Soltész Miklós

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Megpróbálok válaszolni. Örömmel hallottam, hogy - mint Nils Holgersson - bejárta fél Európát, és járt északon, járt nyugaton, sok-sok mindenkivel találkozott, és elmesélte nekünk, hogy Németország hogy áll hozzánk, hogy fordul felénk. Hát, én csak szeretném azt mondani, hogy Németország éppen most buktatja meg a kancellárját pontosan azért a gazdaságpolitikáért, pontosan azokért a világpolitikai döntéseiért, amelyekkel Németországot a második világháború óta nem látott süllyesztőbe vitte, indította el. Nagy baj van; nem igaz, hogy ezt ön nem látta. Nem tudom, hogy hány olyan emberrel találkozott, vagy inkább százakkal, ezrekkel, tízezrekkel, akik az utóbbi években vándoroltak be Németországba, és ezzel teljesen felborították a német emberek eddigi nyugalmát; egyébként felborították a szociális rendszert, támogatási rendszert, és hozzáteszem, a gazdasági rendszert is. S ha már Svédországban is járt, és ön volt olyan bátor, hogy elmondta, hogy ön ellenzéki képviselő, és ettől kezdve egy kicsit jobban szerették - ez az, ami sajnos sok néppel, nemzettel szemben megkülönböztet minket, és ez a szégyen, tisztelt képviselő úr, hogy ha egy román, egy bolgár, egy szlovák, egy cseh elmegy külföldre, elmegy máshova, akkor a nemzetük mellett kiállnak, még akkor is, ha adott esetben a belpolitikában nem értenek egyet. (Rétvári Bence: Így van!) Ön meg mit csinált? Feltette a kezét, és azt mondta: hát én párbeszédes vagy milyen képviselő vagyok; mintha bárki is tudná ezt, hogy micsoda, de ezzel takarózott. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Hát, ne haragudjon, ha valami, akkor azt kell mondanom, hogy ez a szégyen! És szégyen az is, hogy most itt elkezdett putyinozni meg orbánozni. Most én nem akarom önnek előhozni azt, hogy a DK-s Gyurcsány Ferenc annak idején, amikor miniszterelnök volt, akkor még kis pincsi kutyát, vagy én nem tudom, puli kutyát vagy mit ajándékozott a saját lakásában, hozzáteszem… (Barkóczi Balázs: Két és fél perc! Csak mondom, két és fél perc az első gyurcsányozásig…) Jól hallotta a DK-s képviselő úr: a saját lakásában, érti? (Az elnök csenget.) Tehát addig olyan barátságban voltak Putyin elnök úrral, hogy a saját lakásába hívta, és ott adott neki ajándékot. (9.10) Tehát önök ne oktassanak itt minket arról, hogy kinek ki a barátja. Magyarországnak van egy olyan érdeke - vagy több érdeke is van -, amely többszörösen is azt próbálja szorgalmazni, és hála istennek, egyre többen térnek erre az útra rá, hogy először a békét meg kell teremteni, tűzszünettel és békével, mert millió ember pusztul el, és millió ember megy tönkre ebben a szörnyűséges háborúban. De van egy gazdasági érdekünk is, amely megjelenik az energetikapolitikában, és ha mi nem kapunk olajat, gázt vagy bármi mást, vagy - jól látjuk - ha Nyugat-Európa nem kap olajat, gázt Oroszországból, akkor a versenyképességünk szorul háttérbe. Az mégiscsak elképesztő, hogy Amerikában háromszoros-négyszeres - ön statisztikus, miért nem mondta ezt? -, háromszoros-négyszeres Nyugat-Európában, Németországban is az energia ára! Hogyan tud Németország versenyezni amerikai vagy bármilyen partnerekkel szemben? Sehogy. Miért nem erről beszélt? Miért nem arról beszélt, hogy ezek az országok, a nyugat-európai országok meghozták azokat a döntéseket, amelyek a szankciókban nyilvánulnak meg? Már követni sem lehet, hogy hányadik szankciót nyújtják be az Európai Unió partnerei. És ennek mi az eredménye? Oroszország köszöni szépen, jól van, Oroszország köszöni szépen, ráállt úgy a mezőgazdasági termelésre, hogy amit eddig ő importált, most már azokból a termékekből exportál, mert köszöni szépen, megtettük azt a szívességet, hogy nem kell magyar áru, nem kell európai áru, hanem vagy máshonnan behoznak, vagy pedig ők maguk elkezdenek termelni. A szankciók nem működnek, sőt annyira nem működnek, hogy ezek a drága nyugati barátaink, akikről ön beszélt, és ön, aki dicshimnuszokat zengett, a szankciókat megkerülve mindenhonnan hoznak minden mást, csak körbe a világon. Hozzáteszem: a nagy zöldek - a nagy zöldek! - az orosz olajat hogyan hozzák? Körbeutaztatják a világon. Gratulálok! Ezekről az országokról beszélt ön. És azért még szeretném, tisztelt képviselő úr, azt mondani, hogy hála istennek - hála istennek! -, a magyarok sorsáról, a magyar választásokról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem Svédországban, nem Finnországban, nem Németországban döntenek, hanem itt mi, magyarok, ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Isten éltesse sokáig! (Taps a kormánypártok soraiban.)