Simicskó István

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberiség története sajnos tele van háborúkkal, a történelmi tanulmányaink alapján ezt nyugodtan mondhatjuk, hol területért, hol hatalomért, hol nyersanyagért, sok-sok minden másért. Sokszor kevésbé látszanak az okok, de az mindenképpen elmondható, hogy szomorú, hogy úgy tűnik, az emberiség kevésbé tanul a történelemből, és kevésbé tanul a háborúkból, kevésbé vonja le azt a tapasztalatot, hogy a béke jelenti az igaz és tisztességes boldogulás feltételét, az emberhez méltó életet. Tisztelt Képviselőtársaim! A háborúnak különböző formáit láthattuk és láthatjuk napjainkban is. A szakirodalom úgy fogalmaz, hogy létezik direkt hadviselés, létezik indirekt, úgynevezett proxy, azaz helyettesítővel megvívott háború - amelyet ma is látunk napjainkban -, létezik hibrid hadviselés, ma már ez egy modern megfogalmazás, negyedik generációs hadviselésnek is hívják mindezt. Az biztos, hogy a cél mindig egyértelmű volt: egy külső szereplő akaratának rákényszerítése egy célországra. (Arató Gergely: Például Oroszország részéről!) Ezt befolyásolással, háborúval, bármilyen diplomáciai nyomásgyakorlással tették az elmúlt időszakban és teszik napjainkban is különböző felek. Minden eszköz, minden technika felhasználható, és ebben a modern világban ma már azt is látjuk, hogy a digitális eszközök erre a célra is felhasználhatók, hiszen nem véletlenül fogalmazott úgy a NATO 2017-ben, hogy a kibertér is, azaz a virtuális világ is hadszíntér. Ebben a térben is nap mint nap zajlanak a csaták és a küzdelmek. És így van ez egyébként a szomszédságban sajnos, az orosz-ukrán háború során is, amely lassan most már három éve zajlik. Bizony ez a háború is azt mutatja, hogy hiába hozott létre az emberiség a második világháború után, a szörnyű pusztítások után nagyon komoly nemzetközi szervezeteket, többek között az ENSZ-t, többek között különböző katonai szövetségek, politikai, gazdasági szövetségek jöttek létre, de mégsem sikerült megakadályozni azt, hogy újból és újból háborúk valahol a világban, de Európában se törjenek ki. Itt volt a délszláv háború, amely négy évig zajlott a szerbek és a horvátok között. Testvérháború volt, ugyanúgy, mint most az orosz-ukrán háború. Ráadásul ez a mostani háború is rávilágít arra, hogy hihetetlen problémákkal küszködik a világ, és mégis sikerül két testvérnépet ismét összeugrasztani - egymást ölik ma is, és az elmúlt közel három évben a frontokon -, ráadásul két olyan népet, amely keresztény nép, ortodox keresztény nép, amelyet egyébként 2000-ben II. János Pál pápa is, amikor szentévet hirdetett, hiszen egy szép gyakorlat, hogy 25 évente Jézus Krisztus születését megünnepli egy szentévvel, egy jubileumi évvel az egyház. (Sic!) Így lesz ez a jövő évben is. Ez reményt ad nekünk. Reményt ad egy másik fontos dolog, a szentév mellett, amely, reméljük, hogy spirituális megújulást is hoz a keresztény világ számára. Reményt hoz az amerikai elnökválasztás kimenetele is. Bízzunk benne, hogy 2025-ben a január 20-ától felálló új elnök, Trump elnök megkezdi azokat a fontos folyamatokat, amelyek a béke felé vezetnek. (10.00) Ez a kulcskérdése ma Európának is, és a világnak is, hiszen azok az értelmetlen, önsanyargató, önsorsrontó szankciók, amelyeket Brüsszel hozott a háború kapcsán, mondhatnánk úgy is, hogy mindenképpen buta és rossz döntések voltak, hiszen látjuk azt, hogy milyen inflációhoz vezetett, látjuk azt, hogy milyen energiaár-robbanáshoz vezetett (Arató Gergely: Csak Magyarországon, máshol nem!), és látjuk, hogy a mai napig az Európai Unió gazdasága nem tud magához térni ezen rossz szankciók hatására. Tehát egy olyan szervezetről van szó, egy olyan testületről az Európai Uniói esetében, amely 2012-ben megkapta a Nobel-békedíjat, és amely az elmúlt években, az elmúlt három évben sajnos szinte semmit nem tett, sőt semmit nem tett a béke érdekében. Semmilyen javaslata és kezdeményezése nem volt arra vonatkozóan, hogy mielőbb tűzszünet legyen a keleti fronton, Ukrajnában, és mielőbb a felek üljenek le a tárgyalóasztalokhoz, és adják meg a lehetőséget az ukrán és az orosz népnek is, meg Európának is, hogy békében élhessenek és kereskedhessenek egymással a kölcsönös előnyök és tisztelet mentén. Ez lenne a cél, tisztelt képviselőtársaim. Két irányból hallottunk békekezdeményezést: a Vatikán felől folyamatosan és a magyar kormány részéről. Ez igen szomorú. Bízunk benne, hogy most az Egyesült Államokban történt változás meghozza azt, amire mindannyian várunk, a béke közelebb kerül, Magyarországnak ez létérdeke, de az európaiaknak is létérdeke. Úgyhogy én arra kérem a magyar kormányt, hogy továbbra is aktívan járjon közben annak érdekében, hogy a béke mielőbb bekövetkezzen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokban.)