Novák Előd

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az EU irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó műveletben történő magyar katonai szerepvállalásról szóló beszámoló valójában nem beszámoló. Legfeljebb egy jogi értekezést láthatunk benne, de hogy mi történt ott, mennyibe került ez az adófizetőknek, ezekről egy szó nincs leírva ismételten, és nem szégyellik ezt ennek ellenére mindig egy beszámolónak hívni, miközben tényleg legfeljebb jogtechnikai beszámolónak tekinthetjük, hogy milyen jogi háttérrel, felhatalmazással, mely határozatokkal mentek ki a magyar katonák idegen földre. Többnyire parlamenti határozatokat látunk itt, nagyobbnál nagyobb egységben fogadták el ezt itt, míg a Mi Hazánk Mozgalom meg nem jelent, és míg nem emlékeztettünk a ’48-as márciusi ifjak követelésére. A korábbi alkotmányos szabályozással ellentétben az Alaptörvény alapján már nem az Országgyűlés hatásköre az EU vagy NATO vezette katonai műveletekben való részvétel engedélyezése. Most már úgy módosították, hogy gyakorlatilag ha Ukrajnába küldenénk vagy küldenének katonákat, akkor már arról sem dönthet a magyar Országgyűlés, sőt titkos határozatban, márpedig ez elég gyakran megtörténhet természetesen, hogy valami minősített adat van egy ilyen határozatban, titkos határozatban ezáltal még a Magyar Közlönyben való közlési kötelezettség sincs akkor, ha külföldre katonákat küldünk, ha tudnak egy kicsit takarózni például az Európai Unióval, mint ahogy teszik azt sajnos most is. Tisztelt Országgyűlés! A béke az egyik legfontosabb érték, de ezen túl sajnos kudarcot vallott a daytoni megállapodás, egy működésképtelen országot hozott létre, túlságosan felduzzadt államapparátussal, rendszerszintű korrupcióval, és a feszültségek is megmaradtak az erővel egyben tartott országban. Valamiféle autonómiát azért kaptak a szerbek, a horvátok és a bosnyákok is, így Európa talán legnagyobb jogfosztott kisebbsége a magyarság maradt. Az egykori Jugoszlávia nemzetei közül egyedül a magyarok nem élhettek önrendelkezési jogukkal, pedig sok magyar vett részt a balkáni háborúkban, sőt maga Magyarország is 1999-ben, két héttel a NATO-csatlakozásunk után máris háborúba keveredett egy szomszédos országgal, a még megmaradt Jugoszláviával, de semmi előnyünk nem származott ebből. Például a MIÉP hiába követelte az első Orbán-kormánytól, hogy ha már Magyarországról is indulnak bombázni, akkor fel kellene vetni, hogy egy esetleges NATO-bevonulás után ENSZ-felügyelet alatt dönthessenek az ott élők a hovatartozásukról, viszont még a magyar kormány sem volt erre a javaslatra nyitott. Ezért is szerveztem meg egyébként életem első tüntetését, akkor még a MIÉP Ifjúsági Tagozatának elnökeként a Külügyminisztérium elé, amely tüntetésre Toroczkai László is eljött 1999-ben mint a délszláv válság szakértője. (Dr. Vadai Ágnes nevet.) Ami az EU irányítása alatt végrehajtott balkáni békefenntartó művelethez történő magyar hozzájárulást illeti, először is tisztelet illeti a parancsot végrehajtó magyar katonákat, elsődlegesen a magyar parancsot, ha már ezt feladatul kapták. Másrészt viszont sajnos kérdést is meg kell fogalmaznunk ismételten és valószínűleg hiábavalóan, mert még mindig nem számolt el ezzel sem a kormány, ebben a beszámolóban sem láthatunk egyetlen sort sem arról, hogy mennyibe került ez az adófizetőknek. Miféle beszámoló az, ahol nem számolnak el a költségekkel? Most nem mondom, hogy a korrupcióval, mert ilyen csodát nem várok, na de legalább valamit írjanak le, hogy ez mennyibe került hivatalosan! Egyetlenegy szót sem olvashatunk ebben a beszámolóban arról sem, hogy konkrétan mit csináltak a magyar katonák, milyen ügyekbe keveredtek. Tehát a tartalmi beszámoló is finoman szólva hiányos, inkább csak egy jogtechnikai, egy jogi hátteret bemutató beszámoló fekszik előttünk. Nem számoltak el tehát a költségekkel, ami egyébként nemcsak a Magyarországon csúcsra járatott korrupció miatt indokolt, hiszen láthatjuk, hogy a legszentebb ügyekben, például a határvédelemben is képesek korruptak lenni. Vagy ami most a kibertámadással napvilágot látott, hogy a különböző védelminek álcázott vagy talán részben tényleg védelmi célú beszerzéseknél is milyen elképesztő korrupciókat mutatnak a számok, a kiszivárgott dokumentumok. Ahogy nem kaptunk egyébként választ az afganisztáni, iraki megszállásban való költségeinkkel kapcsolatban, sőt még a csádi diktátor karhatalmává váló Magyar Honvédség ottani szerepvállalásához szükséges kiadásokkal kapcsolatban sem, hiszen leszavazták az ezt előirányzó módosító javaslatomat, miszerint ez ne titkos legyen, hanem a kormányzat számoljon el. Illetve normális esetben a költségvetés tervezésekor is tudnunk kellene, hogy mennyit vonnak el ezáltal a Magyar Honvédség magyarországi feladataitól, például a határvédelemtől. A csúfos bukással végződött afganisztáni megszállásban Amerika csatlósaként való részvételünk - Vadai Ágnes legnagyobb örömére - mégiscsak szégyen a magyarság részére valójában, és hatalmas tehertétel is: a becslések szerint 75 milliárd forintba került. Hivatalos adatot a mai napig sem láttunk még az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának zárt ülésein sem, tehát titkosítják azt. Ez még mindig hadititok? Amikor már ott sem vagyunk? Elképesztő, hogy nem számolnak el ezekkel a kidobott tízmilliárdokkal. Éppen ezért ismét választ várok: felszólítom államtitkár urat, hogy legalább a zárszavában, amikor már nem is reagálhatok, akkor mondja el azokat a közhelyeket, amiket válasz helyett szokott, hogy ez nem nyilvános adat. Mindenesetre a magyar emberek választ várnak, és előbb-utóbb fel fogjuk tárni, és azt gondolom, hogy nem kellene ezzel megvárni a Mi Hazánk Mozgalom kormányra kerülését. Tisztelt Országgyűlés! Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre! Az 1848-as márciusi ifjak e követelését ma már sajnos egyetlen pártként csak a Mi Hazánk Mozgalom vallja. Hiába szorgalmaztuk évek óta például az iraki megszállásban való részvételünk befejezését, miután az ottani parlament néhány éve döntést hozott a külföldi csapatok hazaküldéséről, de a magyar kormány sajnos azt közölte, hogy ott maradnak a magyar honvédek. Hadiipari fejlesztéseink is az idegen földön való beavatkozási képességeink szempontját tartják szem előtt a haza védelme helyett, például a nehézlégiszállító-kapacitás biztosításával. Az idegen érdekek helyett a magyar szempontokat kellene valójában előtérbe helyezni a hadseregfejlesztés során, az afganisztáni, iraki és hasonló megszállásokra költött százmilliárdokból inkább vonzóbb itthoni javadalmazást és modernebb felszerelést, komolyabb hazai hadgyakorlatokat biztosítva a honvédeinknek. Aki pedig nagyobb kalandra, gyakorlatra vágyik, annak természetesen ott van például a francia idegenlégió. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vigyék el tőlünk! Azt gondolom, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal egész nyugodtan vizsgálhatná a kormány minden ezzel ellentétes intézkedését. Például mit keresnek itt Magyarországon amerikai katonák, páncélozott harccsoportok? Miért állomásoztatnak és képeznek itt Magyarországon ukrán katonákat, ahogy azt a szlovák védelmi miniszter elárulta? Mármint magát a tényt; a számot nem tudjuk, mert akárhányszor kérdeztem, ez titkos, ez is titkos - minden titkos. (15.20) Hogy a honvédelem ügye nem olyan fontos a miniszter úr számára, mint mondjuk, a NER-oligarchai feladatait intézgetni valahol máshol, azt látjuk abból is, hogy ismét nem jelenik meg egy újabb beszámoló esetén sem a honvédelmi miniszter, ahogy a honvédelmi törvények módosításánál sem. Távollétét még egyébként akkor is nehezen tudom elfogadni, ha éppen a lemondását kézbesítené a kiberbiztonsági rés miatt támadt rebellió miatt, ami a honvédség beszerzési dokumentumainak kiszivárgása körül támadt. De persze sajnos nem erről lehet szó, hanem ismét csak arról, hogy az Országgyűlés tekintélyét is tovább tiporva a honvédelmi miniszter rendre távol marad a honvédelmi tárgyú napirendi pontoktól. Bár nem terveztem szóba hozni a beszámoló első oldalán szereplő 2024. februári dátumot még így 2024 decemberében sem, pedig a február és december között eltelt idő azért nagyon szemléletesen tükrözi a Honvédelmi Minisztérium és az Országgyűlés szakbizottsága közötti lajhár munkatempót, viszont ha már a honvédelmi miniszter úr vagy szakértő szárnysegédje szóba hozta az Alaptörvény 47. cikkét ebben az úgymond beszámolóban, akkor szeretnék érthető magyarázatot kapni arra, hogy miért szerepel egy 2024. februári dátummal ellátott honvédségi beszámolóban befejezett múlt időben egy 2024. június 11-ei alaptörvény-módosítás. Aztán jó lett volna a beszámolóban azokról az intézkedésekről is olvasni, amelyek alapján a katonai művelet várható befejezéséről olvashattunk volna. Vagy vég nélkül fognak a magyar katonák ott állomásozni? Nincs is cél arra vonatkozóan, most már ígéret sincs arra vonatkozólag, hogy mikor teljesítik be a küldetésüket? Ez egy ilyen világ végéig szóló békefenntartó művelet? Máshogy nem lehet ezt - politikai, diplomáciai eszközökkel - valahogy előremozdítani? Ha nem, akkor kudarcos ez a szerepvállalás is, és talán ennél még az afganisztáni kimenekülésünk is támogathatóbb. Az elmaradt katonai, tartalmi, pénzügyi beszámolók ellenére is megállapítható, hogy a katonai jelenlét, még ha esetleg indokolt is, olyan rendészeti tevékenységekre korlátozódik, amelyeket egyrészt a Készenléti Rendőrség is el tudna látni. Másrészt nagyon hiányolom azokat a beszámolókat, amelyek arról szóltak volna, hogy Bosznia-Hercegovina saját hadserege miként veszi át azokat a feladatokat, amelyeket jelenleg EU-s katonák, sőt, egyébként furcsa, hogy EU irányítása alatt, de részben török katonák látnak el. Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom számára már csak a márciusi ifjak szellemében is ez a beszámoló nem fogadható el, mert mi a haza védelmét tartjuk szem előtt önökkel szemben. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Apáti István tapsol.)