Fónagy János

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A legjobb számaimat államtitkár-kollégám elvitte előlem, úgyhogy nekem a CSOK számszerű méltatása mellett számokban csak az a néhány megjegyzés maradt, amit itt a mai többórás időtartam után leírtam. Az egyik ez a „bérlakás, nem bérlakás” kérdés. Direkt kértem a kollégáimat, hogy a régi számokat gyűjtsék ki. Annak idején, amikor a bérlakások megvásárlására lehetőség nyílott, akkor a 800 ezer bérlakásból 690 ezret vettek meg a bentlakók, és 110 ezer maradt bérlakási jogviszonyban. Ez, gondolom, hogy mondjam, felér egy népszavazással; mondhatni, hogy a magyarok, a magyar családok mit tekintenek otthonnak, nem beszélve a gazdasági, biztonsági előnyeiről. (0.20) A másik, hogy ma este a lakhatási költségek között nem esett szó a rezsicsökkentésről, amit én továbbra is a kormány egyik legfontosabb feladatának tartok, természetesen a megváltozott körülmények között, addig a mértékig, ameddig a költségvetés teherbíró képessége futja. Itt nagyon sok szó esett - joggal - a demográfiai kérdésekről. Ott van egy szemléleti megjegyzésem, nevezetesen az, hogy a demográfiában egy-, két-, három- vagy akár ötéves sorokat nem lehet nézni. A demográfia egy több évtizedes folyamat, és ha ezt több évtizedes kitekintéssel nézzük, akkor azt látjuk, hogy Európának a szerencsétlen XX. százada azért alapvetően meghatározta a magyar demográfiai viszonyokat is, hiszen a magyar társadalmat az elmúlt 80 évben többször érte olyan vérveszteség, amit gyakorlatilag mind a mai napig nem tudott regenerálni. Erre joggal lehet mondani, hogy sajnos más nemzeteket is ért ilyen veszteség - jelzem, ők sem tudták regenerálni. Nem véletlen, hogy 40 vagy 50 évvel ezelőtt például a német társadalom megnyitotta a kapuit akkor még csak a török vendégmunkások előtt, az összes többi következményét képviselőtársaim pontosan ismerik. Volt néhány, államtitkár-kollégám által már felhozott téma. A logikát én legalábbis nem tudtam követni, mert korábban azt mondtuk, azért korholtak minket, hogy a támogatás hozzájárul a lakhatási válság növeléséhez, mélyüléséhez és növeli a lakbéreket. Most meg a hitelt támadják, ahol a sikeres gyermekvállalás függvényében egy hitelkonstrukció nagyobb felelősséget ró a felvevőkre. Most azt támadják, hogy vagy egyik, vagy másik, vagy a kettőnek a variációja, és akkor mind a kettőért kapunk. A számos hozzászólás közül néhányra, részben azért, mert eltávoztak, és a hátuk mögött nem akarok beszélni, részben - hogy mondjam - a parlament tekintélyének megőrzése érdekében nem válaszolok, mert jobb, ha nem válaszolok, de azért van olyan, egyébként érdemi és figyelemre méltó hozzászólás, amire azért szeretném jelezni az észrevételt. Az egyik, hogy én a magam részéről egyetértek Hiszékeny Dezső képviselőtársam mind kérdéseivel, mind felvetéseivel. Azt azonban szelíden megjegyzem, hogy ha megnézzük az egyébként kiválóan vezetett Angyalföldnek az ingatlanfejlesztési dolgait, akkor ott látjuk azt a sok százezer négyzetméter irodahelyiséget, amiből a kerület, köszöni szépen, remekül megél, és ha a Foka-öböl mellett lévő lakásoknál három évvel ezelőtt felhördültünk az egymillió forintos négyzetméteráraktól, akkor ma csak csodálkozva szemléljük a 2,8 milliós plafonárakat. Tehát mondom, hogy azért még egy ilyen kerületben is megvannak azok az anomáliák. Én tisztelem és becsülöm a zöldóvoda elképzeléseit, de azért valljuk be, hogy nem az a jellemző a cégre, és tényleg, ebből a szempontból igen jó helyzetben vannak. Én egyetértek, képviselőtársam, amikor, azt hiszem, nemzeti sorskérdésnek minősíti a lakhatási kérdést. Igaza van, az. De éppen ezért úgy gondolom, hogy ugyanazt hiányolni és ugyanazt egy kormánynak a terhére róni, az egy logikátlan lépés, és úgy gondolom, hogy nem korrekt. Ezért végezetül nem marad más számomra, mint hogy összegezzem azokat a főbb lakáspolitikai elemeket, amelyeket a bevezető expozémban is mondtam. Az