Varga Zoltán

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen Kormánypárti Képviselő Urak és Hölgyek! Hát, az szemmel látható, hogy önök hosszú-hosszú évekig, évtizedekig, másfél évtizedig menekültek magától a fogalomtól is, hogy lakhatási válság. Aztán Orbán Viktor egyszer csak rácsodálkozott erre a napokban, hogy: jé, lakhatási válság! És valóban igaz, itt valamelyik képviselőtársam fogalmazta meg, hogy valószínűleg Hollik frakcióvezető úr a rácsodálkozást nem vette, az ő antennái nem vették ezt az adást, és ezért ő még mindig vitte ezt a régi topikot, hogy a lakhatási válság, mint olyan, nem létezik, vagy ördögtől való ellenzéki ármány ez, mert ez nem így van. És az az igazság, amikor néztem ezt az úriembert, akkor az fogalmazódott meg bennem, hogy hát, valójában meg is értem, hogy ő nem ismeri ezt a fogalmat, hogy nem akarja ismerni. Hát, könyörgöm, a Tiborcz-kastélyok árnyékában ki az, aki a lakhatási válságot egyáltalán észreveszi, hogy létezik ilyen? Pedig hát, a lakhatási válság csak az egyik nagy probléma, mert a lakhatási válságnak az egyik legfontosabb része például a lakhatási szegénység, amelyről itt most, ha jól figyeltem, egyetlenegy árva szó nem esett, holott egy nagyon-nagyon fontos, neuralgikus pontja ennek az egész történetnek. És mondok egy nagyon érdekes számot: 35 évvel ezelőtt - 35 évvel ezelőtt! -, tehát még bőven a Kádár-rendszerben durván 2-3 millió állampolgárt, honfitársunkat érintette a lakhatási szegénység. És mit gondolnak, most mennyit? Mondjanak egy számot! Ugyanannyit! 2-3 millió magyar ember él lakhatási szegénységben, és ez egy szörnyű állapot. 1,2 millióan élnek ugyanis vizes, nedves, átázott, nehezen kifűthető vagy egyáltalán nem kifűthető lakásokban. 250 ezren olyanok vannak, 250 ezer ember él olyan körülmények között, hogy a bevételeiknek több mint a 40 százalékát kell a lakhatási kiadásokra fordítani. És ami szörnyű ebben az egészben, hogy aki lakhatási szegénységbe születik, az az önök jóvoltából nagy valószínűség szerint ott is marad. Ez nagyjából ugyanaz, mint az oktatás helyzete, tudják, hogy aki olyan családba születik, hogy nem volt lehetőségük tanulni, az a gyerek nem fog tanulni. Ugyanez érvényes a lakhatási szegénységre is. Ezt önöknek köszönhetjük; önöknek köszönheti a magyar társadalom. A legalsó jövedelmi ötödbe tartozók mellett ráadásul a 25 év alattiakból álló háztartások tulajdonosai a veszélyeztetettek ebben a lakhatási szegénységben. És önök semmit - mondom: semmit! - nem tettek annak érdekében, hogy egyáltalán erről beszéljünk, akár itt a parlamentben is. És ami mutatja azt, hogy mennyire így van ez, ha megnézzük a költségvetési kiadásokat, ami célzott költségvetési kiadásokat a kormány beírt a költségvetésbe, kiderül, hogy a költségvetési kiadások több mint 90 százaléka, ami a lakhatással kapcsolatos, az nem célzott. Tehát ez azt jelenti, hogy a szociálisan rászorulókra egyre kevesebbet költ az önök kormánya, egyre kevesebbet költ az állam. Azok az emberek, ez a 2-3 millió ember, akiről beszélünk, egyszerűen beleragad ebbe az állapotba, ott fog maradni. Ők az igazán szegények. Tudják, mondják: az a szegény, aki igazán szegény. És hát, hallgattam helyettes miniszter úr szavait, államtitkár úr szavait, és valahogy úgy fogalmazott, hogy a kormány az átmeneti zavarokat sikeresen és rövidesen meg fogja oldani. Kérem szépen, ezek az átmeneti zavarok, tisztelt miniszterhelyettes úr, 15. éve tartanak itt. Önök semmit nem oldottak meg benne, sem sikeresen, sem gyorsan, sehogy. Bevallom, itt képviselőtársaimmal rácsodálkoztunk, hogy mennyi kormánypárti képviselő úr és hölgy ül itt most a parlamentben éjszaka 11 órakor ezen a vitanapon, mert ez eddig nem volt divat, tehát valószínűleg ez eljutott már az önök agyáig is, hogy ezzel a kérdéssel, ha más nem, legalább a felszínen foglalkozni kell. A kérdés, hogy valóban akarnak-e ezzel foglalkozni, vagy megelégszenek azzal, hogy itt most okosakat mondtak, és ezzel elmennek haza, és mintha jól végezték volna a dolgukat, lefekszenek aludni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiból.)