Tordai Bence

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Nagyon nehéz összefoglalni ennek a ma esti, ma éjszakai vitanapnak a tanulságait, leginkább azért, mert a kormánypárti képviselőtársaink nem egy kottából játszottak, nem ugyanazt a szólamot énekelték. Voltak egészen mértéktartó hozzászólások a kormány eddig elvégzett munkásságának áttekintésére, voltak akár támogatható célkijelölések, de nagyon sokszor nem volt meg az a szembenézés, ami a kormányzati politika kudarcát illeti, miközben önök is kimondták többször ma este, és a miniszterelnökük is kimondta egyértelműen, hogy lakhatási válság van. Márpedig, ha valaki a kormányzásának 15. évében jár, és így keletkezik körülötte egy lakhatási válság, akkor attól talán nem független az ő tevékenysége. Tehát ha meg lehetett volna előzni, ha enyhíteni lehetett volna a bajt, és nem tették meg, akkor itt hibát követtek el nyilvánvalóan. Ennek a felvállalása szerintem előbbre vinne, és egy őszintébb párbeszédet tenne lehetővé, akkor nem lenne szükség azokra az igazából a beszélőre, a felszólalóra nézve nagyon kínos, kellemetlen eszmefuttatásokra sem, hogy a kétharmados többség, a kormányzati főhatalom birtokában másfél évtized után miért is az önkormányzatok vezetői lennének a felelősek a lakhatási válságért. Különösen kiábrándító volt Latorcai államtitkár úr hozzászólása, Hollik képviselő úr megnyilvánulásai és sajnos Bánki Erik szeretett bizottsági elnököm néhány nívótlan kiszólása is. Szóval, jó lenne, ha kitalálnák, hogy akkor most elismerik a felelősséget, szembenéznek a válsággal, hajlandók-e egy érdemi párbeszédet folytatni, vagy továbbra is megy a sárdobálás, a másra mutogatás, illetve a vágyálmok kergetése. Szerintem vannak közös kiindulási pontok, vannak közösen osztható célok, és ha a szakmai javaslatok kidolgozásában nemcsak az általam említett, alapvetően üzleti érdekeltségű, profitérdekelt szervezeteket és szereplőket vonnák be, akkor szerintem a megoldások sora is közelebb állna ahhoz, amire a válságban érintettek, az önök választói és a mi választóink egyaránt várnak. Én láttam kíváncsiságot és láttam érdeklődést a tekintetben, hogy mit javasolnak megoldásként a szakmai civil szervezetek. Önöknek is javaslom olvasgatásra a lakhatasiminimum.hu alatt elérhető húszpontos csomagot. Most, amíg készültem a záróbeszédre, átnéztem ezt a húsz pontot olyan szemmel, hogy mi az, ami megvalósult ebből, vagy ami a kormányzati törekvésekkel egybevág legalábbis, és mi az, ami egyelőre nincs rajta a kormányzat lakhatási politikával kapcsolatos eszköztárán. Nagyon jóindulatú voltam, nem hiszik el, de igyekszem nagyvonalú lenni önökkel, így a húsz pontból kettőt sikerült találnom, ahol a kormányzat vagy már megvalósította, vagy jó irányba elindult ezen a téren. Az egyik a felújítási támogatások, itt is kiterjedtebb összeggel, nagyobb kiszámíthatósággal és jobb szociális célzással lenne szükség a megvalósításra, de azt gondolom, hogy ez egy olyan irány, amit ebben a vitában senki nem kérdőjelezett meg, hogy helyes és szükséges. A másik pedig a rövid távú lakáskiadás szigorítása, az erre vonatkozó szabályok újragondolása annak érdekében, hogy inkább a hosszú távú lakáskiadás felé toljuk a lakásbérleti piacot. Szerintem ebben is van egyetértés. Ha azt nézzük, hogy a VI. kerületben egy ellenzéki önkormányzat ezt megvalósította, a kormány ezzel gyakorlatilag egy időben vezette be az ezzel kapcsolatos