Barkóczi Balázs

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ismét ékes példája annak a buheraattitűdnek, ami a kormány politikáját jellemzi az oktatás egész területén, nemcsak a közoktatást, de a szakképzést, a felnőttoktatást és a felsőoktatást is ideértve természetesen. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja ezt az előterjesztést semmilyen formában nem fogja támogatni, sőt azt határozottan ellenzi. Hadd idézzem az Akadémiai Dolgozók Fórumát, amelynek tagjait miniszter úr az expozéjában többször is károgóknak, illetve önjelölt érdekvédőknek nevezett. Majd egyszer azt is érdemes lenne megnézni, hogy mi ez a frusztrációval átitatott kisebbségi érzés, ami 14 év kétharmad után arra ösztönzi önöket, hogy különböző akadémiai dolgozókat ilyen jelzőkkel minősítsenek. De nyilvánvalóan ez nem az én dolgom, hanem ez már a pszichológia területére tartozik. Tehát hadd idézzem az Akadémiai Dolgozók Fórumát - nem mintha a kormány az elmúlt időkben hajlandó lett volna meghallgatni vagy megkérdezni bármilyen szakmai fórumot döntéshozatal előtt, pláne egyeztetni velük a magyar oktatást érintő törvénytervezetek kapcsán -, az alábbit mondták: „Az ADF követeli, hogy semmiféle új törvényt ne fogadjanak el a Kutató Hálózatról, amíg az Európai Unió újra nem indítja az Erasmus- és Horizont-támogatások folyósítását az ezekből a programokból kizárt egyetemeknek.” Mindannyiunk előtt ismert, hogy a fideszes többségű alapítványok fenntartása alá kényszerített magyar egyetemeket az Unió kizárta az európai tanulói és kutatói csereprogramokból. A majd két éve tartó huzavonával a magát nemzetinek valló, valójában a fideszes nagytőkések felduzzasztásában érdekelt Orbán-kormány 21 egyetem több mint 30 ezer diákjának és oktatójának az álmát tette és teszi tönkre. Hadd idézzem Johannes Hahn levelét, az Unió költségvetési biztosa ő, amit Dobrev Klárának, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselőjének kérdéseire válaszul írt: „21 közérdekű vagyonkezelői alapítványi egyetem pályázott az Erasmus-programokban való részvételre, azonban a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek vagy közérdekű vagyonkezelő alapítványok által finanszírozott szervezetek” - és itt most miniszter úr módszeréhez folyamodok, lassan mondom, hogy mindenki megértse - „nem kaphatnak uniós finanszírozást, amíg a feltételességi intézkedés érvényben van”. Azaz a Corvinus Egyetem, a Pécsi vagy a Szegedi Tudományegyetem diákjai és oktatói nem kaphatnak finanszírozást és nem vehetnek részt a programban, amíg Orbán Viktor nem hajlandó lépéseket tenni, márpedig eddig nem nagyon volt erre hajlandó. Vagyis, amíg a fideszes vezetésű alapítványok uralják a magyar felsőoktatás jelentős részét, a magyar egyetemeket, addig az Akadémia szabadságát, a kutatás, a tanulás szabadságát nem lehet visszaadni a tanároknak, a diákoknak és a kutatóknak. Feketén-fehéren bebizonyosodott tehát minden kormányzati hurráoptimizmus és sikerpropaganda ellenére, hogy az Orbán-kormány az elmúlt két évben egyetlenegy kapavágást sem tett azért, hogy az európai uniós pénzek megérkezzenek az országba, és semmit nem tettek azért, hogy ezek az egyetemek, ezek a hallgatók és ezek a kutatók részt vehessenek az európai ösztöndíjprogramokban. Persze, nyilvánvalóan - ezt már a múltkori vitában is elmondtam vezérszónokként - nagy hangon meghirdették a Pannónia-programot, azonban az adatok szerint nem túlzás, hogy katasztrofális ennek a pályázati rendszernek a működése, ugyanis az idei őszön összesen eddig 700 diák mehetett külföldre a magyar kormány által finanszírozott Pannónia-program keretében. Tehát 700 diák, a másik oldalon pedig 30 ezer diák és kutató vár arra, hogy újra benne legyen az európai vérkeringésben, amit önök és az önök politikája megvont tőlük. Önök ezzel a törvénnyel most újra ennek a 30 ezer diáknak és kutatónak azt üzenik, hogy sokkal fontosabb a közvagyon átjátszása, illetve áron aluli értékesítése, mint az ő álmuk, mint az ő tudományos karrierjük. Ismeretes emellett, hogy a tudóstársadalom egységes tiltakozása ellenére 2019-ben a parlamenti kormánytöbbség megszavazta „A kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról” címet viselő törvényjavaslatot, melynek következtében az MTA hosszú évtizedek alatt kiépült kutatóhálózatát elcsatolták, és az újonnan létrehozott Eötvös Loránd Kutatási Hálózat alá szervezték. Az Akadémia azonban ennél többet is vesztett: át kellett adnia ingatlanai tetemes részét, illetve több program pénzügyi irányítását. Most önök újra erre készülnek. A fiatal kutatókat támogató Lendület-pályázatokat ugyan továbbra is az Akadémia írja ki és bírálja el, de a finanszírozást az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kapja meg. A Magyar Tudományos Akadémia akadémiai kutatóhálózatának 2019-es átgondolatlan, hatástanulmányokat és