Földi Judit

FÖLDI JUDIT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célja azon lehetőség megteremtése, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos két új, 5. és 6. atomerőművi blokk tervezésére, beszerzésére, létesítésére, üzembe helyezésére és üzemeltetésére irányuló beruházás megvalósítása továbbra is zökkenőmentesen történhessen. A törvényjavaslat azzal indokolja a lépést, hogy az eredeti megállapodás tíz éve köttetett meg, ám azóta lényegesen emelkedtek a költségek. A javaslat szerint azt nem szabad megengedni, hogy elakadjanak a munkálatok. Egy kis beruházástörténelem emlékeztetőül: a 2014. évben írta alá Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a köznyelvben Paks II.-nek hívott szerződést, amely két új, VVER-1200 teljesítményű atomerőművi blokk megépítését tartalmazza. Az Országgyűlés 2014. február 6-án szavazta meg a törvényt. Érdekesség, hogy a szavazáson nem vett részt Orbán Viktor miniszterelnök. A tender nélküli beruházás tervezett bekerülési értéke 12 milliárd euró, amelyből 2 milliárd eurót magyar önerőből kell finanszírozni. A projekthez Oroszország 10 milliárd euró államközi hitelt biztosít, amelynek felhasználása 2014 és 2030 között lehetséges. A hitel kamatlába a futamidő kezdetén 4, amely fokozatosan 5 százalékra emelkedik. A megállapodás többszöri módosítása miatt a tőketörlesztés 2031-ben kezdődik, de a végső határidő változatlanul 2046-ban lejár, így rövidebb idő alatt kell visszafizetni a hitelt. Lázár János 2014. január 14-ei bejelentése szerint az első új paksi blokk 2023-ban kezdhet működni, és ezzel tovább nő Magyarország energetikai függetlensége. Ezt a 2016. évben már 2025-re módosították. A legújabb ígéretek szerint a két új paksi blokk a 2030-as évek elejére ígér energiát. Azt ma senki sem tudja megmondani, hogy ez 2030-at vagy ’34-et jelent majd. Az orosz partner bevonására az egyik döntő érve az volt, amint azt a paks2.hu weboldalon a 6. pont alatt megtalálhatjuk, idézem: „Kulcsrakész, fixáras szerződést kötöttünk a fővállalkozóval, mindezt úgy, hogy közben a beruházás magyar állami tulajdonban marad. A fixáras szerződés révén a 12,5 milliárd eurós beruházási érték nem emelkedhet, attól eltérni nem lehet.” Látjuk, hogy a törvényjavaslat ezt, az egyik legfontosabb szempontot írja most felül, pedig tudjuk, hogy az ország teherviselő képessége nem véges. A beruházás forintban számított értéke már most lényegesen meghaladja a 2014. évi értéket. A forint leértékelődése több mint egyharmaddal emelte a projekt árát, jelen értéke kamatok nélkül számolva több mint 5000 milliárd forint. Ha az elmúlt évek inflációs adatait nézzük, akkor a projekt értéke mintegy 7 milliárd euróval nőne. Az építőiparban tapasztalt infláció pedig még nagyobb áremelkedést idézne elő. Itt jegyzem meg, hogy az építőipari árak nagymértékű növekedésében szerepet játszottak az Orbán-kormány téves intézkedései. Az is megemlítendő, hogy azzal, hogy a törvényjavaslat értelmében emelkedhet a beruházás ára, Magyarország anyagilag is támogatja Oroszország gazdaságát. A Demokratikus Koalíció Paks I. üzemidejének meghosszabbítását támogatja, mivel az ad elég átmeneti időt a megújuló energiaforrásokra való áttérésre és főleg a tárolás megoldására. Azt is ki kell jelenteni azonban, hogy a győzelmi jelentések ellenére azért szükséges a hosszabbítás, mert jelentős csúszásban van Paks II. megvalósítása. A paksi hosszabbítás ügyében az az álláspontunk, hogy jelen helyzetben támogatjuk, az alábbi fenntartásokkal. Azért nem lehet még kivezetni az atomenergiát, mert az Orbán-kormány csak késve tett érdemi lépéseket a megújuló energia irányába, ami jóval biztonságosabb. A hosszabbítást csak úgy szabad megvalósítani, ha szakmailag megfelelően bizonyítják, hogy ennek nincs biztonsági kockázata. Megfelelő szakmai előkészítés történik, a biztonsági és környezeti hatásokat felmérik, a dokumentumokat pedig nyilvánosságra hozzák, és biztosítják a civil szervezetek részvételét. Mivel