új szabályozást, akkor azt mondhatjuk, hogy a két oldalon ugyanaz a gondolat megképződött és meg is valósult részben. Szerintem ennek lehet örülni. Ha egy kicsit innen közelítünk, akkor talán könnyebb a maradék 90 százalékkal is foglalkozni. Én tényleg azt kérném, hogy szakmai szemmel nézzék meg azt a 18 pontot, és nem mi találtuk ki, egy széles körű szakmai konszenzus eredménye ez a húszpontos lakhatási minimum, hátha találnak még benne ötöt, hatot, nyolcat, tizenötöt, ami nem egyezik a kormányzati ideológiával, vagy adott esetben a kormányzati politikai érdekekkel. Szerintem vannak ilyenek bőven. Nyilvánvalóan ezeknek az intézkedéseknek egy jelentős része plusz költségvetési forrást igényel, és a 2025-ös év a büdzsé szempontjából, attól tartok, nem lesz annyira fantasztikus, mint ahogy azt a miniszterelnök beharangozta. De vannak olyan intézkedések, amelyek gyakorlatilag csak a szabályozás módosításával is jelentékeny pozitív hatással tudnak járni, illetve tényleg meg lehet nézni, hogy mire van pénz a jövő évi büdzsében. Látom, már ki is fizették talán az első 120 milliárdot a Tiborcz-féle irodaházakra. Szerintem várhat egy kicsit a kormányzati költözés a fancybb irodákba, amíg az országban lakhatási válság van, és most nem érdemes számháborúba menni, hogy pontosan hány százezreket vagy milliókat érint. (0.10) De az biztos, hogy van egy, az ország társadalmának nagyjából harmadát kitevő réteg, amelyik nagyon nehéz lakhatási körülményekkel néz szembe, egészségtelen vagy nehezen megfizethető otthonokban él. És lehet azt mondani, amit Hollik képviselőtársunk, hogy de a 70 százalék; csak én azt gondolom, hogy ha valakit megbíznak az ország kormányzásával, akkor nem lehet ignorálni a magyar társadalom 30 százalékát, azt a közel hárommillió embert, akiről itt szó van. Arra gondoltam, hogy végigmegyek a saját javaslatainkon, a lakhatás alkotmányos alapjoggá tételétől kezdve egészen a végrehajtási rendszer átalakításáig vagy éppen a hajléktalanság megelőzéséig és az abból kivezető utak kérdéséig. De most megkímélem önöket attól, hogy ezt a közel másfél tucatnyi konkrét intézkedést felsoroljam. Szerintem mindannyiunknak megvannak a saját preferenciái; ki inkább zöldíteni akar, ki inkább a szociális szempontot, ki inkább a népesedéspolitikai vagy éppen a gazdasági szempontokat tartja előtérben. Ezt tegyük meg a következő napokban, folytassuk ezt a vitát! Én a magam részéről a frakcióban dolgozó, független képviselőtársaimmal be fogok nyújtani egy ilyen indítványt, és tudom, hogy mások is készülnek erre. Szerintem ennek a mai napnak akkor volt értelme, hogyha nem ér véget a lakhatási válságról folyó vita. És ezúton is szeretném megköszönni Z. Kárpát Dánielnek, aki kezdeményezte a képviselőcsoportjánál, hogy megszervezte, az ellenzéki képviselőknek pedig, hogy aláírásukkal támogatták a vitanap megrendezését. És kivételesen köszönöm kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy legalább eljöttek és vitatkoztunk egy nem annyira jót, nem annyira színvonalasat, nem annyira szakmait, de talán a szokásos politikai adok-kapok kereteiből egy kicsit kilógó módon és egy-két termékenynek nevezhető részlettel gazdagítva az elmúlt évek szakpolitikailag kicsit sivár történetét. Úgyhogy én nem kihasználva a hátralévő időt, mindenkinek jó pihenést és eredményes továbbgondolkodást kívánok! Találkozunk a következő hetekben ugyanitt. Köszönöm szépen. (Taps.)