előkészítést nélkülöző átalakítása ellen annak idején a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja nagyon határozottan tiltakozott. A 2019-es vitában hangsúlyoztuk, hogy egy ilyen mértékű átalakítás ilyen rövid időn belül tartós működési zavarok és a kutatási eredményesség nagymértékű visszaesése nélkül nem hajtható végre. Az azóta eltelt idő minket igazolt. Az átalakítás ebben az átgondolatlan formában és erőltetett ütemezésben katasztrofális következményekkel jár a kutatóintézetek működésére, hazai és nemzetközi szerződéses kapcsolataira, tudományos teljesítményére és pályázati hatékonyságára - hangsúlyoztuk akkor, és ismét csak igazunk volt. (12.30) Ezek után persze, miután önök évek óta sanyargatják az MTA kutatóhálózatát, nem feltétlenül kell azon csodálkozni, hogy nyilvánvalóan mindenbe belemennek, csak hogy önök szedjék le a ragacsos mancsaikat róluk. A működésiforma-váltás, az ahhoz kapcsolódó névmódosítás és a vagyonhasználattal kapcsolatos bizonytalanságok a megkötött és folyamatban lévő szerződések esetén is beláthatatlan fennakadásokat okoztak, ellehetetlenítették a pályázati célok határidős megvalósítását, és megnehezítették újabb pályázati források elnyerését. Az egyoldalúan elindított átalakítási folyamat súlyos bizalmi válságot és helyrehozhatatlan károkat okozott már akkor a kutatóhálózati humán erőforrásban, a kutatói és kutatást segítő munkakörökben egyaránt. Ennek eredménye a legkiválóbb kutatók elvándorlása, a kutatói életpálya iránt elkötelezett fiatalok elfordulása és a jövő innovátorainak és oktatóinak az elvesztése. Most pedig az önök kutatást érintő ámokfutása tovább folytatódik. Ezeknek a levét nyilvánvalóan többek között azok a fiatalok fogják meginni, akik most foglalnak helyet a karzaton, bár már eddig is éppen elegen itták meg ennek a levét a kutatók és a hallgatók közül. Ahogyan ismét csak az Akadémiai Dolgozók Fóruma fogalmazott: minderre nem került volna sor, ha a kutatóhálózatot nem szakítja el 2019-ben a kormány a Magyar Tudományos Akadémiától. A kutatók több kifogással is éltek, hadd soroljak fel ezek közül néhányat, hátha sikerül még az önökben pislákoló szakértelem és lelkiismeret valamifajta szikráját fellobbantanom, bár őszintén szólva túlzott reményeket már nem fűzök hozzá. 1. A folyamatos kormányzati buherálás ellehetetleníti a jellemzően többéves, akár több évtizedes kutatási programokat. 2. A tartalmatlan ígéretek semmilyen garanciát nem adnak a kutatóhálózatok működését tekintve, hiszen azt a kormánypárti kétharmad bármikor módosíthatja. 3. Az új törvény struktúrájában és lényegi elemeiben szó szerint is átveszi a kekvatörvény jelentős részét. Ez pedig azt mutatja, hogy a magyar kormány a látszat ellenére valójában nem kíván megegyezni az Európai Unióval, és ezzel újra kockára teszi az uniós forrásokat. 4. Gulyás Balázs állításaival ellentétben a jelenlegi kutatóközpontok és kutatóintézetek megszűnnek, és semmiféle információ vagy garancia nincs a most működő kutatóhelyek újraalapítására. 5. Szintén Gulyás Balázs említette, hogy a jogszabálytervezet garanciákat tartalmaz a kutatók számára. Az ADF szerint azonban a törvénytervezetet a garanciák teljes hiánya jellemzi, ugyanis nem ismert sem az alapító okirat tartalma, sem a szervezeti és működési szabályzat, sem pedig a finanszírozási és keretszerződés, amely az új HUN-REN gazdasági alapját határozná meg. Tisztelt Ház! A fent kiragadott példákon túl persze a jelenlegi törvénytervezet anomáliáit még hosszan is sorolhatnánk, - de mi értelme is lenne? Látszik a kormánypárti érdeklődés (Hollik István: Az ellenzékben egyedül vagy a DK-ból!), hiszen szemmel láthatóan önök két éve hadat üzentek a magyar felsőoktatás, a kutatás szabadsága, a felsőoktatás autonómiája és európai beágyazottsága ellen. A Demokratikus Koalíció álláspontja szerint az Orbán-kormány a kutatás tudományos területére is rátette a kezét. A miniszterelnök kinevezettjei dönthetnek minden pénzről és a kutatások főbb irányairól is, súlyosan sértve ezzel a kutatás befolyásolástól mentes, független szabadságát. Ezért a Demokratikus Koalíció követeli, hogy adják vissza az MTA-nak az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramot és a kimagasló teljesítményű fiatal kutatók számára létrehozott Lendület-programot, következő lépésben pedig az MTA támogatott kutatóhelyeit, és biztosítsák ezek független, politikai befolyástól mentes működését. Minden más csak duma. Hadd mondjam el még egyszer: őszintén örülök, hogy fiatalokkal telt meg a karzat. Nézzenek a szemükbe, a jövő egyetemistái és kutatói szemébe, és úgy érveljenek e mellett a fideszes buheratörvény mellett. A Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja, még egyszer hangsúlyozom, ezt semmilyen formában nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Zsigó Róbert: Szerény sikert értél el!)