Barkóczi Balázs

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Arra szeretném kérni, hogy az órát majd egy picit pörgessük vissza, mert előbb elindult. És annyit még azért szeretnék elmondani, hogy sajnálom, hogy amíg kiléptem magamnak vízért, miniszter úr elhagyta a termet. Jó lett volna ezt a problémát vele megvitatni, de remélem, lesz még erre lehetőségem itt, e Ház falai között. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Két ember halála mindössze egy vasúti felüljáró, illetve egy vasúti felüljáró hiánya miatt, két elvesztett élet, és az örök kérdés, hogy miért nem cselekedtek időben azok, akiknek ez hatalmukban állt volna, miért nem újították fel az istvántelki vasúti felüljárót, amivel életeket tudtak volna megmenteni, és amit a rákospalotai és újpesti emberek nap mint nap használnak. Tisztelt Államtitkár Úr! Én úgy gondolom, hogy a XXI. század második évtizedében a vasúti közszolgáltatás nem luxus, hanem mindenkit megillető alapvető emberi jog kellene hogy legyen. Ehhez képest a MÁV három éve elbontotta a Dugonics utcából elérhető istvántelki vasúti megállóhoz vezető felüljárót; illetve nem elbontotta, hanem lezárta, az alsó lépcsőket bontották el. Alternatív megoldásnak pedig az ott lakóknak a Wysocki utcai felüljárót, illetve a Szerencs utcai gyalogosátjárót ajánlották, ugyanakkor ők is pontosan tudták, hogy mind a kettő több száz méterre van az istvántelki vasúti átjárótól. Ráadásul a Szerencs utcától az istvántelki vasúti peron nem is megközelíthető. És az eredmény: tavaly májusban és novemberben két embert gázolt halálra a vonat; két olyan embert, akik az istvántelki vasútállomásról szerettek volna eljutni munkába. Tisztelt Államtitkár Úr! Elődöm, Hajdu László, a körzet volt önkormányzati képviselője, Farkas Edit, Varju László képviselőtársam és én magam is hosszan bombáztuk már az ön minisztériumát is kérésekkel, kérvényekkel, költségvetési módosító indítványokkal, hogy végre történjen valami a vasúti felüljáró kapcsán, hogy megszüntessük ezt az életveszélyes helyzetet. Kérdezem ezért, államtitkár úr, hogy hány család vesztesége és fájdalma kell még ahhoz, hogy cselekedjenek azok, akik a kialakult helyzet felelőseiként tehetnek a megoldásért. Várom válaszát. (Taps a DK soraiban.)