Harangozó Tamás

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kell ma ezt a törvényt tárgyalnunk itt, mert 2000. május 28-án egy 11 éves kisfiút, Till Tamást, ahogy elhangzott, bestiális módon meggyilkoltak. Ez egy megbocsáthatatlan és elévülhetetlen tett. Joga van a családnak ahhoz, ha már a gyereküket soha nem kapják vissza, hogy ezt az embert, aki ezt elkövette, felelősségre vonják. Nem tudom, hogy van-e bármilyen megnyugvás egy szülő életében, de azt sem velük, sem az ország többi polgárával nem tehetjük meg, hogy valamilyen következménye ennek ne legyen. (10.50) Tisztelt Képviselőtársaim! A Btk. szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvénykönyv szerint kell elbírálni. Ha azonban a cselekmény elbírálásakor a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó, akkor az új büntető törvénykönyvet kell alkalmazni. 2000. május 28-án a Btk. szerint a bűncselekmény elkövetésekor a 16. életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartalma életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető cselekmény esetén 15 év. Ugyanakkor az általános rendelkezések szerint azt tartalmazta a Btk., hogy nem évülnek el az emberölés súlyosabban minősülő esetei; akkor ez a 33. § (2) bekezdés c) pontja volt. Tehát 2000-ben az akkori szabályok szerint, ha nem módosították volna a Btk.-t 2012-ben, akkor ma nem lennénk itt, mert egy teljesen világos és egyértelmű mondat szerepelt ebben a törvényben, amiről egyébként mostani kormánypárti képviselők itt papolnak. Egyértelmű, világos mondat: emberölés minősített esete semmilyen módon nem évül el. Azért vagyunk ma itt, tisztelt képviselőtársaim, mert 2012-ben egy új Btk.-t fogadott el a Fidesz. Répássy államtitkár úr volt a vezérszónoka annak is. Én most visszaolvastam még a vezérszónoki felszólalásokat is. Sok szó esett - főleg a kormánypártok részéről - az állam büntetőigényéről, a szigorításról, a fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmény súlyosabb megítéléséről, de egyetlen szó sem esett arról, hogy ezt a bekezdést miért írták át. Ugyanis ezt a bekezdést úgy módosították, hogy az elévülés határidejénél az emberölést a tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekre cserélték le. Márpedig az előbb felolvasottak alapján a 16. életévét betöltötteknél ez nincs. Tehát egy olyan jogszabályi módosítást fogadtak el, ami az emberölés büntethetőségének megszűnését lecserélte, és előállította azt a jogi helyzetet, amiben ma vagyunk. Egy nagyon komoly, és tegyük fel valóban korrekten, egymással szemben, mert a vitában sem hangzott el ennek a kritikája annak idején sem, hogy egy nagyon komoly kodifikációs jogi hibáról beszélünk, amit az akkori kormánypártok követtek el és szavaztak meg, többek között Orbán Viktor miniszterelnök is. Ha valaki visszaköveti, az akkori ellenzék, köztük az MSZP nemmel szavazott rá, a Jobbik tartózkodott. Én azt gondoltam, hogy ma idejövünk, és körülbelül abban a stílusban, amivel Vejkey képviselőtársam kezdte, beismerve ennek a jogintézménynek mint törvényhozás a hibáját, esetleg Répássy államtitkár úrtól némi önkritikát gyakorolva (Dr. Répássy Róbert: Majd felszólalok.), mint aki annak idején ezt a törvényt indokolta is, egyhangúlag ez a parlament ezt a hibát kiküszöböli, és esélyt adunk arra, hogy ez a konkrét cselekmény is esetleg következményekkel járjon, bár azért lássuk be, ennek nem sok esélye van, de világossá tesszük azt, hogy a jövőben ilyen többet nem fordulhat elő. Ennyit tudunk ma már csak tenni. Ehhez képest, ne haragudjon, képviselőtársam, a Fidesz vezérszónoka esetlegesen felmerülő jogértelmezési, gyakorlati problémákról beszél. Önök átírták ezt a passzust! Egy működő, világos, egyértelmű magyar mondatot átírtak egy olyanra, ami ezt a helyzetet ma előállította. Ez az önök felelőssége! És ha ön nem hozza szóba, akkor én sem hoztam volna szóba, mert valóban nem méltó a vitát egy bizonyos szinten politikai síkra terelni ebben az ügyben. De képviselő asszony, ön azt mondja tapasztalatként, hogy a gyerekekre vigyázni kell, ezt üzeni a családnak. (Dr. Szabó Tünde: Nem ezt mondtam!) Tapasztalat, hogy a gyerekekre vigyázni kell. Az is tapasztalat, hogy kitartó rendőreink vannak, és az is tapasztalat, hogy soha senki nem úszhatja meg. Ez pont nem tapasztalata ennek az ügynek, tisztelt képviselőtársam. Tudja, mi a tapasztalata ennek az ügynek? Az, hogy az előzetes hatásvizsgálatok, hogy a minőségi jogalkotás, amiről itt egyfolytában beszélnek, jellemzően az ellenzéki képviselők, 2010 óta meg pláne, azok nem elcsépelt szavak, nem valami jogi barbatrükkök, hanem ilyen helyzeteket eredményeznek, ha nem történnek meg. Ha el lehet fogadni úgy egy Btk.-t, hogy egy ország meg egy teljes szakma nem veszi észre, hogy mit okoznak vele. Mert ezt a mondatot akkor és önök módosították, a fene tudja, hogy miért. Egyébként az érdekelne, hogy kinek jutott eszébe, hogy a tételesen benne szereplő „emberölés minősített esete soha nem évülhet el” mondat helyett miért rakták bele azt a mondatot, hogy az életfogytiglannal sújtható szabadságvesztésekre vonatkozik? Mert ezzel az egy módosítással sétálhatott ki az ajtón az az ember, aki bevallotta a gyermekgyilkosságot, és a hatóságok tehetetlenek voltak, mert a jogszabályok ezt írták nekik elő. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a mai napon nem tudunk tovább eljutni, és remélem, nem is fogunk, mint hogy a magyar állam és a magyar kormány részéről a melldöngetés, meg a „majd mi megmutatjuk” hangnemű felszólalások helyett legalább egy tisztességes elnézést kérés elhangzik, és a parlament minden szereplője részéről támogató hozzászólással ezt a törvényt villámgyorsan elfogadjuk, és megpróbáljuk menteni a menthetőt közösen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)