Hörcsik Richárd

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a miniszteri előterjesztői expozéban is elhangzott, szeretnék az előttünk lévő törvényjavaslat szövegéhez ragaszkodni, amiről tárgyalunk, ami a törvényjavaslat célja: a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat versenyképes, hatékony és teljesítményalapú működési feltételeinek megteremtése, a HUN-REN nemzetközi pályára állítását megalapozó, valamint a kutatói munka megbecsültségét és egységes, vonzó kutatói életpályamodell kialakítását tovább erősítő törvény megalkotása. (Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nos, engedjék meg, hogy e három kérdés közül csak a másodikkal, annak is egy fontos aspektusával kapcsolatban említsek néhány szempontot a hozzászólásomban! Mindezt az egyetemi katedrán eltöltött közel harmincéves oktatói és kutatói tapasztalat segítségével teszem. Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatot áttekintve úgy vélem, hogy a törvényjavaslat elfogadása mellett gyakorlati okokból is érdemes elköteleződni. Meggyőződésem szerint a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat előtt álló átalakítási folyamat nem csupán egy szervezeti változás, hanem egy komoly lehetőség arra, hogy megerősítsük hazánk tudományos és innovációs képességét, valamint megteremtsük a tudományos közösség számára a fejlődést, a XXI. században stabil, modern alapokat. (13.30) Jól tudjuk, hogy az egyes tudományágak már eleve jó, kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Például az orvostudományi egyetemeink számos külföldi hallgatót fogadnak be, akik angol vagy német nyelven hallgatnak előadásokat, vehetnek részt gyakorlati képzésben. Nem lepődhet meg senki azon, ha az orvosaink ezt a nemzetközi közeget egyfajta természetes közegnek tekintik, esetleg kutatási tevékenységüket a legnagyobb megelégedésre ebben folytatták. A természettudományok, a mérnöki bravúrok világára szerintem mindez ugyancsak igaznak tűnhet, ugyanakkor vannak olyan tudományterületek, valljuk be őszintén, amelyekben jobban érvényesülnek a nemzeti sajátosságok, amelyekben kutatási területtől függően, úgy mondom, kifejezetten kihívás lehet a nemzetközi elismerés. Bizonyos történettudományi kérdések vagy a nemzeti jog egy-egy fontos területe bizonyosan nehezebben kerül a nemzetközi tudományosság fő sodorvonalába, de meggyőződésem, hogy egy kellően versenyképes intézményi háttér ezen is tud segíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy e kérdésben egy személyes példával éljek! 2024. október 29. napján Edinburghban, Skóciában megtartottuk a Skót és Magyar Tudósok Társaságának alakuló ülését. Számos tudományterületről gyűltünk össze mi, részben magyar kötődéssel rendelkező skót, és skóciai kötődéssel, kapcsolattal rendelkező magyar tudósok, egyetemi emberek. Lényegében egy, a XIX. században indult hagyományt elevenítettünk fel, újra megerősítve azt a kapcsolatot, amelyet éppen 38 évvel ezelőtt Skóciában - mint ott tanuló diák - sikerült kutatnom, e kutatás eredményei által alátámasztani és azóta is ápolni ezt a skót kapcsolatot. A társaság tagjai között történész, fizikus, kutató, orvos, néprajzos, csillagász, zenetudós, társadalomtudós is van. Rajtuk keresztül kell megerősödni Edinburgh, Aberdeen vagy Glasgow egyetemeivel, tudományos kutatást folytató szervezeteivel, együttműködni a természettudomány vagy akár a történettudomány területén is. Meggyőződésem, hogy ha nem áll rendelkezésre olyan szervezeti háttér, amely a tapasztalatcserét, a tudomány művelői közötti kapcsolat javítását szolgálja minden erővel, akkor óhatatlanul hátrányba fogunk kerülni. Tehát szükség van arra, hogy amint az említett Skót és Magyar Tudós Társaság a nemzetközi tudományos kapcsolatok egy kitüntetett szeletét, úgy a HUN-REN a magyar tudományos élet egészét minél erősebben bekapcsolja a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, ilyen irányú törekvéseit minden erővel támogassa. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezhetjük, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat miben járul hozzá az előbb mondottakhoz. Nos, elsőként engedjék meg, hogy először az itt kifogásolt átláthatóság és hatékonyság kérdését emeljem ki, amelyek a javaslat céljai, de eszközei is egyaránt. Tudniillik az előttünk fekvő javaslat abból indul ki - ezzel nehéz is vitatkozni -, hogy a jelenlegi kutatói rendszer töredezettsége és széttagoltsága igenis sok kihívást jelent a mindennapi működések során. A különálló intézmények és szervezeti egységek közötti együttműködés, gyakran azt tapasztalom, hogy lassú és nehézkes, az egységes szervezeti struktúra bevezetésével azonban lehetőség nyílik arra, hogy ezeket az akadályokat megszüntessük, és az erőforrások koncentrálása révén hatékonyabbá válik a kutatás finanszírozása, a kutatói munkakörülmények fejlesztése, egyáltalán a stratégiai tervezés. Igen, én úgy vélem, hogy a szervezeti működés gördülékenyebbé tétele mellett a javasolt változtatások pozitív hatása a bürokratikus terhek csökkentése is, amely, valljuk be őszintén, gyakran elveszi a kutatók kedvét meg az energiáját. Gondoljunk bele, hogy egy kutató mennyi időt tud megspórolni, ha az adminisztrációs feladatokat egy átláthatóbb, egységes rendszer támogatja, és az egységes rendszer egyes vélemények szerint akár negatív következményekkel is járhat - mondják - a kutatói szabadságra nézve, amint hallottuk. De hangsúlyozni kell, hogy ezzel szemben az átalakításnak a célja épp az, hogy a kutatói szabadságot erősítse. Az egységes rendszerben a kutatók nagyobb szabadságot kapnak a kutatási irányok kiválasztásában és az erőforrásokhoz való hozzáférésben, és azáltal, hogy az adminisztráció kevesebb időt vesz igénybe, a kutatók több figyelmet fordíthatnak a lényegre, vagyis magyarán: a kutatásokra. