Ander Balázs

ANDER BALÁZS (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk még vissza itt a sztrájkügyekkel kapcsolatos fölvetésekre! Gyakorlatilag kivezetnék, megtiltanák a sztrájkot is. Lehet itt beszélni, de az mind csak hablaty, hamuka. A lényeg az, hogy a vasút tekintetében vagy a közösségi közlekedés tekintetében a sztrájk mint olyan, gyakorlatilag megszűnne. Visszavezethető egyébként ennek a filozófiája egészen 2014-ig, ugye, a szaúdi Rijádig, amikor is Orbán Viktor ott egy olyan szöveggel kívánta becsalogatni Magyarországra az úgynevezett befektetőket, hogy a minőségéhez képest meglepően olcsó a magyar munkaerő, a munka törvénykönyve pedig rendkívül rugalmas. Tehát ez egy neoliberális felfogás, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Itt elmondta egyébként az expozéjában miniszter úr is, Lázár János is, hogy nem keresnek túl sokat, például akkor a MÁV alkalmazottjai. Tehát kijelenthetjük, hogy igen, a minőségükhöz képest, ahhoz képest, amilyen munkát ők ellátnak, amilyen szolgáltatást a magyar állampolgároknak nyújtanak, bizony alul vannak fizetve. Hogyan lehetne, mondjuk, ebből az alulfizetett állapotból kitörni? Hát, néha úgy, hogy mondjuk, bevetnék a sztrájkfegyvert, amit önök módszeresen - mondom, ezeknek a neoliberális elveknek a szellemében - kicsavartak a kezükből. 2000 környékén Magyarországon egyébként a szakszervezeti lefedettség, ami a vasútnál, illetve a Volánnál még oké úgy-ahogy, de országos szinten még 20 százalék volt, és azért a mostani kétharmados kormányzatnak is benne van abban a keze, hogy ez a 20 százalékos szakszervezeti lefedettség Magyarországon 8 százalékra csökkent, például az olyan húzásokkal is, amelyekkel megakadályozták azt, hogy valóban élni tudjanak ezzel a jogukkal a magyar munkavállalók. És bizony most azt látjuk, hogy újra csak szűkíteni kívánják ezt a lehetőséget és ezt a munkavállalói jogot kormányzati oldalról. Ez az, amivel azonosulni nem tudunk, nem tudjuk elfogadni, beleillik egyébként abba a szociopata és szintén neoliberális fölfogásba, amikor egy itteni vállalati vezér azt mondta és azzal indokolta a migránsmunkásoknak a behozatalát, hogy nincsenek kölykeik, és többet túlóráznak. Tehát ebben a szellemben lehet így cselekedni, csak az lesz a helyzet, hogy a munkaerőhiány, ami az ágazatban megfigyelhető, fokozódni fog, hiszen nem fognak ezekért az álláshelyekért két kézzel kapkodni a magyar emberek. Aztán majd akkor gondolkodhatnak azon, hogy szépen hozzák be majd a bangladesi váltókezelőket, és nem akarok önöknek ehhez még külön ötleteket adni. De hogy hogyan lehetne akkor a helyzetet javítani? Itt a vezérszónoki felszólalásomban utaltam arra, hogy a pénzszórást meg kellene szüntetni. Az egyik ilyen pénzszórás, ugye, akkor még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, mert soha nem kapunk rá egyébként érdemi választ, és lehet azt mondani, hogy már unják azt, hogy ellenzéki részről ezt mennyit hangoztatjuk, viszont soha nem kapunk rá választ, mi volt annak az oka, hogy titkosítani kellett például a Budapest-Belgrád vasút hatástanulmányát? Miért van az, hogy egyes közlekedéspolitikai szakértők azt mondják, hogy ez a beruházás jó, ha kétezer év alatt meg fog térülni? És nemhogy Kelet lándzsahegyén lennénk, ami