Magyar Levente
Napirend előtti felszólalások
MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ami a titokzatos barátságokat illeti, nem nagyon telik el parlamenti ülésszak, de talán parlamenti délelőtt sem anélkül, hogy a magyar külpolitikát valamilyen személyes szálon kívánja valamelyik ellenzéki oldal felfejteni, megfejteni, hogy a magyar külpolitikai döntéshozatalt bizonyára személyes barátságok, személyes ellenszenvek, személyes viszonyok vezérlik, mi sem lehetne ennél egyszerűbb. (9.20) Ez egy - elnézést a kifejezésért - gyermekded megközelítése a diplomáciának, hiszen ha a diplomáciai nemzetközi döntések, sőt geopolitikai súlyú döntések személyes tetszés vagy nemtetszés, magyarán, érzelmi alapon, személyes szimpátia alapján dőlnének el, akkor, azt gondolom, hogy a világ még rosszabb állapotban lenne, mint ma van. Arról biztosíthatom, hogy ha vannak is olyan vezető politikusok a világ különböző országaiban, akiknél ilyen szempontok egyáltalán megjelennek a nemzetüket meghatározó döntések meghozatalakor, Magyarország nem tartozik ezen országok sorába. Erről biztosíthatom önt. Magyarországon nem a miniszterelnök személyes barátságai, politikai barátságai, nem a miniszterelnök személyes viszonyulása egyes más vezetőkhöz, de még a külügyminiszteré sem, sőt az államtitkáré sem határozza meg azt, hogy milyen döntéseket hozunk a magyar nemzeti szuverenitás megőrzése, Magyarország békéjének és biztonságának a megőrzése érdekében, melyek külpolitikánk vezérelvei és vezérfonala immár 14 esztendő óta. Szeretném, képviselő úr, hangsúlyozni ezen szempontok egyikét, amely a békére, illetve ezzel szoros összefüggésben Magyarország biztonságának a megőrzésére vonatkozik. Ön kiválóan ismeri a magyar történelmet, és pontos ismeretekkel rendelkezik arról, hogy amikor geopolitikai konfliktusok dúltak hazánk szomszédságában, közeli vagy távolabbi szomszédságában, és Magyarország valamilyen módon ezekbe a konfliktusokba önszántából vagy a körülmények erejének sodrása, tehetetlenségének okán bekapcsolódott, akkor egyszer sem került ki ezekből győztesen, sőt iszonyatos károkat elszenvedve került ki ezekből a konfliktusokból. Ebből a történelmi tapasztalatból okulva minden magyar államférfi, minden magyar kormányfő, minden magyar kormány legelemibb erkölcsi feladata - aminek ez a kormány, azt gondolom, megfelel -, hogy a legmesszebbmenőkig biztosítsa azt, hogy Magyarország kimaradjon azokból a globális vagy akár regionális konfliktusokból, amelyekben alapvető magyar érdek nem jelenik meg. De ha ilyen érdek meg is jelenik, akkor is kimaradjon Magyarország, mert mindennél rosszabb a háború. Magyarország ezeréves történelmének számos eseménye a bizonyíték arra, hogy ezek ma is érvényes igazságok. Ennek az igazságnak a talaján állva viszonyulunk az ukrán-orosz konfliktushoz, és ennek az igazságnak a talaján állva viszonyulunk a közel-keleti vészes és egyre eszkalálódó eseményekhez is. Magyarország a békében érdekelt, Magyarország a mihamarabbi tűzszünetben érdekelt, és a tűzszünet alapján a békemegállapodás mihamarabbi megkötésében. Nem gondoljuk, hogy az a fajta bírósági aktivizmus, amelyet Magyarország egyébként a saját bőrén tapasztal rendszerint az Európai Unió berkein belül, és amelynek nagyobb léptékben és globális összefüggésben is vannak megnyilvánulásai, elősegíti a tűzszünetet, elősegíti a békét. Nem gondoljuk ezt. Az ilyenfajta döntések, amikor a különböző nemzetközi szervezetek, amelyeknek egyértelműen megállapított hatásköre van, és jogi alapon, mint jelen esetben, kötelesek eljárni, szigorúan jogi szempontokat szem előtt tartva politikai jellegű döntéseket hoznak, akkor ezek bármilyen összefüggésben is a békét szolgálnák. Ezek nem a békét szolgálják, ezek az eszkalációt szolgálják, és mint ilyen lépést vonta Magyarország kétségbe ennek a bizonyos döntésnek a legitimációját, helyénvalóságát, politikai megalapozottságát, egyáltalán politikai mivoltát, minthogy ilyennek nem kellene lennie egy bíróság döntésében mint megjelenő tényezőnek. Szeretném biztosítani önt, képviselő úr, zárszóként, hogy a magyarországi biztonság, Magyarország békéjének és szuverenitásának a megőrzése az egyetlen és kizárólagos szempontrendszer, amely ennek a kormánynak a külpolitikáját vezérli, és ez így marad a jövőben is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)