Kanász-Nagy Máté

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a vita során többször elhangzott valóban különböző statisztikai adat, hogy hányan élnek lakhatási szegénységben Magyarországon, és a kormánypárti képviselők hitetlenkedve fogadták ezeket a számokat. De a helyzet tényleg az, hogy egymillió háztartásról beszélünk, közel hárommillió emberről. Az, ha valaki lakhatási szegénységben él, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamiféle nagyon súlyos nyomorállapotban kell neki és a családjának élnie. De megjegyzem, hogy sok százezer ember ilyen körülmények között él Magyarországon. De a lakhatási szegénységnek nagyon sokféle összetevője lehet: ha valaki nem tudja megfizetni a lakhatásának az árát, ha nem tudja kifűteni a lakását, ha nem férnek el abban a lakásban, a háztartásban. Tehát ez egy elég komplex szám, de minden esetben valamiféle hátrányos helyzetről kell beszélnünk. Nem nagyon látszik az a kormányzati szándék, hogy ezen változtatni szeretnének, és ha abból indulok ki, hogy hogyan fogalmaztak önök az Alaptörvényben, akkor az Alaptörvény sokkal kevésbé rögzít szociális jogokat, mint korábban az alkotmány rögzített, és egyébként a lakáspolitika terén is úgy fogalmaz az Alaptörvényünk, hogy Magyarország törekszik arra, hogy emberhez méltó lakhatási feltételeket biztosítson mindenkinek. Ez a törekvés viszont egyrészt egy gyengébb megfogalmazás, mint ha jogokról, jogosultságokról beszélnénk, és láthatjuk azt is, hogy sajnos ez a törekvés nem igazán jut célba sok esetben, hiszen egymillió háztartást érint a lakhatási szegénység problémája Magyarországon. (Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) És nemcsak a szándékot nem látjuk, de gyenge is ez a törekvés abból a szempontból is, hogy a kormányzaton belül sincs igazán felelőse a lakáspolitikának, nincs egy erre vonatkozó dedikált, nemhogy miniszter, de legalább egy államtitkárság, amely ezzel a kérdéssel foglalkozna. Csak arra van lehetőségem az időkeret terhére, hogy dióhéjban összefoglaljam azt, hogy én milyen intézkedéseket látnék szükségesnek. (Zsigó Róbert: Már arra se!) Nyilván rögtön ott van a hajléktalanság, hiszen a hajléktalanhelyzet a legsúlyosabb formája a lakhatási szegénységnek. A hajléktalanellátó rendszert hogyan kéne fejleszteni: egyrészt szükség lenne a minőség fejlesztésére, javítására, az ellátás színvonalának emelésére, másrészt pedig a prevencióra, a megelőzésre, illetve a hajléktalanságból való kivezető utak megtalálására. De szükség lenne a szociális törvény erősítésére is. Közel egy évtizede nem tartalmazza már azokat az ellátási formákat, amiket korábban garantált: lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás. Illetve ha megyünk tovább, az önkormányzati bérlakás-politikáról szintén szó volt ebben a vitában, a szociális lakásügynökséget lehetne idehozni, és utolsó gondolatom az albérleti törvény, ezzel is lehetne foglalkozni. Tehát nagyon komplex megoldásokkal lehetne fölvenni a harcot a lakhatási szegénységgel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)