egyik, hogy az új gazdaságpolitikai akciótervünk három pilléréből a második a sorban a megfizethető lakás biztosítása. Magunk is úgy gondoljuk, hogy az otthonteremtés generációkon átívelően a legfontosabb öngondoskodási kérdés, ami elengedhetetlen a fiatalok boldogulása és a családok jóléte szempontjából. Azt is meg szeretném ismételni, hogy továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a lakhatási probléma ugyan országos, de ez a legsúlyosabban Budapesten jelentkezik, és azt a véleményemet is fenntartom, hogy ennek a megoldása azért döntően a főváros feladata lenne. Amit a budapesti lakhatási probléma kezelése érdekében a kormány meg tudott tenni, azt Tordai képviselőtársam is elismerte, magánszálláshely-szolgáltatás szigorítása, a moratórium életbe léptetése. Képviselőtársaim közül többen hivatkoztak arra, talán éppen Hiszékeny képviselőtársam, például a jogi környezetnek a javítására, tehát nemcsak a pénzbeli kérdésekre, hanem a szabályozási kérdésekre is. Így magunk is a feladataink közé soroltuk a lakásbérleti szerződési feltételek vizsgálatát, továbbá azokat az egyéb ilyen jellegű intézkedéseket, mint például a kollégiumi férőhelyeknek a bővítése. Annak érdekében, hogy a lakáshelyzet ne csak Budapesten és annak régiójában - erről talán ma este nem is volt szó, de azért tegyük hozzá, hogy Budapesttel együtt kezelendő a régiója is -, hanem az egész országban érezhető legyen, ezért a fiataloknak országos érvényességű lakásprogramot fogunk meghirdetni. Az itt elhangzott támogató és egyetértő, eredményeket bemutató hozzászólások továbbra is abban erősítettek meg minket, hogy a célzott vidéki otthonfelújítási programokat elsősorban az ötezer fő alatti településeken tartsuk fenn, és ott vissza nem térítendő támogatással és kedvező kamatozású hitellel segítsük az otthonok felújítását. Továbbra is fontosnak és gyorsan bevezethetőnek tartjuk - és be is vezetjük - a havi 150 ezer forintos, SZÉP-kártyával azonos feltételű, tehát kedvezményes adózású lakhatási támogatást és a fiatal, 35 év alatti munkavállalóknak a Széchenyi-pihenőkártya 50 százalékának felhasználását lakásfelújítási célokra, valamint a nyugdíjpénztári megtakarítások hasonló célú felhasználását. A kedvezményes, 5 százalékos áfakulcsot az új lakóingatlanok értékesítésére legalább ’26 végéig fenntartjuk, és a Magyar Bankszövetséggel együttműködve, egyébként a tegnapi, tegnapelőtti sajtóhíreket is figyelembe véve azt kell mondanom, hogy sikerrel kezdeményeztük, hogy a legnagyobb bankok alkalmazzák az 5 százalékos önkéntes kamatplafont a fiatalok otthonteremtése érdekében. Ebbe az intézkedéssorba tartozik - és egyébként szoros összefüggésben van az akciótervünknek a másik lábával, a foglalkoztatási kérdésekkel - a fiataloknak szóló szabad felhasználású munkáshitelprogram, amelynek eredményeként számításaink szerint mintegy 500 milliárd forintnyi összeg mozdulhat meg a gazdaságban, amelynek révén egy fiatal mintegy négymillió forintnyi kamatmentes hitelhez juthat. (0.30) 2025-ben a gyermekek után járó adókedvezmény-összeget megduplázzuk. Ez a duplázás tervezetten két lépésben valósul meg: ’25. július 1-jétől 50 százalékkal, ’26. január 1-jétől újabb 50 százalékkal emeljük a kedvezmény összegét. Az intézkedésekkel a családoknál maradó adókedvezmény éves összege meghaladhatja a 650 milliárd forintot. Összegzésként ezeket a tervezett, már megkezdett és január 1-jétől megvalósítandó intézkedéseket kívántam itt végezetül és zárszóként elmondani. Bízom benne, hogy ezeknek a bevezetése sikerrel megtörtént és megtörténik, és ez lehetőséget ad arra, hogy a ma közösen kitárgyalt lakhatási problémák belátható időn belül - talán valaki kifogásolta ezt a fogalmazásomat, de belátható időn belül - és hathatósan javulni fognak. Köszönöm a kitartó képviselőtársaim türelmét. És köszönöm elnök asszonynak, hogy velünk együtt kitartott, és a lehetőséget, hogy mindezt elmondhattam. Köszönöm szépen. (Taps.)