a Magyar Atomenergia Hivatal vezetésére egy hű pártkatonát neveztek ki, ezt csak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelete alatt tartjuk elfogadhatónak. Ki kell emelni, hogy pusztán önmagában a meghosszabbítással nem csökkenne hazánk orosz energiafüggősége, hiszen az erőmű üzemanyaga onnan származik, és a karbantartás, az egyes berendezések esetleges szükségessé váló cseréje kapcsán is az orosz félre kellene támaszkodnunk. Szükség van a megújuló energiaforrásokra is, hiszen ezekkel ráléphetnénk az energiafüggetlenségünkhöz vezető útra. Mindenképpen világossá kell tenni azt, hogy az atomerőművek üzemeltetése elsősorban nukleáris biztonsági és nem ellátásbiztonsági kérdés. Az elmúlt bő évtized elhibázott kormányzati stratégiája nyomán Magyarország energiafelhasználása továbbra is kiszolgáltatott az importnak. Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának árnyékában pedig különösen elkeserítő, hogy hazánk milyen súlyos mértékben függ az orosz energiától. A DK álláspontja szerint Magyarország és egész Európa nukleáris biztonsága nem lehet politikai megfontolás tárgya. A jelenlegi ellentmondásos kormányzati energiapolitika nem az ország érdekét szolgálja. Magyarország jelenleg nem rendelkezik hihető, életszerű és következetes energiastratégiával, a kormányzat önellentmondásos, életszerűtlen és orosz energetikai függést eredményező tervei nem alkalmasak a magyar energetika jövőjének felvázolására. Újra és újra előkerül az öregedő reaktorok üzemidejének meghosszabbítása. Az erről szóló döntéseket rendszerint politikai és gazdasági nyomás alatt hozzák meg. Ezeknek a reaktoroknak az építési költségét ugyanis már leírták, ez pedig relatíve olcsóbbá teszi a működtetésüket. Ha a biztonsági szempontokat is beemeljük a képbe, már más a helyzet. Amennyiben az új reaktorokra vonatkozó biztonsági előírásoknak megfelelő szintre kellene feljavítani a régi reaktorokat, az versenyképtelenné tenné őket a villamosenergia-piacon. Paks I. reaktorai már most is az eredetileg tervezett harmincéves üzemidejükön túl üzemelnek. Paksnál is kapacitásnövelő beruházásokat hajtottak végre az elmúlt években, ami tovább növeli az öregedő primerköri rendszerekre és berendezésekre kifejtett terhelést. Környezeti szempontból várhatóan a Duna vize is egyre jelentősebb korlátozó tényező lesz. A klímaválság előrehaladtával és a meder mélyülése és vándorlása miatt egyre sűrűbben okoz gondot a megfelelő mennyiségű hűtővíz biztosítása. Főleg a nyári időszakban pedig a túl meleg Duna-víz miatt kell kalkulálni a termelés kényszerű korlátozásával. Hazánkban a technológiához szükséges nagy mennyiségű hűtővizet a Dunából nyerik ki. A szűrők megakadályozzák, hogy a nagyobb élőlények a rendszerbe kerüljenek, de nem szűrik ki azokat a mikroorganizmusokat, amelyek a természetes vizek egyensúlyához szükségesek. A jelenlegi technológia is mérhetően emeli a Duna hőmérsékletét, egy kétszer ekkora erőmű logikusan még ennél nagyobb emelkedést jelent majd. Mint energiatermelő technológia hatással van a környezetre. 1000 megawatt energia termeléséhez szélerőművekkel 61 ezer-73 ezer hektárra, naperőművekkel 22 ezer hektárra, míg atomerőmű esetén 80-160 ezer hektárra van szükség. (8.50) Az elfoglalt terület tehát nagyságrendekkel kisebb atomerőművek esetén. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy szél- és napenergia esetén a terület teljesen visszaállítható a termelés befejezésekor, míg atomenergia esetén soha többé nem lesz használható. A felszámolt atomerőművek örök sebként éktelenkednek a bolygó testén, évezredek múlva is mérhető sugárzással. Az üzemeltetés közben az atomerőművek területén semmilyen más tevékenység nem végezhető, míg a szélerőművek tövében mezőgazdasági tevékenység gyakorlatilag korlátozás nélkül végezhető, a megújuló energiák kombinálásával pedig a felhasznált területek csökkenthetők. A törvényjavaslat céljával maximálisan egyetértünk, a megvalósítással azonban nem. Köszönöm szépen.