Vadai Ágnes

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki, aki normális, azzal kezdi, hogy megköszöni a Magyar Honvédség katonáinak azt a teljesítményt, amelyet itthon és külföldön nemcsak most, hanem az elmúlt években töretlenül a haza érdekében nyújtottak. Ennek nincs - hogy mondjam - pártpolitikai része, olvasata, a magyar katonák kiválóan végzik a munkájukat, és azt hiszem, hogy abban az egyben az államtitkár úrnak igaza volt, hogy ők biztosan öregbítik hazánk jó hírét szerte a világon és itthon is egyaránt. Ebben szerintem nem lehet közöttünk vita, még akkor is, ha a magyar kormány honvédelemmel kapcsolatos vagy éppen a balkáni szerepvállalással kapcsolatos tevékenységében van közöttünk vita. Ez a beszámoló sok mindenre valóban nem tér ki. Nem tér ki arra, hogy a magyar kormány az elmúlt években úgy itthon, mint külföldön a magatartásával hogyan nehezítette meg a nyugat-balkáni szolgálatát a magyar katonáknak. Ha azt nézzük, hogy külföldön a diplomáciai tevékenységével mit tett a magyar kormány, akkor azt láttuk, hogy a magyar kormány általában azokat az erőket támogatta a Nyugat-Balkánon, amely erők egyértelműen a destabilizációs erőket jelentik a térségben. Bosznia-Hercegovinában a mellett a Dodik mellett állnak, aki több alkalommal megpróbálta és nyilván politikai okokból megpróbálja szétszakítani Bosznia-Hercegovinát és változatlanul próbál feszültséget gerjeszteni. Koszovó kapcsán pedig a magyar kormány nem támogatta, bár korábban ígéretet tett arra, Koszovó Európa tanácsi tagságát, nyilván azért, mert szoros szövetségben van a szerbiai elnökkel, Vučićcsal. Ezzel kapcsolatosan azt is világosan kell hangsúlyozni, hogy ennek a nagyon szoros szövetségnek, Szerbiával és különösen a szerb politikai elittel való szoros szövetségnek köszönhető az, hogy amikor 2023. május 29-én megtámadták a KFOR-erőket, ahol 27 magyar katona sérült meg, köztük többen súlyosan, ahányszor kérdeztem ezzel kapcsolatosan a magyar kormány itt ülő képviselőjét, aki leginkább meglehetősen rezignáltan válaszolgatott erre a kérdésre, és akkor finoman fogalmaztam, mert volt olyan része, ami nem hiszem, hogy nyomdafestéket tűrt volna meg, valódi választ arra, hogy mi is történt akkor, nem kaptam. Emlékeznek a képviselő hölgyek és urak, hogy abban az évben május 26-án volt a Vučić-pártnak egy nagy politikai nagygyűlése, amelyen részt vett a szuverenitásra is sokat adó, mások belügyeibe beavatkozni nem kívánó magyar kormány egyik jeles képviselője, Szijjártó Péter, majd három napra rá megtámadták a KFOR-katonákat és a magyar katonákat közben. Azóta a rendelkezésünkre álló információk alapján a hatóságok kettő embert ítéltek el, de ez a kettő is szabadlábon van. Amikor maga az incidens történt, akkor megkérdeztem, hogy a magyar titkosszolgálatok és általában a magyar kormány tesz-e valamit annak érdekében, hogy kiderítsük, hogy mi is történt ott és kik ezért a felelősek, akkor azt a választ kaptam az akkori titkosszolgálati államtitkártól, hogy a titkosszolgálatoknak ezzel kapcsolatosan nincs dolga. Mikor most legutoljára Koszovóban jártam, és találkoztam a magyar katonák képviselőivel, illetve a koszovói magyar baráti tagozat tagjaival és vezetőivel, utána kérdést nyújtottam be az államtitkár úrhoz, megkérdeztem, hogy mégis milyen lépéseket tesz a magyar kormány annak érdekében, hogy kiderüljön, hogy kik voltak az elkövetők, és hogy ezek az elkövetők, és ez nagyon fontos, akiket jogerősen bármilyen büntetésre ítéltek, soha, de soha ne léphessenek be se Magyarország, se az Európai Unió, se a NATO területére. Érdemi választ nem kaptam, ehelyett jött az államtitkár úr a szuverenitással, azzal