egyébként nem lenne egy olyan ördögtől való dolog, hanem inkább Kelet balekjává válunk ebben a relációban, és gyakorlatilag a kínai terjeszkedést a magyar adófizetők pénzéből, a magyar állam által fölvett hitelből fogják finanszírozni. Tegyük egyébként még azt is mellé, hogy a külkereskedelmi cserearányok valami döbbenetesen rosszak Magyarországra nézvést, tehát áramlik be, ömlik be Magyarországra a kínai áru. Az lenne egyébként a minimum, ha a kínaiak azt szeretnék, hogy ez még inkább az ő javukra billenjen, akkor az ilyesféle projekteket ők finanszírozzák, és nem velünk vetetik föl az ehhez szükséges hiteleket, és nem velünk építtetik meg. Persze, a kormányközeli oligarchák jól járnak, hiszen százmilliárdokat kaszálhatnak az ilyesféle projekteken. Ez az egyik ilyen pénzkiszivattyúzási, pénzkitalicskázási lehetőség, amit el kellene zárni. Aztán a másik, államtitkár úr, nagyon szépen kérem, hogy adjon erre érdemi választ: mi a helyzet a 255 milliárd forintos új MÁV-székházzal? Mi indokolja ezt az irdatlan kiadást? Amikor egyébként, hadd utaljak újra arra, amit a miniszter úr itt elmondott az expozéjában, tehát iszonyatos állapotok vannak a MÁV kapcsán, elöregedett a járműállomány, a pálya is teli-teli hibával, amit javítani kellene: miért akkor élvez önöknél ez prioritást - nyilván én erre mondanék egy választ, de jobb lenne, ha ön is elmondaná -, hogy miért kell akkor új székházat vásárolni ilyen irdatlan, iszonyatos összegből? Holott ennek az összegnek, ennek a pénznek ezernyi más helyen lenne egyébként sokkal jobban betöltött funkciója, ami, azt hiszem, hogy a magyar utazóközönségnek ezerszer jobban szolgálná az érdekeit. Vannak itt bizonyos európai közlekedéspolitikai célok, amivel egyébként még mi is egyet tudunk érteni innét, a Jobbik frakciójából. Nevezetesen, itt vannak bizonyos mérföldkövek meghatározva, hogy 2030-ig, 2040-ig milyen fejlesztéseket kell megvalósítani, mondjuk, akkor a magyar vasútnak, és akkor a TEN-T hálózatot milyen arányban kellene villamosítani. 2040-re egyébként a törzshálózatnak úgy, ahogy van, gyakorlatilag villamosítva kellene lennie. Nincs addig már azért olyan sok idő. Aztán meg lehet nézni azt is, hogy milyen előírások vonatkoznak arra, hogy a törzshálózaton gyakorlatilag mindenhol el kellene érni a 160 kilométer/órás sebességet. Hogyan állunk, államtitkár úr, ezekkel a kérdésekkel? (13.20) Tehát ezek a célok. Én várnék arra egy választ, hogy most hogy állunk, és ilyen sebesség mellett, ilyen felújítási sebesség mellett, mondjuk, 2030-ra vagy 2040-re ezek a támogatandó célok egyébként elérhetők-e, és nem lenne-e inkább bölcsebb dolog akkor ezeket a forrásokat, tehát akkor egy Budapest-Belgrád vasút ezermilliárdját ide átcsatornázni, vagy éppen akkor a székházra kidobandó - hadd mondjam innét ellenzékből, hogy számunkra ez egy kidobandó forrás, nem látjuk különösebb értelmét, nem hiszem, hogy az ottani dolgozók, irodisták kényelme vezérelte volna önöket akkor, amikor emellett döntöttek, egészen más szándékok állhattak itt a háttérben - forrásokat kellene ide átcsoportosítani. És akkor máris megvalósíthatóvá válna számos olyan, elméleti síkon nagyon szépen felvázolt dolog, amit itt önök kormánypárti oldalról előadnak. És ha már helyi dolgok is szóba