Rétvári Bence

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném visszautasítani, hogy minket a DK valamikor is kereszténységből kioktasson. Ha valakiktől nem tartunk erre igényt, azok pontosan önök. Amúgy sem szeretjük, ha azok határozzák meg, hogy ki a jó keresztény, akik általában csak támadják a kereszténységet. Az ön pártelnöke „A kereszt halála” címmel jelentett meg könyvet, és utána itt a parlamentben erről beszél. (Barkóczi Balázs közbeszól.) A másik, tisztelt képviselő úr, csak hogy lejjebb tekerje a hangerőt legalább három szinttel, hadd olvassam fel önnek a saját kormánya saját szociális államtitkárának a mondatait, amikor arról volt szó, hogy hogyan kell lakhatást, hogyan kell gondoskodást biztosítania az államnak az idős emberek részére. Mit mondott az önök egykori szociális államtitkára, Korózs Lajos? Azt, hogy nem kell minden embernek, miután megöregedett, automatikusan otthonba kerülni. Saját környezetében, a szomszédaival, barátaival, azt hiszem, sokkal jobb állapotban tudnak maradni az emberek. Önök ezt mondták. (Barkóczi Balázs: A fogyatékosok lakhatásáról beszélünk, államtitkár úr!) Azokról, akiknek ápolásra van szükségük, gondoskodjanak a szomszédok! (Arató Gergely: Mi köze a súlyosan fogyatékos emberekhez?) Ápolják őket a szomszédok! (Arató Gergely: Ezt ti írtátok… - Az elnök csenget.) A saját szociális államtitkáruk tette ezt, akkor, amikor éppen csökkentették az erre vonatkozó normatívát alapból 30 ezer forinttal, az emelt normatívát pedig 100 ezer forinttal. Önök, tisztelt képviselő úr! Ön arról beszél, hogy több mindent kellene emelni, miközben önök, amikor kormányon voltak, nemcsak hogy nem emelték, hanem csökkentették ezeket a tételeket. (Barkóczi Balázs: A támogatott lakhatásról beszéljen!) Úgyhogy szégyen és gyalázat, amit önök kormányon tettek ennek kapcsán! A következő: mennyi volt az önök idején azoknak a juttatása havonta, akik ápolták, gondozták naponta közel 24 órában azt a gyermeküket, aki egész napos gondoskodásra szorult, és nem tudtak emiatt dolgozni, nem tudtak emiatt 8 órás munkát vállalni? 37 050 forint. Mennyi az ő juttatásuk most? 229 750 forint. 37 ezer forint és közel 230 ezer forint - ez a különbség, amit önök nyújtottak segítségül ezeknek az embereknek, és amit mi. (Barkóczi Balázs: És mennyi az albérlet? - Soltész Miklós: …így se tudsz semmit! Legalább figyelj oda! Legalább tanulsz! - Az elnök csenget.) Ápolási díjra és gyermekek otthongondozási díjára önök a saját költségvetésükben mennyit fordítottak, tisztelt képviselő úr? (Az elnök ismét csenget.) 15 milliárd forintot. Mennyit fordítunk idén a 15 milliárd forint helyett? 101 milliárd forintot. (Vajda Zoltán: És az infláció?) Képviselő úr, bármilyen inflációval számol… ELNÖK: Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy most a miniszterhelyettes úr beszél. Mi lenne, ha egyszer tudomásul vennék, hogy mindenki meghallgatja a másikat?! Köszönöm. Parancsoljon, miniszter úr! (Arató Gergely: Támogatott lakhatás!) RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Bármilyen inflációval is számol, tisztelt képviselő úr, a 15 milliárd forintnak a 100 milliárd forint fölé emelése jóval magasabb, mint az infláció, jóval magasabb, mint a GDP. Ez egy óriási emelkedés volt az elmúlt években. Támogatták-e önök ezt? Támogatták-e önök ezt a megemelést, vagy nem? Mikor szavaztunk erről? Szinte évre pontosan vissza tudunk menni, hiszen 2018 decemberében szavaztunk itt a parlamentben arról, hogy radikálisan megemeljük azoknak a juttatásait, akiknek lényegében egész nap kell gondoskodniuk a hozzátartozójukról. Itt ültünk, önök is, baloldali képviselők, mi is. Mit csináltak önök, baloldali képviselők akkor? Itt voltak, tülköltek, trombitáltak, szelfizgettek, és oda kellett volna menniük a helyükre, hogy megnyomják a gombjukat, hogy 15 milliárdról 101 milliárd forintra emelésnél a gyermekek otthongondozási díját bevezessük. (Arató Gergely: Szabálytalanul!) Most is azt kiabálja Arató képviselő, hogy szabálytalan szavazás volt (Arató Gergely: Így van! Csaltatok akkor is, mint mindig!), de igazából önök részt sem vettek ezen a szavazáson, mert még annyit sem tettek meg. Itt ültek az ülésteremben, tiltakoztak egy másik törvény miatt, és utána következett ennek a törvénynek a szavazása. És még azt sem tették meg ezekért az emberekért, akik tényleg otthon kell hogy legyenek egész nap, reggeltől estig és egész éjszaka, hogy a gyerekükre vigyázzanak, még azt sem tették meg, hogy azt a gombot megnyomták volna, ami a gyermekek otthongondozási díjáról szólt, és az ápolási díjak emeléséről szólt. Itt ültek a teremben, itt voltak, fizikailag jelen voltak. Annyit kellett volna mondani, hogy van egy másik javaslat, ami miatt politikai vitánk van, de ez mégiscsak pártpolitikán fölül áll. De nem, még ezt sem tették meg. Tisztelt Képviselő Úr! Ön arról beszél, hogy az embernek együtt kell érezni ezekkel az emberekkel. Nem az lett volna az együttérzés minimuma, hogy ha itt van egy javaslat, ami megemeli radikálisan, ahogy mondtam, 37 050 forintról 229 750 forintra a gyermekek otthongondozási díját, akkor legalább, ha itt vannak, megnyomják azt a gombot? Tisztelt Képviselő Úr! Amikor önök kormányon voltak, csökkentették azoknak a támogatásait, akik a saját gyerekükről gondoskodtak, vagy akikről intézményekben gondoskodtak. (Arató Gergely: Ez nem igaz! - Az elnök csenget.) Amikor pedig ellenzékben voltak, akkor még ezeket sem voltak képesek támogatni, mert önöknek sokkal fontosabb a kormány gyűlölete, mint a rászoruló emberek segítése. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Arató Gergely: Szégyelld magad!)