, ugyanennyinél tartanak ők is. Úgyhogy megköszönve megtisztelő figyelmüket, a vita végén, remélem, közeledni fognak az álláspontok, és a cinizmust felváltja az együttműködési szándék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)