kerültek, akkor hadd utaljak én is szűkebb pátriámra, mondjuk, akkor a 38-as vonalra. Azt is többször megkérdeztem, megkérdezem még egyszer, végül is, ha már itt vagyok, miért ne tenném meg? Választ szerintem úgysem fogok kapni újfent, most sem. Miért kellett bezárni a 38-as vonalat? Ugye, ez az a vonal, ami Nagyatádot kötötte össze Somogyszobbal, és arra vonatkozóan még értelmes magyarázatot senki nem kapott, hogy egy járási székhelyet miért kell leválasztani az országos törzshálózatról. Különösen akkor, amikor iszonyatos átalakulás előtt áll a világ, a kötöttpályás közlekedés, a vasút a maga energiatakarékosságával és az alacsony károsanyag-kibocsátásával - és lehetne egyébként egy csomó pozitívumot még sorolni, ezt nyilván önök is nagyon szépen tudják, legalábbis elméleti síkon, csak amikor gyakorlatra kellene ezt átváltani, lefordítani, akkor nem szokott működni. És megszüntették ezt a vonalat is. Azóta sem értik a nagyatádi polgárok, hogy ezt miért kellett meglépni. Holott ez a vonal túlélt 133 évet, túlélt világháborúkat, túlélte még Gyurcsányékat is, önöket meg nem. Pedig hát, szavakban nagyon a vidék mellett vannak, az aprófalvas térségek felzárkóztatása mellett, ugye, a preambulum is erről szólna annak a törvényjavaslatnak a kapcsán, amit most itt tárgyalunk. Igen, ezekből az aprófalvas térségekből biztosítani kellene a minél jobb eljutást, az ottani lakosság mobilitását. Ezek szent célok, ezeket ezerrel támogatom én magam is, a Jobbik-frakció is, csak amikor azt látjuk, hogy a valóságban ez ilyen felemás vagy inkább, nem is tudom, milyen finom jelzőt használjak, de inkább semmit, nem akarok megkockáztatni valamiféle büntetést, szóval amikor ezt így valósítják meg, akkor az ember szíve vérzik, és lokálpatriótaként mondhatom azt, hogy legalább egy érdemi válasszal adósak az ott élő emberek számára. Egy robusztus állami szerepvállalásban vagyunk mi is érdekeltek, mi is ezt támogatjuk, viszont amikor olyan lépésekkel szembesülünk, mint például akkor a pályaudvaroknak 99 évre való magánkézbe átjátszása, tehát 2124-ig gyakorlatilag ezt... (Ágh Péter és Nagy Bálint nemet int. - Nagy Bálint: Nem ezt mondtam!) Akkor kéretik egy érdemi cáfolatot mellé tenni, államtitkár urak, úgy lenne az igazi, hogy érdemben válaszoljanak ezekre a felvetésekre. Mert gyakorlatilag egy aranytojást tojó tyúkot vágnak le, vagy inkább mondhatom azt, hogy játszanak át a haveroknak egyes vélekedések szerint, és alapos a gyanú arra vonatkozóan, hogy ez így is fog történni. Maga a módszer egyébként egy banánköztársaságba illő metódus. Kikérjük magunknak a Jobbik frakciójának nevében is, ugyanis amit miniszter úr itt felvázolt, hogy ne beszéljünk ostobaságokat, nézzük meg, hogy mi van Bécsben, Bécsben nem így történtek a dolgok. Bécsben a főváros és az ottani állam, az államvasutak összedolgoztak egymással; alaposan megtervezett projektekről volt szó, hatalmas állami szerepvállalással. Itt meg gyakorlati szinten olyan elképesztő módon szembeállítják egymással a profitérdeket a közérdekkel, és oly módon kiszolgáltatják a vasutat és a kötött pályán közlekedni kívánó emberek mindennapi érdekeit, hogy az elmondhatatlan. Tehát örvendetes lenne, ha ezekre a fölvetésekre valóban érdemi válasz érkezne. Köszönöm szépen.