Ungár Péter

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hallhattuk tegnap a miniszterelnöktől az azonnali kérdések órájában, hogy 2026-ban áttörés jellegű béremelés lesz a szociális szektorban. Ezt úgy szeretném lefordítani jóhiszeműen, hogy ez azt jelenti, hogy a kormánypárti padsorokban is megértették annak a problémának a súlyát, ami a magyarországi szociális szektorban van, és tudják, hogy ez a bérhelyzet nem tartható tovább. Véleményem szerint ugyanakkor azoknak az embereknek egy ennél részletesebb tervezéssel tartoznak, akik ebben a szektorban dolgoznak, és jó lenne, ha elmondanák, hogy pontosan milyen béremelésre lehet számítani, mikortól, mert az a 9 százalék, amit most a szociális szektorban dolgozók kaptak, nemhogy nem elég semmilyen emelkedésre, hanem a reálbérek szintjén csökkenést is jelent. Az LMP-frakció mindig is azt mondta, hogy a szociális szektor legnagyobb problémája a bérhelyzet, ezért ha ebben valami érdemi változás van, az egyértelműen pozitív. Vannak ugyanakkor olyan dolgok a bérhelyzeten kívül, amelyek megoldásra várnak, amelyekkel akár törvényalkotási feladat is van. De kezdjük az elsővel, amit az LMP-frakció körülbelül kilencszer adott be eddig! Ez pedig az, hogy az otthonápolási díjat mindenki számára emeljék a minimálbér szintjére. A KSH adatai szerint Magyarországon folyamatosan nő a demenciával élő emberek száma, egyszerűen nincsen az állami intézményrendszerben elég hely, nem is bővítenek eléggé ahhoz, hogy legyen elég hely, de nagyon sokan, ameddig legalább ez fizikailag lehetséges, szeretnék az otthonukban megoldani idősebb szeretteik gondozását. Mégis, a kormány nem emeli a minimálbér szintjére az otthonápolási díjat. Itt azzal érvelt egyszer, nem tudom, emlékszik-e még, Rétvári államtitkár úr, amikor a szociális törvény obstrukciója volt még pár évvel ezelőtt, akkor hajnali négy és fél öt között azzal érvelt, hogy ez egy olyan segélyezési forma, ezt mondta, amelyik nem jól hasznosul, és visszaélésre ad lehetőséget. (Rétvári Bence: Nem ezt mondtam!) De meg tudom mutatni, hogy ezt mondta, ez volt a jegyzőkönyvben. Ez nem így van! Minden, még a korábban az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létező háttértanulmány is azt mutatja, hogy ez egy nagyon fontos, nagyon kevés visszaéléssel járó segélyezési forma. Önmagában körülbelül 50 milliárdot jelentene az, ha megemelnék a minimálbér szintjére az otthonápolási díjat az időseket gondozóknál is, és tudjuk, hogy a költségvetés szintjén ez nem egy nagyon jelentős elmozdulás. Ugyanakkor van a gyermekvédelemben is nagyon sok olyan dolog, amelyet pénzzel vagy egyszerűen jogszabállyal meg kellene változtatni. Egy időben, amikor az intézményvezetők voltak a gyermekvédelmi gyámok, nagyon sokszor visszaélésre adott lehetőséget, és ez egy nagyon sokat kritizált rendszer volt, ezért ezt megváltoztatták. Ugyanakkor most az van, és a gyámhivatali munkatársak béréről is érdemes amúgy egy 30 másodpercnyi szót ejteni - hiszen tudjuk, hogy azért ilyen rossz helyzetben a magyar gyámhivatal, mert nagyon-nagyon alulfizetettek a munkatársak -, mert egy gyámhivatali munkatársnak 30-40 gyermek jut, sok esetben akár három-négy megyében, nem tudják őket látogatni, és ez egyszerűen ellehetetleníti azt, hogy valódi, komoly munkát tudjanak végezni, hiszen annyira túlterheltek. Az, hogy valamilyen módon megnöveljék a gyámhivatali munkatársak számát, vagy a gyámhivatal kapacitását megnöveljék, erre is érdemben lépéseket kellene tenniük. Továbbá, bár volt elmozdulás abban, hogy ki mikor számíthat örökbe fogadhatónak, és a kapcsolattartást hogyan szabályozza az állam, arra kíváncsi lennék, hogy hogyan ítélik meg, hogy ezek a változtatások segítettek-e a magyar gyermekvédelem helyzetén, vagy ártottak-e. Ezek mindig nagyon nehéz kérdések, hogy ebben döntéseket hozzunk, de érdemes lenne legalább azt látni, hogy az eddigi változtatások valamilyen szinten tudtak-e eredményhez vezetni. És érdemes beszélni arról is, hogy bár Magyarországon voltak a fogyatékos embereknek a munka világába történő integrációjával kapcsolatban előrelépések, de ez egy idő után abbamaradt, tehát az elmúlt pár évben nem történt ebben érdemi előrelépés. Nagyon sok olyan hely van, ahol sajnos egyszerűen energia és a dolgozók fizetése nélkül a különböző kefekötéseken és egyebeken kívül nincsen másra érdemi akarat. (Soltész Miklós felé:) Ne rázza a fejét, államtitkár úr! Elmehetünk együtt több intézménybe, én nagyon örülök, és akkor ezt meg tudjuk együtt nézni. Tehát összességében ebben is lenne olyan dolog, amin érdemben változtatni kellene. Végezetül pedig azt szeretném kérni államtitkár úrtól, hogy ezekre a kérdésekre a szokásos nominálstatisztika helyett úgy válaszoljon, ha lehet ilyet kérni, hogy az inflációt, amikor elmondja, hogy tíz év alatt mennyivel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nőtt és melyik összeg, akkor beleszámolja. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)