a szuverenitással, amelyet egyébként… Igen, ön válaszolt, államtitkár úr (Vargha Tamás: Én biztos nem!), vagy valaki az ön nevében, mert ön szokta aláírni ezeket a kérdéseket, mert annyiban azért van igazság, hogy a honvédelmi miniszter nem nagyon szeret bejönni, nyilván ennek oka van, ő inkább helikopterezni és lovagolni szeret ahelyett, hogy a honvédség ügyével foglalkozna. Választ tehát arra nem kaptunk, hogy mi is történt Koszovóban tavaly május 29-én a magyar katonákkal, akik a KFOR kötelékében szolgálnak, kik azok, akik felelősek azért közvetlenül ott az incidensen, és nyilvánvalóan kik a politikai felelősei, és mit tesz a magyar kormány annak érdekében, hogy ezek az emberek ne tehessék be a lábukat Magyarország területére. Nincs erre válasz. Tehát a magyar kormány, amely külpolitikájában olyan szövetségeseket keres és talált magának a Balkánon, akik leginkább - nem jó kifejezés, hogy fenegyerek, mert az legalább pozitív - leginkább felforgatói a rendnek, még arra sem tesz lépéseket, hogy megtalálja a bűnösöket, akik magyar katonákra támadtak és súlyosan megsebesítették őket. Semmitmondó, lekezelő válaszokat kapunk ebben az ügyben. A magyar kormány nem védi meg külföldön a magyar katonákat, és ez egy óriási probléma. Igaza volt Simicskó frakcióvezető úrnak: a magyar katonáknak kell vigyázni saját magukra, ha ott vannak, mert a magyar kormány nem vigyáz rájuk. (Dr. Simicskó István: Nem ezt mondtam!) És ha megtörténik az incidens, ha megtörténik a probléma, akkor a magyar kormány a kisujját sem mozdítja annak érdekében, hogy megtalálják a bűnösöket, és ezek az emberek ne léphessenek be Magyarország területére. Ez lenne a szuverenitás, képviselőtársaim, ez lenne a szuverenitás védelme, hogy aki vét ellenünk, aki szembemegy a magyar katonával, aki megsebesíti a magyar katonát, szolgáljon az bármilyen kötelékben, ne tehesse be a lábát Magyarország területére soha, de soha, és el kellene menni elérni, hogy a NATO és az Európai Unió területére se léphessen be. A magyar kormány nem segíti a magyar katonák szolgálatát itthon sem. Tavaly a 8/2023-as kormányrendelettel önök egész egyszerűen kirugdosták ész nélkül, indokolás nélkül a 45 év feletti, 25 év szolgálati viszonnyal rendelkező katonákat, tapasztalt, NATO-t, különböző egyéb missziókat megjárt katonákat. Ezek az emberek nagyon hiányoznak a Magyar Honvédségből, hiányzik a tapasztalat, a tudás. Ez elveszett, örökre elveszett, mert ezeknek az embereknek egy jelentős része soha, de soha nem fog visszatérni a hadsereg kötelékébe. (15.30) És nem azért, mert nem szeretik a hazájukat. Ezek az emberek mindennél jobban szerették a hazájukat és szeretik a hazájukat, hiszen ellentétben például bármelyik kormánytaggal, ők arra tesznek esküt, hogy ha kell, az életük árán is megvédik a hazát. Önök mégis válogatás nélkül rugdosták ki ezeket az embereket. Voltak szerencsések aztán, akik különböző nagyköveti vagy egyéb helyeken landoltak, de voltak olyanok, képviselőtársaim, akik sok-sok év szolgálat után nemcsak a hadsereget hagyták el, nemcsak a szakmát, a hivatásukat hagyták el, hanem elhagyták ezt az országot is. Ez szégyen! Ez szégyen, államtitkár úr, hogy önök így bántak a Magyar Honvédség katonáival! De nem maradtak ki ebből a tarolásból, amelyet önök végrehajtottak, azok sem, akik itt maradtak, akik maradtak a hadsereg kötelékében. A 137/2024-es kormányrendelettel önök egész egyszerűen elvették a katonák jogait. És azért mondom, hogy elvették a katonák jogait, mert sok-sok éven keresztül konszenzus volt ellenzék és kormánypárt között abban, hogy a Magyar Honvédség katonáinak a jogait és kötelességeit kétharmados