Rétvári Bence

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Talán kezdem akkor a végével, amivel ön befejezte, mert jól mutatja azt a kétszínűséget, amit a magyar ellenzék művel itt a parlamentben. Amikor elkezdtük a kormányzásunkat, akkor 15 milliárd forint volt a költségvetésben ápolási díjakra. Ez a 15 milliárd forint most 101 milliárd forint. S ezek után ön megkérdezi, hogy miért nem költünk rá többet, miközben 15 milliárdról 101 milliárd forintra emeltük. Természetesen lehet többet költeni mindig mindennél, és fogunk is, no de ne azok kérjenek számon bennünket, akik abban a politikai szövetségben vannak, amelyik 15 milliárdot költött erre, miközben mi 101 milliárdot. De nemcsak erről tudunk ebben a kérdéskörben beszélni, hanem arról is, ami 2018 decemberében e Ház falai között történt, amikor önök, az LMP-frakció tagjai is itt voltak, és akkor döntöttünk arról, hogy a legsúlyosabb állapotú gyermeküket otthon gondozók díja 37 050 forintról mai értéken 266 800 forintra nő. Tehát 2010-ben, amikor kezdtük kormányzásunkat, 37 050 forint volt, most 266 ezer forint. Erről volt itt szavazás. Tud mondani egyetlenegy LMP-s képviselőt is, aki megszavazta ezt? Nem tud mondani, tisztelt képviselő úr. Ön itt föláll, felszólal, azt mondja, hogy emelni kell ezeket a díjakat, de amikor itt voltunk, mondjuk, ’18-ban, és dönteni kellett erről, egyetlenegy LMP-s képviselő sem nyomta meg az „igen” gombot. Azért nem nyomta meg, mert éppen akkor megpróbálták ellehetetleníteni a parlament működését különböző agresszív, erőszakos eszközökkel, és fontosabb volt önöknek a politikai botrányokozás, mintsem hogy ennél a napirendi pontnál, amikor itt voltak a parlamentben, a saját ülőhelyükön megnyomják azt a gombot legalább ennél az egyetlenegy törvénynél, ami a gyermeküket otthon gondozók díját, megismétlem, 37 ezer forintról 266 ezer forintra emelte. Önöknek ez nem volt fontos. Most ön úgy csinál, mintha fontos lenne, de amikor dönteni kellett mint országgyűlési képviselőnek, akkor nem volt fontos. Engedje meg, hogy pár egyéb adatról is beszéljek! A szociális ágazatban dolgozók átlagbére: abban egyetértek önnel, hogy ezt a következő években is tovább kell emelni. A következő évben is lesz emelés. Na de hova jutottunk 2010-től a mai napig? Akkor 137 ezer forint volt a szociális szférában az átlagos dolgozói bér, most 473 ezer forint. Óriási különbség azért a 137 és a 473! Ahhoz képest, ami akkor volt, több ezerrel több munkavállaló is dolgozik a szociális területen. Akkor a teljes szociális költségvetés 325 milliárd forint volt, most 1463 milliárd forint, tisztelt képviselő úr. Akkor gyermekvédelemre a költségvetésben 18 milliárd forint szerepelt, most több mint 120 milliárd forint szerepel. Ezek érezhető, ötszörös, hatszoros emelkedések az elmúlt években. Sem az infláció, sem a GDP-növekedés üteme nem volt ötszörös vagy hatszoros, ugyanakkor a gyermekvédelemre vagy a szociális területre fordított összegek ilyen léptékűek voltak az elmúlt években. Ön még említette a nevelőszülőséget. Hála istennek, nőtt a nevelőszülők száma is, több százzal nőtt az elmúlt években. Ez annak is köszönhető - túl azon, hogy kampányokat indítottunk, figyelmet hívtunk fel erre a tevékenységre, és igyekeztünk ezt népszerűsíteni -, hogy azért többszörösére nőtt a nevelőszülők díjazása is. Ami a kormányzásunk elején 15 ezer forint volt - ez az egy gyermekről gondoskodó nevelőszülő díjazása -, az 15 ezer forint helyett 98 711 forint, tisztelt képviselő úr, hat és félszerese. Aki pedig három gyermekről gondoskodik, az 45 ezer forint helyett 240 ezer forintot kap díjazásként. Ez is öt és félszeres emelkedés az elmúlt években. Ezek olyan számok, amelyek mutatják, hogy mi igyekeztünk azoknak nagyobb mértékben segíteni, akik az átlagnál nagyobb segítségre szorulnak. Nem inflációkövető emelkedés volt itt a díjazásban, nem infláció- vagy GDP-arányos volt a szociális kasszának a növekedése vagy a gyermekvédelmi kasszának a növekedése, hanem sokkal-sokkal nagyobb léptékű. Ezért is igyekeztünk nagyobb léptékben segíteni azoknak, akik rászorulnak. A kórházban hagyott csecsemők kapcsán pedig, tisztelt képviselő úr, ön is tudja, hogy idén nyár elején, júniusban szavaztunk egy törvénymódosításról itt a parlamentben - ezt önök szintén nem támogatták -, amely gyorsította az örökbefogadási eljárásokat. Ha valaki megszüli ugyan a gyermekét, de utána elmegy a kórházból, eltávozik, és nem viszi magával a gyermekét, és hat hétig még utána nem jelentkezik a gyermekéért, akkor az a gyerek már örökbe fogadhatónak nyilvánítható. Ezáltal elindulhat az örökbefogadási eljárás, a családba illesztés, majd egy 30 napos időszak, és azután pedig a gyermek végre egy szerető családi közegbe kerülhet. Mi ezt a módosítást elfogadtuk, már jó pár tucatnyi gyerek ebben az eljárásban elindult, és nagyon sokan az új örökbe fogadó szülőknél is vannak. Sajnáljuk, hogy önök még ezt a javaslatot sem tudták támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)