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi tudományosságba erősebben bevonandó tudományterületek esetében megfigyelhető, hogy a kutatói életpályát az agyelszívásra törekvő államok mennyire nagy erőkkel próbálják vonzóvá tenni. Magyarországnak egy rendkívül nehéz versenyhelyzetben kell helytállnia; azt hiszem, ez nem vita kérdése. Különösen a jövőbe mutató, munkaigényes alapkutatások esetében igaz az, hogy az intézményrendszer nem fordított elég figyelmet a tudós elmék megtartására. Amennyiben Karikó Katalin életpályájára tekintünk, bizony még a nagy tudósok magához vonzásában jeleskedő Amerikai Egyesült Államokban sem mindig adott minden körülmény ahhoz, hogy későbbi, létfontosságúvá váló tudományos eredmények megszülethessenek. Azt gondolom ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország nem engedheti meg magának, hogy ebben az ügyben az elvárható szint alatt teljesítsen. Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, ahogy hallottuk, a bérrendezés is, és erről is érdemes pár szót ejteni. Ezzel üzenetet is közvetítünk a társadalom felé, tudniillik a kutatók munkája érték, amit megfelelően kell megbecsülni, mindez pedig a teljesítményalapú finanszírozás bevezetésével összekapcsolódva újabb és újabb eredményeket hozhat. Azt hiszem, hogy ösztönzőleg hat a közösségre, és elősegíti, hogy a legjobb teljesítményt nyújtó intézmények még nagyobb támogatást kapjanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Jól tudjuk, hogy a tudomány egyetemes vállalkozás, ahogy Hiller miniszter úr is említette. A magyar kutatóknak, bárhol dolgozzanak, mindenütt megvan a szerepük ebben a nagy küldetésben, ha szabad így fogalmaznom, függetlenül attól, hogy hol és miként tevékenykednek, milyen intézményrendszerrel, háttérrel bírnak, elsősorban a tehetségük szabhat csak határt. Nem lehet más célunk. Közel három és fél évvel ezelőtt itt, a tisztelt Ház falai között a Tokaj-Hegyalja Egyetemről szóló törvényjavaslat vitájában is elmondhattam, hogy egy kisváros, például Sárospatak is milyen eredményeket érhet el, ha megvan hozzá a kellő lendület és támogatás. A hagyomány szerint Perényi Péter koronaőr 490 évvel ezelőtt alapított protestáns iskolát Sárospatakon, ami később több intézetet magába foglaló kollégiummá terebélyesedett ki, mint a gimnázium, a teológia, a bölcsészet és a jogi akadémia, majd 1857-ben Árvay József vezetésével a református tanítóképző intézettel bővült ki. A történészkollégák kutatásai alapján tudjuk, hogy Sárospatak a XVIII. század elején emelkedett az úgynevezett teljes szerkezetű felsőfokú képzést végző kollégiumok sorába. Mindez évszázadokon át folyamatosan formálta azt a szerepét, amellyel Sárospatak ma is bír az oktatás területén, vagyis azt, hogy egyáltalán miért ott jöhetett létre az új Tokaj-Hegyalja Egyetem, amely mintegy összeolvasztja - ha szabad ezt mondanom - választókerületem két legfontosabb értékét és büszkeségét, a tokaji bort és az évszázados oktatási-nevelési egyetemes protestáns örökséget. A megalakulás éve, az első időszak bizony nem könnyű, főleg, ha egyetemről, felsőoktatási intézményről beszélünk. A hallgatóknak éppúgy meg kell felelni, mint a kutatási tevékenységet folytató oktatógárdának is, ez nem kétséges. Ezért tölt el örömmel, hogy immáron elmondhatjuk: a sárospataki felsőoktatási rendszer átalakítása nyomán az egységes szellemiséget képviselő, közel fél évezredes tradícióra épülő intézményrendszer, a Tokaj-Hegyalja Egyetem a létrejöttével sikeresen épített ki kutatási együttműködéseket francia, német és kínai társintézményekkel. (13.40) Az így megvalósuló kutatások immár közvetlen hatást gyakorolhatnak a zempléni térség, illetve Tokaj-Hegyalja gazdasági életére. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy a HUN-REN átalakítása nemcsak egy adminisztratív változás, hanem egy lehetőség, hogy új alapokra helyezzük Magyarország tudományos közösségét. Egy olyan rendszert hozhatunk létre, amely a tehetséges szakemberek számára biztosítja a szabadságot, a fejlődéshez szükséges erőforrásokat és a méltó megbecsülést. Úgy vélem, hogy így közösen tehetjük meg azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a méltán híres magyar tudomány ne csak megőrizze, hanem tovább erősítse a helyét a világ akadémiai közösségében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)