törvénnyel rögzítjük, és azért rögzítjük kétharmados törvénnyel, mert pontosan tudjuk, hogy amikor ezek az emberek szolgálatot vállalnak, azt vállalják, hogy ha kell, akkor a hazáért meg is halnak, meghalnak azért, hogy a magyar polgárok nyugodtan élhessék az életüket, ezért és nyilvánvalóan emellett számtalan olyan korlátozás, jogi korlátozás éri őket, ami egy átlag bármilyen köztisztviselőt nem ér. Ezek az emberek nem mehetnek tüntetni; most már, ahogy látom, Facebookon nem kommentálhatják az önök által szponzorált, meglehetősen bugyuta filmmel kapcsolatos véleményeket; nagyon sok mindent nem csinálhatnak. Hozzáteszem, ez nem fogja őket megakadályozni abban, hogy elmondják a véleményüket, legfeljebb az önök háta mögött teszik ezt meg, és ki is nevetik önöket emiatt. De pontosan tudjuk, hogy ezeknek az embereknek a jogai korlátozottak. Éppen ezért nagyon erős, súlyos, konszenzusra épülő törvény volt az, amelyik meghatározta a magyar polgárok, a magyar egyenruhás polgárok jogait és kötelezettségeit. És önök ezt egész egyszerűen elvették tőlük. Mostantól egy soha meg nem jelenő miniszter, a honvédelem ügyéhez soha hozzá nem szóló ember az, aki meg fogja határozni, hogy egyébként mit lehet csinálni a seregben. Csodálkoznak ezek után, hogy többezres létszámhiány van? Csodálkoznak ezek után, hogy önöknek különböző forrásokat kell arra költeni… - szegény Balásy Gyula megint nyert az idén azzal kapcsolatosan, hogy hányan akarnak tartalékosnak állni, és kiderül, hogy a magyar polgárok jelentős része nem akar tartalékosnak állni, nem katonának, tartalékosnak sem. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Önök sem itthon, sem külföldön nem védik meg a magyar katonákat. Elüldözték a legtapasztaltabb, legkiválóbb magyar katonákat; akik meg bent maradtak, azokra pedig olyan terhet rónak, olyan feltételeket teremtenek, hogy azt fogják tapasztalni, hogy megindul majd újra a kiáramlás. És ne jöjjenek azzal, hogy ennyi meg ennyi embert sikerült fölvenni, mert pontosan tudom, hogy ezekben a számokban is hazudnak! Tehát hazudnak; hazudnak, mint oly sok mindenben, mint arról, hogy milyen haditechnikákat fognak vásárolni, mennyi pénzért, hogy milyen hadiipar települ Magyarországra, mennyi pénzért - önök ezekben a dolgokban is hazudtak. A magyar katona tisztességgel szolgálja ezt a hazát. Teszi ezt annak ellenére, hogy önök itthon és külföldön megnehezítik a munkájukat, megnehezítik azt, hogy a hivatásukat gyakorolják. Mi rendkívül büszkék vagyunk ezekre a katonákra; nemcsak azokra, akik most szolgálnak, hanem akik sok-sok éven keresztül szolgálták ezt a hazát. Az, hogy ilyen teljesítményt nyújtanak, az annak ellenére van, hogy önök viszik, ön és a minisztere viszi a honvédelmi területet. Szerintem a leghelyesebben akkor járnának el - azt, hogy lemondjanak, nyilván nem fogják megtenni, hiszen nagyon jó bent üldögélni abban a székben, és itt nagyon rövid monológokat mondani minden egyes honvédelmi törvényhez, mert az államtitkár úr rendszeresen azt csinálja. De én azt javaslom, hogy legalább kérjenek bocsánatot ezektől a katonáktól, azoktól, akiket kirúgtak, azoktól, akiket megaláztak, és azoktól, akik annak ellenére szolgálnak, hogy önök ilyen körülményeket teremtettek. Közeledik az ünnep, és valószínűleg nem lesz alkalom arra, hogy honvédelmi típusú törvényt tárgyaljunk. Én a magam és pártom, frakcióm nevében szeretném még egyszer megköszönni valamennyi magyar katona munkáját itthon és külföldön egyaránt, és kívánni nekik nagyon-nagyon kellemes ünnepeket, és kérem, vigyázzanak magukra; mi a lehetőségeinkhez mérten vigyázni fogunk önökre. Köszönöm szépen. (Hegedüs Andrea tapsol.)